A legtöbb ember számára a laborvizsgálatok eredményei nem mondanak túl sokat. Azontúl, hogy amit megcsillagoznak a laborlelet íven, azok az értékek valószínűleg rendellenességre utalnak, nem elég informatívak. Általában szükséges a „kódolvasáshoz” egy orvos, aki átlátja őket. Jó esetben.
Már Krisztus előtt 1000 évvel felismerték indiai papok, hogy ha a vér, az epe és a nyálka egyensúlya megbomlik, akkor megbetegszik az ember. Ettől az időtől kezdve vizsgálják gyógyászati céllal az emberi testnedveket és kiválasztási termékeket.
Milyen egy laborlelet?
A hagyományos laborlelet egy vérvizsgálatból és egy vizeletvizsgálatból áll, melyet általában éhgyomorra, minimum 8 órás éhezés után levett, vénás vérből és vizeletmintából végeznek el az arra kijelölt hivatalos laborokban.
A lelet egy listát tartalmaz, amelyen rövidítések és számok találhatók, a számok mellett pedig az azokhoz tartozó referenciaértékek. A referenciaértékek (normálértékek) azt a -tól, -ig határt jelzik, amelyet elfogadottnak tekintenek az adott laborban. Ezt tekintik normálisnak. Azt lényeges tudni, hogy ezeket az értékeket úgy határozzák meg, hogy az azonos nemű, hasonló korú és azonos rasszú emberek között megnézik, mi az átlagos. Tehát ha egy élőhelyen az emelkedett májértékek a jellemzőek, akkor az lesz az elfogadott, mert az emberek túlnyomó részének ilyen értékei vannak. Tehát attól még, hogy eltérsz a referenciaértékektől, lehet, hogy semmi bajod nincsen.
A laborleleten a „pozitív” szó azt jelenti, hogy a keresett anyagot (például egy vírus elleni antitestet) kimutatták.
A laboreredmény önmagában nem diagnózis
Amennyiben eltérés mutatkozik a vérképben, úgy érdemes további vizsgálatokat kérni az adott területen, hiszen számos oka lehet az eltérésnek. Lehet, hogy épp egy gyógyszer szedése áll az eltérés mögött, vagy akár az, hogy a vérvételt megelőző este egy igencsak bőséges vacsorán vettünk részt, ettől még lehetünk egészségesek. Az eredményekre hatással lévő tényezők:
- nem
- kor
- testsúly
- aktuálisan szedett gyógyszerek
- napi ritmus
- életmód (sportol, nem sportol, mit-hogy eszik, alultápláltság, elhízás, stressz, nem alvás…)
Az egy adott pillanatban levett vénás vérből végzett laborvizsgálatok alapján nem állítható fel diagnózis. A vércukorszinttel kapcsolatban ezzel szemben sokkal informatívabb a 14 napos, folyamatos vércukorszintmérésen alapuló diagnosztika.
Mennyiségi és minőségi vérkép
A mennyiségi vérkép, azaz a kis vérkép vagy más néven kis rutin a szilárd véralkotók meghatározására szolgál. Idetartoznak:
- a vörösvérsejtek (eritrociták)
- az eritrociták formáját vizsgáló tesztek (MCV, MCH, MCHC)
- a vérfesték (hemoglobin)
- a fehérvérsejtek teljes száma (leukociták)
- a vérlemezkék (trombociták)
- a hematokrit (ez egy számított érték, a vér összes alakos elemének és folyadék-összetevőjének aránya)
A minőségi vérkép (nagy vérkép) vagy nagy rutin tartalmazza a kis vérkép összes adatát, ezenkívül azonban alaposabban (minőségileg) is elemzi a fehérvérsejteket. Itt elkülönülnek a különböző típusok, melyek vizsgálata időigényes és költségesebb. Idetartoznak:
- a neutrofil granulociták
- az eozinofil granulociták
- a bazofil granulociták
- a limfociták
- a monociták
Tévhitek a laborvizsgálatokkal kapcsolatban
- Csak annak kell laborvizsgálatot végeztetnie, aki beteg? Számos komoly, de még lappangó, tüneteket nem mutató betegség időben felismerhető, ezért prevenciós szerepe is van.
- Laborvizsgálattal minden betegség diagnosztizálható? A laboreredmény nem mindenható, nem alkalmazható univerzálisan az összes betegség felismerésére.
- Könnyíti a vérvételt, ha iszunk előtte egy kávét? Sokan félnek attól, hogy az alacsonyabb vérnyomás miatt elájulnak a vérvétel során, ezért kávét fogyasztanak előtte, ám tudni érdemes, hogy aki egyébként is kávézik, és hozzá van szokva, annak ez nem változtat a vérnyomásán jelentős mértékben. Aki pedig nem szokott kávézni, annak csak ronthatja az értékeit.
- Rengeteg folyadékot kell fogyasztani vérvétel előtt? Sokan átesnek a ló túloldalára, és a szükségesnél is több folyadékot erőszakolnak magukba, mert attól félnek, hogy az orvos nem találja meg a vénát. Ez azonban vérhígulást idézhet elő, ami miatt alacsonyabb vizsgálati értékeket kap az orvos, vagyis nem a természetes állapotot látja. A mintavétel előtti órában egy pohárnál többet nem szükséges fogyasztani a vízből, ennyit viszont mindenképpen javasolnak.
A legfontosabb paraméterek
A laborvizsgálatok egyes paraméterei irányt mutatnak azzal kapcsolatban, hogy milyen állapotban van a szívünk, a pajzsmirigyünk, a hasnyálmirigyünk, a májunk, a vesénk, az ereink. Felvilágosítást adnak azt illetően, milyen effektíven működik az immunrendszer, túl vagyunk-e egy kórokozó támadásán, vagy épp küzd valamivel a szervezet.
Vörösvérsejt, fehérvérsejt
A fehér– és vörösvérsejtek eltérései különféle tápanyagok hiányából fakadhatnak (B6, B12, vas), a véralvadással, különféle fertőzésekkel és az immunrendszer rendellenes működésével lehetnek kapcsolatosak.
C-reaktív protein (CRP), süllyedés
A szervezetben jelen lévő gyulladásokkal kapcsolatban ad felvilágosítást mindkét érték. Magas CRP-érték jellemző:
- bakteriális vagy virális fertőzés esetén
- autoimmun megbetegedéseknél
- cukorbetegséghez kapcsolódó gyulladások esetén
- dohányzás, fizikális trauma esetén
Vércukor, inzulin
A vénás vér glükóz- és inzulintartalmát határozza meg, az anyagcsere megfelelő működéséről informál.
GPT (ALT)
Alanin-aminotranszferáz enzim, amely a májban és más szövetekben található, jó mutatója a májproblémáknak.
Homocisztein
A homocisztein egy speciális aminosav-származék, a táplálkozás útján a szervezetbe juttatott metionin bomlásából származik. Bizonyos mennyiségben szükséges, ám ha a szintje túl magas, akkor érkárosító hatású. Rizikófaktornak számít a kardiovaszkuláris és a thrombotikus megbetegedések terén.
Pajzsmirigypanel (TSH, T3, T4)
A tireocitastimuláló hormon (TSH) az agyalapi mirigy hormonja, amely a pajzsmirigyet szabályozza. A T3 és a T4 a pajzsmirigy hormonjai, az anyagcserét szabályozzák, azontúl a test összes sejtjére hatással vannak.
Lipidpanel (összkoleszterin, triglicerid, LDL, HDL)
A HDL a védő (jó) koleszterin, az LDL a rossz koleszterin. A magas HDL-szint nem jelent problémát.
Milyen gyakran érdemes ilyen vizsgálatokat végezni?
- 18 és 39 éves kor között legalább 5 évente
- 40–49 éves kor között legalább 2-3 évente
- 50 év felett legalább 1-2 évente
Ne várjuk meg, míg tüneteket produkálunk. Végeztessünk rendszeresen, preventív jelleggel laborvizsgálatokat!
Jó egészséget kívánok!
Rákóczi Gabi Msc
