Szarka Ákos

Excentrikus izokinetikus és az állandó ellenállású módszerek összehasonlítása az alapja, hogy megértsük az erőfejlesztés lényegét a szertornában.  Mielőtt fejest ugranánk a mélyébe, egy könnyed bevezetővel kezdeném a szertorna pontozásának egy fejezetéből.

A fecske alapvetően egy szertornában előforduló elem, méghozzá az egyik legmagasabb szintű, legnehezebben kivitelezhető erőgyakorlat. Azon belül is a gyűrűn hajtják végre leggyakrabban, de talajon is szerepel néhány tornász gyakorlatsorában, például Brandon Wynn-éban.

A mellső függőmérleg komoly erőnlétet igénylő, haladó szintű gyakorlat. Hétköznapi megfogalmazásban, az erőelem során a testünket vízszintesen tartjuk, felfelé néző mellkassal, nyújtott karral egy húzódzkodó rúdban, vagy gyűrűben megkapaszkodva.

A „gym fail”-videókban, azaz edzőtermi bakiparádékban összegyűjtenek minden olyan mozdulatot különféle szabad teremhasználókról, tehát open gymesekről, akik (feltehetően) nem edzővel, viszont szakszerűtlenül használnak eszközöket, beleértve a saját testüket. Ami sok esetben vérfagyasztó szakértői szemmel. Számos országban rég nem engedik meg, hogy valaki „csak úgy” lejárjon edzeni, mindenféle iránymutatás nélkül.