Az erő veled van! – de hány kiló is vagy? A profi kerékpárosok teljesítménye ámulatba ejti a rajongókat, másfelől elgondolkodtat és szkepticizmusra ad okot. Wattok és emberek, másodpercek, sebesség… Kétkedünk, tehát vagyunk.
Korábbi átdolgozott cikkünk máig aktuális.
Ez a srác emberfeletti. Mármint a négyszeres Tour de France-győztes Christopher Froome. Vonatkoztassunk most el a dopping gyanújától, és nézzük a számokat. Korábbi csapata, a Team Sky (ma már INEOS, és Froome sem itt teker, hanem a Israel – Premier Tech csapatában – szerk.) elkötelezte magát a tiszta sport mellett, időről időre napvilágra kerülnek bizonyos adatok sportolóik teljesítményéről. Persze versenyfájlokat nem adnak közre, mint ahogy Froome teljesítménydiagnosztikai adatait sem bocsátották a nyilvánosság rendelkezésére, vagy csak részleteket, pl. a GSK Human Performance laborban mért értékekből. Aki kerékpározik, tudja, hogy az egyik legsokatmondóbb adat a watt/kilogramm érték. Vagyis a testsúlyra kivetített teljesítményleadás. A bomba akkor robbant, amikor Froome 2015 júliusában az egyik Tour-szakaszon –a számítások szerint – legalább 6.5 W/kg-ot teljesített, ami rekord, ha az egyórás teljesítményt nézzük. Korábban 6.4 W/kg volt a csúcs, Froome ezt az értéket írta felül. Klasszis. De egy-két dolgot azért a helyére kellene tenni.
Ez nem a vita maxima!
Az ominózus teljesítmény az egyórás átlagteljesítményre vonatkozik. Nem keverendő össze a vita maxima (teljes kifáradás) teljesítménnyel, amit egy többlépcsős teszt során mérünk – laboratóriumban. Ilyenkor (leegyszerűsítve) az utolsó terheléses lépcső teljesítményét nézzük, és ezt osztjuk el a testsúllyal. Felvetődhet a kérdés: az átlag élversenyzők, pláne amatőrök hol állnak ezen a téren? Mi kell hozzá, hogy egy Ironman-távon vagy a Tihany-kupán jól menjen valaki? Laborban – részben a teljesítménymérők elterjedésének köszönhetően – egyre gyakoribb a 5.5 W/kg fölötti érték. Igazán jó kerékpárosaink 6 W/kg fölött teljesítenek az utolsó lépcsőben. Ez már nemzetközi szint, mert aki egy legalább 20 perces, vagy annál „hosszabb” emelkedőn 5.6 W/kg fölött teljesít, annak van esélye a profik között.
Befolyásolható wattok
Persze ezek puszta számok. A taktika, a verseny alakulása is befolyásolja, hogy a hajrához közeledve meccsben maradunk-e a győzelemért vagy az előkelő helyezésekért. A W/kg csak egy adat. Ott van még mellette a VO2max, ami szintén perdöntő lehet, és az izmok oxigénellátottsága, az erek állapota sem elhanyagolható tényező. Az Ironmanen az aerodinamika is fontos szerephez jut, hiszen egy áramvonalasabb pozíció jól fizet: „ingyen” watt, alacsonyabb pulzus, kevesebb tejsav. Aki Magyarországon, mondjuk egy amatőr kupán jól akar menni, annak az 5 W/kg-ot meg kell közelítenie a funkcionális küszöbön (FTP). Ezzel ott tud maradni az élbolyban, ha szigorúan csak a teljesítményt nézzük. Ha a Tihany-kupán az első, kisebb emelkedőn az élbolyban maradás a cél, ahhoz – igaz, csak 3-3.5 percig – hoznia kell a 6.2-6.6 W/kg-ot, de azt minden körben. Ezek természetesen hozzávetőleges adatok, a valós igénybevétel függ az élmezőny tempójától is. Vagyis az egy- és ötperces teljesítménynek benne kell lenniük a Good kategóriában. A második boly már inkább a Moderate kategória teteje, és így tovább.
Konklúzió?
Két versenyzőt nem lehet összehasonlítani csupán a wattadatok alapján. A nehezebb tömegű könnyedén tartja az óránkénti 220 W-ot, mint egy könnyebb súlyú versenyző.
A legjobb barát
Több éve elemzem a hazai versenyek adatait, így nagyjából összeállt a kép, mi kell egy amatőr sportolónak a sikerhez. Az említett Tihany-kupa esetében könnyű dolgom van: a pálya alig változik, az emelkedők adottak, ha a sportolónak van wattmérője, specifikus edzésekkel felkészülhet kimondottan erre a versenyre. De ez a specializáció. Minél inkább állóképességi irányba megy el a versenyszám, annál hangsúlyosabbak az öt perc és a fölötti értékek. Mint említettem, a vita maxima csupán egyetlen tétel. Igen, fontos a küszöbteljesítmény és az aerob erőleadás, vagyis a teljesítmény az LT-n (laktátküszöb) és az IAS-en (individuális anaerobküszöb). Minél kijjebb toljuk az X tengely mentén az első töréspontot, annál jobb az aerobkapacitás. Leegyszerűsítve: az edzői munka lényege az LT-teljesítmény növelése. Az edző és így a versenyző legjobb barátja a wattmérő. A felkészülés időszakában néhány országúton elvégzett teszt során a W/kg táblázatnak köszönhetően karakteresen kirajzolódik, milyen is a versenyző valójában. Mik a gyengéi, milyen taktikát válasszunk számára az adott versenyen, nagyjából körülírható az izomrost összetétele is, és mindez pusztán a wattadatok alapján.
Ezt a cikket is olvasd el >>> VALTER ATTILA A “CSÖMÖRI HAVASOKBÓL” A STELVIO TETEJÉRE
A „kotta” részei
Persze pulzusmérő nélkül is nyertek Tourt, mindamellett ma már egyre kevesebb olyan csapat van, amelynél a bringákon ne lenne wattmérő. Az eszköz az amatőr sportolók között is terjed, mivel növeli a hatékonyságot, racionalizálja a rendelkezésre álló idő felhasználását. Nézzünk egy egyszerű példát: Ironman, 180 km kerékpáron. Mindenki tudja, hogy a helyes tempó megválasztásán nagyon sok múlik, mert csak így marad erő a futásra. Megfelelő mennyiségű és minőségű adat birtokában már bátran lehet taktikát tervezni a kerékpáros számra. Az intenzitást IF-ben (Intenzitási Faktor) mérjük. A kitűzött idő és a tapasztalat, versenyrutin függvényében pontosan be tudjuk lőni, mi az az IF és TSS érték (Training Stress Score, vagyis edzésstressz pontszám), amit hozni kell 180 km-en. Az apró részletekből mindenesetre össze lehet állítani egy olyan „kottát” a versenyző számára, amelynek alapján – ha hibátlanul eljátssza a verseny napján – megfelelő felkészültség mellett a bringa mellett a futásban is jól muzsikál majd.
(Az írás alapjául Chris Froome négyszeres Tour de France-győztes brit kerékpáros terheléses tesztje szolgált.)
Szöveg: Szöllőssy István
Fotó: https://road.cc
