Miből lett a versenyvitorlázás?

A vitorlázás kezdete

Az ókorban és a középkorban a vitorlázás szállítási és haditengerészeti célokat szolgált, sport- és szabadidős szerepe a 17–18. században jelent meg. Az első versenyeket Európában rendezték. Majd a 19. században az Egyesült Államokban is megjelent ez a sportág.

A 17. századi Hollandiában a hajók az akkor kifejlesztett technikák és készségek bemutatása céljából versenyeztek egymással. Ezek a versenyek még nagyon eltértek a maiaktól. Elsősorban a hajók terhelhetőségét és navigációs képességeit mérték.

Ekkor még nem voltak egységes szabályok. A hajók mérete, súlya és kialakítása is nagyon változatos volt. A 19. század végére azonban kialakultak az első hajóosztályok, és a versenyeket is egyre inkább szabályozták.

Az üres piacon mindent megvesznek

A francia vitorlásversenyek a halászok vetélkedéséből erednek. A 19. század közepén Bretagne partjainál a halászok azon versenyeztek egymással, hogy ki ér vissza először a kikötőbe a legfrissebb fogással, hiszen az első kapta a legjobb árat a halért a még üres piacon. A halászok közötti versengés és a hajók fejlesztése elvezetett a versenyvitorlázás kialakulásához. A 19. század végére a versenyeken már nemcsak a halászok, hanem a helyi gazdagok is részt vettek.

Ők már a díjra utaztak

Az első modern vitorlásversenyt Angliában rendezték a 19. század elején. 1815-ben Cowesban alakult meg a Royal Yacht Squadron, az első vitorlásklub, és itt rendezték az első, a maihoz hasonló versenyt is. Ezt részben a tengeri kereskedelmi flotta fejlesztésére, részben a szabadidős tevékenység népszerűsítésére hívták életre. Ekkor a hajók még nagyobb méretűek – 160–180 tonna vízkiszorításúak és 30 méter körüliek –, és jellemzően fából készültek. 

Itt mindent megtalálsz a vitorláshajókról és a vitorlázásról >>> Kékszalag tudástár

A cowesi klub 1851-ben hirdette meg azt a Wight-szigetet megkerülő, jelentős díjat és egy szép kupát ígérő túraversenyt, amelyre a New York Yacht Club színeiben benevezett egy ekkor még ismeretlen, 30 méteres szkúner. A 98 km hosszú, 16 jacht részvételével zajló regattát – 8 perccel a második helyezett előtt befutva – meg is nyerte a hajó. Róla nevezték el a világ legrégebbi és legismertebb nemzetközi vitorlástrófeáját, az Amerika Kupát, amely egyben a világ legrégebbi, még ma is létező nemzetközi sportversenyének vándordíja.

Magyarországon a versenyvitorlázás a 19. század végén indult be, elsősorban a Balatonon. Az egyik legrégebbi és legismertebb versenyünk a Kékszalag, melyet először 1934-ben rendeztek meg. 

Itt mindent megtalálsz a vitorláshajókról és a vitorlázásról, hogy felkészülten követhesd nyomon a Balaton leglátványosabb versenyét, az 56. Kékszalag Raiffeisen Nagydíjat, 2024. július 18-án!

Nagy európai tókerülők – magyar sztárokkal

Európában számos hasonló versenyt rendeznek, ilyen például a németek legendás ‘Rund um’ versenye a Bodenseen, a svájci Bol d’Or Mirabaud a Genfi-tavon vagy az olasz Centomiglia a Garda-tavon.

A magyar vitorlázók rendszeresen indulnak a nagy európai tókerülő versenyeken. Méghozzá nem is akármilyen eredménnyel. Király Zsolt, a Raffica kormányosa már nyolcszor nyerte meg a Bol d’Ort, így már tavaly is a hajó nevére palackozott borral várta őket a kikötőmester. Rauschenberger Miklós 2018-ban egy 40 lábas maxi katamaránt kormányozva megdöntötte és azóta is tartja a Centomiglia többtestűrekordját. 

Európa legnagyobb tókerülő versenyei:

Pályaverseny és match-race – az Amerika Kupa

A pályaversenyek rövidebb, előre meghatározott pályán zajlanak. A rajtvonalat mindig széllel szemben tűzik ki, majd 10-20 percnyi cirkálás után a hajók megfordulnak, hátszélben jönnek vissza a rajtterületre, és ezt követően még egy kört tesznek meg a pályán. Ezen versenyek során a taktika és a technika, a hajókezelési készségek kiemelten fontosak. A mezőny több futamot teljesít. A futamok számától függően minden hajó a legrosszabb, bizonyos futamszám felett a két legrosszabb eredményét kiejtheti. Az összes többi eredmény alapján alakul ki a végső sorrend.

A pályaverseny speciális formája a match-race, vagyis a páros verseny. Itt csak két, teljesen azonos hajó versenyez, és szintén több futamban mérik össze tudásukat. 

A szakma csúcsa

A match-race versenyzés csúcsa az Amerika Kupa. Ez úgy zajlik, hogy a védő (a kupa legutóbbi elnyerője) által elkészített versenykiírásnak (Deed of Gift) megfelelni képes klubok kihívhatják a védőt, és páros versenyek sorozatával döntik el, hogy ki lesz a kupa őrzője. 

Ez egy összetett, a vitorlázó-, hajó- és vitorlatervezési tudást, menedzsment- és szponzorszerzési készségeket egyaránt megkívánó, nagyon drága projekt. A kihívónak több száz millió dollárt – egy F1-csapat éves költségvetését meghaladó összeget – kell összekalapoznia arra, hogy esélye legyen a győzelemre. 1857-től egészen 1983-ig nem is sikerült elhódítani az „Auld Mug”-ot senkinek a New York Yachting Clubtól. Mivel 1970-ben már egyszerre több klub is jelentkezett, azóta a végső kihívó klubot és hajót egy kvalifikációs versenysorozaton (Prada Kupa, majd később Louis Vuitton Kupa) választják ki.

Egyre népszerűbbek a hosszú távú tengeri túraversenyek is, mint például a Golden Globe Race – a legrégebbi szóló földkerülő verseny –, a Volvo Ocean Race vagy a Vendée Globe. Ezek a versenyek hónapokig is eltarthatnak, és a világ legkeményebb körülményei között zajlanak.

Magányosan a föld körül – 74 nap a rekord

Külön kategória a szólóvitorlázás, ami az egyik legnagyobb kihívást jelenti a vitorlázóknak. Ennek legismertebb eseménye a négyévente megrendezett Vendée Globe, ahol a vitorlázóknak egyedül kell megkerülniük a földet, anélkül hogy kikötnének, vagy külső segítséget vennének igénybe. 

Igaz, ők a legmodernebb számítógépekkel és műholdas navigációs és időjárás-figyelő rendszerekkel, a szárazföldi bázis távoli támogatásával, 2016 óta akár szárnyakon repülő csodamasinákkal, óránként néha 30 csomós sebességgel vágtatnak, míg a klasszikus Golden Globe Race kormányosai tényleg csak magukra számíthatnak: tilos a mobiltelefon, a GPS, az elektronikus térképszoftverek, iPadek, elektromos csörlők, de még a szintetikus anyagok, mint a Spectra, Kevlar és Vektron használata is. 

Egyedül körbevitorlázni a Földet…

Joshua Slocum volt az első, aki dokumentáltan egyedül vitorlázta körbe a földet. Utazása 1895-ben kezdődött és 1898-ban fejeződött be. Spray nevű 37 lábas hajójával indult útnak Bostonból. Először átszelte az Atlanti-óceánt, és kikötött Gibraltárban, majd lehajózott Dél-Amerika keleti partján, és a Horn-fokot megkerülve jutott ki a Csendes-óceánra. Ausztráliát Sydney-nél elérve először annak déli végéig hatolt, itt visszafordult északra, kikötött a Csütörtök-szigeteken is, ahonnan az Indiai-óceánon át érkezett meg Afrika déli csücskére, és a Fokföldi-szoroson át, az Atlanti-óceánon harmadszor is átkelve visszatért Észak-Amerikába. Hároméves útja során Slocum számos kihívással szembesült. Többek között támadások érték a szárazföldön, hajóját sokszor fenyegette a viharos idő. Több hónapot töltött különféle kikötőkben, ahol javításokat végzett a hajón, és pihenőt tartott. 1898-ban tért vissza Rhode Islandre, miután több mint három évet töltött a tengeren, és becslések szerint 74 000 kilométert tett meg. Könyvet is írt utazásáról, melynek címe „Sailing Alone Around the World”.

Egy kikötés

A következő nagy ugrás 1966–67-ben következett, amikor Sir Francis Chichester egyetlen megállóval, nagyrészt egyedül kerülte meg a földet: Sir Francis a „Gipsy Moth IV” nevű, 16,4 méter hosszú, ketch típusú hajójával hajtotta végre ezt a hihetetlen utazást. Angliából indult, és egyetlen megállója volt: Új-Zélandon. Áthajózta a Csendes- és az Atlanti-óceánt, keresztülhaladva a hírhedt Fokföldi-szoroson is. Útja összesen 226 napig tartott, és Chichester a nagy részét végig egyedül hajózta. 

Kikötés nélkül

Az első ember, aki nonstop, vagyis megállás nélkül vitorlázta körbe a földet, Sir Robin Knox-Johnston, aki 1968–69-ben a „Suhaili” nevű hajójával 312 nap alatt teljesítette ezt a rendkívüli utazást a Golden Globe verseny keretében. Knox-Johnston ma is aktív a vitorlázásban és több rekordot is tart.

Szöveg: TM