Az elmúlt tizenöt évben Budapesten minimum megkétszereződött a naponta bringázók száma, és országos szinten is Európa harmadik legnagyobb bringás nemzete vagyunk. Ezért nem árt, ha minden közlekedő számára összefoglaljuk a kerékpárosok helyezkedésére vonatkozó szabályokat – gyakorlati példákkal illusztrálva azokat.
Elöljáróban leszögezném: ha van bringaút az úttest mellett, akkor azt használd! De mi van, ha nincs?
Pár éve, amikor Londonban kerékpáros-oktatói végzettséget (National Standard Cycling Instructor) szereztem, a legnagyobb meglepetés azzal kapcsolatban ért, hogy az oktatások és a mindennapi kerékpározás során mennyire komolyan veszik az ottani KRESZ adta lehetőséget a sávon belüli helyezkedésre. Az ún. primary és secondary position, azaz a kerékpáros elsődleges és másodlagos helyzete a sávon belül az egyik legfontosabb gyakorlati ismeret, amit a városi kerékpározás során kamatoztathat egy bringás – itthon mégis kevesen tudnak róla, és még kevesebben használják jól.
Bringás helyzetek
Elsődleges pozíció
Bizonyos út- és forgalmi viszonyok esetén a kerékpárosnak lehetősége van, sőt biztonsága érdekében javasolt is a járdaszegélytől beljebb haladni (min. 50–70 cm-re a járdaszegélytől).
Másodlagos pozíció
A járdaszegélyhez közelebbi nyomvonal (min. 30–50 cm-re a járdaszegélytől).
Mit mond a KRESZ?
A KRESZ szerint minden járművel az úttest jobb oldalán kell haladni (jobbra tartási kötelezettség). Kerékpárral „a kerékpárúton, a kerékpársávon vagy erre utaló jelzés esetében az autóbusz-forgalmi sávon, ahol ilyen nincs, a leállósávon vagy a kerékpározásra alkalmas útpadkán, illetőleg – ha az út- és forgalmi viszonyok ezt lehetővé teszik – a lakott területen kívüli úton, a főútvonalként megjelölt úton az úttest jobb széléhez húzódva kell közlekedni.”
Lakott területen kívül, főútvonalként megjelölt útszakaszon tehát szoros jobbra tartásra kötelezik a kerékpárosokat, ám más esetben nem kötelesek az úttest szélén haladni. Ez egy 2010-es KRESZ-módosításból következik: az „úttest jobb széléhez húzódva kell haladni” felsorolásból ugyanis kikerült a kerékpár, így a szabályozás is igazodott a nyugat-európai trendekhez, és eltörölte a bringások szoros jobbra tartását. Mindkét paragrafusban szerepel azonban egy közbevetés: minden járművel „az út- és forgalmi viszonyoknak megfelelő mértékben” kell jobbra tartani. Mit jelent mindez a gyakorlatban?
Gondolatok a centikről
Aki az elmúlt negyven évben szerezte jogosítványát, az vélhetően úgy tanulta, hogy álló (parkoló) járművek mellett ajtónyitásnyi távolságra haladjon el járművével. Ez fokozottan igaz kerékpáron ülve is, tehát a budapesti utcák nagy részében fogadjuk el, ha a kerékpáros is legalább 60–80 cm-re halad el a parkoló gépjárművek mellett (pl. a budapesti Nagykörúton).
Sok esetben mégis azt látjuk, hogy a kerékpáros ennél is beljebb, néha a sáv közepén halad (azaz: „sávot foglal”), lehetetlenné téve az előzését. Ennek oka, hogy az adott forgalmi sáv nem elég széles ahhoz, hogy a bringás előzésekor megtartható lenne a biztonságos oldaltávolság (50–100 cm), így a kerékpáros a „lecentizése” ellen, saját biztonsága érdekében foglal sávot. Ez gyakran olyan nagy forgalmú utakon is előfordulhat, ahol, bár parkoló autók nincsenek a jobbján, úgy tapasztalja, hogy a nagy sebességgel közlekedő gépjárművek sávon belül vagy túl közel haladva előzik (pl. Váci út, Rákóczi út, Üllői út stb.).
Lámpák, jobbos utcák
Mi a helyzet forgalmi lámpánál való várakozáskor?
Az átlagos kerékpáros az úttest jobb szélénél várakozik, gyakran jobb lábával a járdaszegélyen támaszkodva, a mögötte érkező gépjárműnek „elegendő helyet” hagyva arra, hogy mellé álljon. A lámpa zöldre vált, s egyszerre indulnak el: a kerékpáros a legsérülékenyebb helyzetében van – kígyózó mozgással, lassan, kissé imbolyogva indul el a tőle 15–20 cm-re kigyorsító járműtől, s kerül annak holtterébe. Kerékpárosként ezért biztonságosabb a lámpáknál is sávot foglalni, jól látható helyen, a gépjárművek elől indulva felgyorsulni, s csak utána jobban kihúzódni a járdaszegély felé.
A jobbról betorkolló utcákból érkező járművek vagy lelépő gyalogosok elleni defenzív technika, ha a kerékpáros nem az úttest legszélén halad, és kiszámíthatóbb a haladása váltakozó útszélesség (pl. útszűkületek) esetén is.
Előzés és balkanyar előtt is kénytelen sávot foglalni a kerékpáros, hogy a balra történő manővert jól láthatóan, biztonságban tudja elkezdeni, s ne – a sajnos gyakran látható módon – az úttest jobb széléről vágjon át balra a mögötte haladók előtt.
Autósszemmel
Kezdő kerékpárosnak furcsa paradoxon: minél inkább beljebb teker valaki, annál nagyobb biztonságban van! Gépjárművezetőként meglepő, s a leírt érvek hiányában megmagyarázhatatlannak tűnik a sáv közepén bringázó közlekedő – de legyünk türelmesek. Ha ilyen kerékpárossal találkozunk, próbáljuk meg kitalálni, miért nem szorosan az úttest jobb szélén halad. Mire végigzongorázzuk magunkban az érveket, vagy áthelyezkedik másodlagos pozícióba, vagy lehetőségünk adódik biztonságos oldaltávval előzni őt. A profi kerékpáros közlekedő célja nem a mögötte haladók feltartása, sőt azon van, hogy ahol biztonságos, segítse mások közlekedését, folyamatosan igazítva sávon belüli helyzetét az út- és forgalmi viszonyokhoz.
„A profi kerékpáros közlekedő célja nem a mögötte haladók feltartása.”
Szöveg: Árva János
