Sziasztok! Kicsivel korábban terveztem jelentkezni, de azt hiszem már a múltkor is „panaszkodtam”, hogy telik itt az idő. Hát ez nem változott, most is úgy rohant el mellettem, mint egy gyorsvonat, de lássuk mi is történt az elmúlt 1,5 hónapban.
Legutóbb az első hónap után jelentkeztem,
most már 2,5 hónapja vagyok itt. Ez idő alatt az edzettségi szintem (a számok szerint), soha nem látott magasságokba emelkedett. A tábor közepén volt is egy rövidebb „szétesésem”, kb 1 hétig elég gyenge voltam, nem tudom, mi volt a pontos probléma, lehet kicsit „túlszaladt” a terhelés, de aztán szépen egyenesbe jöttem, szóval nem volt nagy gond, ennyi időbe ez is belefér.
Mivel most volt nálam monti, terepen is tök új utakat tudtam felfedezni. Mondjuk nem mindig volt a legnagyobb élvezet. 😀 Itt ugyanis van úgy, hogy a tengerszintről, 2000 méter fölé egy huzamba kell felmenni és az út emelkedése a 10 és a 18% között változik. Azért persze a táj, meg a jó idő, minden szenvedésért kárpótól, bár fent a Teidén a legnagyobb jóidőben is elfordul, hogy jön egy felhő és hirtelen 6-7 fokban találod magad.
Egyébként a sziget elképesztően érdekes,
a déli oldal jóval kopárabb, szárazabb, kevesebb a növény, bár, ha esik az eső (ami nem túl gyakori), akkor szépen ki tud zöldelni. Viszont az északi oldal, alapból olyan, mint egy dzsungel, nyilván itt sokat is esik.
Ami még óriási élmény volt, hogy egyszer eljutottunk kajakozni az óceánra és sikerült jó pár delfint is elcsípni, ha valaki erre járna, ezt érdemes kipróbálni!
Viszont az a helyzet, hogy lassan búcsút kell vennem a szigettől, mert közeledik a versenyszezon! Óriási köszönettel tartozok a Bajnogel családnak, hogy befogattak és a családjuk rész lehettem az idén is. Ti vagytok a legjobbak, hihetetlen jól éreztem magamat veletek és remélem nem mentem az agyatokra! 😀
Ja igen, a versenyek… Március 11 és 14 között, 3 db versenyen fogok rajthoz állni a válogatottal, legközelebb ezzel jelentkezek!
Az előző bejegyzésem itt olvasható >>> PARTI ANDRÁS BLOGJA 4.
