Pár éve már megszokott nyári program augusztusban a Velencei-hegységben kanyargó Szavanna Trail futóverseny. Először óvatosan a 10 km-es távon indultam, aztán tavaly már a 23 km-en. Mindkét alkalommal padlóra tett a hőség, mert főként az esti órákban edzettem.
Idén viszont különösebben nem zavart meg a meleg, mert célzottan igyekeztem még akár a tűző napon is edzeni. Nagyon érdekelt, hogyan fejleszthető a melegtűrő képesség. Korábban is azt éreztem, hogy ha hőségben versenyeztem utána megugrott a teljesítményem. Ennek pedig a magyarázata az, hogy ilyenkor a szervezetünk, ahhoz hasonló terhelést érzékel mintha magashegyen edzenénk, a vérplazma térfogata növekszik több vért kínálva ezzel az izmokhoz történő oxigénszállításhoz. De a megfelelő hidratációra nagyon érdemes figyelni, a vizet kicsit fel kell túrbózni elektrolitokkal is és pótolni kell az ásványi só veszteséget.
Előkészületek
El is vetettem azt az opciót, hogy zsák nélkül induljak. Egy fél literes kulacs elég lesz a 12 km-nél lévő sukorói frissítőig – gondoltam -, de ott nemcsak egyet fogok újra tölteni. Ez jó taktikának bizonyult az elektrolitokkal felturbózott frissítés nagyon bevált.
Már amikor reggel a versenyközponthoz értem kedves ismerősökbe botlottam, Beda Szabival és Szabó Gáborral váltottunk néhány szót. A nevezés átvételekor pedig az a meglepetés fogadott, hogy Timi tájékoztatott, hogy fel van locsolva a pálya. Hihetetlen! – ennek nagyon megörültem és el is indultam melegíteni.
A rajt
A rajtban eszembe sem jutott helyezkedni csak beálltam, ahol egy levegősebb részt láttam. A női élmezőny hamar el is tűnt a látóteremen túlra. „Még kell pár év nekem a meleg tűréséhez is.” Haladtam szépen saját tempóban. Koncentrált voltam, de ugyanakkor laza és figyeltem a frissítésre is. Olykor belefeledkeztem a táj szépségébe és elkapott a flow. Felkapaszkodtunk az Ingó-kövekhez és folyamatos hullámzással a piros háromszögön emelkedtünk tovább Barlang-kúttól, olyan volt, mint egy hullámvasút. Itt kellemesen a fák árnyékában haladtunk és a Borjúvölgy gyors lefeléjét iszonyat élveztem. A zöldön felfelé egy kicsit szusszantam és frissítettem, hogy aztán újra beleengedhessem a lábaim az Angelika – forrástól levezető rohanós szurokba.
Finish
A végén még néhány kilométer erejéig kimentünk a tűző napra, de furcsa mód most ez sem ütött fejbe. Összességében a verseny második felére kicsit be tudtam gyorsulni, így a tavalyi 2:51 időmet 2:19-re sikerült javítani. Mostanában nem versenyeztem sokat és az órámat sem szoktam nézni mennyi az annyi. De az elmúlt másfél hónap keményebb edzései már éreztetik a hatásukat. Szóval most újra kaptam egy kis lendületet.
A szervezés és a hangulat a megszokott, tökéletes volt. A segítők is nagyon kedvesek voltak. Jövőre is jövök, hátha sikerül újra egy paraszthajszállal közelebb kerülni a 2 órához.
- Táv: 22,78 km
- Szint: 562 m
Szöveg: Michtiov Emese/Zergetalpak
