Valter Attila a “csömöri havasokból” a Stelvio tetejére

_{1998-ban kezdődött minden itt, Csömörön – kezdi a történetet Valter Tibor, Attila édesapja, aki a Csömör Községi Sportkör kerékpár szakosztályának vezetője, és edzője. – Addig a Fradi igazolt bringása voltam. Amit azok között a körülmények között, a nemzetközi harmadosztálynak megfelelő szinten el lehetett érni, azt sportolóként nagyjából elértem. Huszonhétszeres magyar bajnok vagyok, és közel százszoros válogatott, nemzetközi versenyeken többször álltam dobogón. De a hazai kerékpársport helyzetét, anyagi lehetőségeit ismerve ennél többre akkor nem volt reális lehetőségem.}

_{Mi volt a szűk keresztmetszet?}

_{A pénz, és a kapcsolatok hiánya. Nyilván a mostani World Tour csapatok költségvetését nem lehet összehasonlítani az akkori időkével. Most az Ineos nagyságrendileg 50 millió euróból dolgozik egy évben. Még a most megszűnő CCC, Attila csapata is felhasználta egy évben ennek a felét nagyjából. Magyarországon ekkora pénznek a töredéke sem állt rendelkezésre, és persze szoros kapcsolataink sem voltak a profi világgal}

_{Ebből a helyzetből elég valószerűtlennek tűnik, hogy Attila mégis oda tudott érni egy World Tour csapatban a világ egyik legnagyobb körversenyén a 27. helyre összetettben.}

_{Tizenöt éve voltam egy motivációs tréningen, ahol az volt az egyik feladat, hogy egy lambériát kellett ököllel kettétörni. Meg sem nagyon akartam próbálni, míg nem a motivációs tréner el nem kezdte magyarázni, hogy nem a lambériát kell ütni, hanem azon túl vagy fél méterrel, és akkor eltörik, aminek el kell törnie. Nem volt egy nagyon sportos ember, pláne nem karatéka. De megcsinálta! Utána megpróbáltam és is. Két-három ütés után nagyon fájt az öklöm. De ahogy a csapatból néhányunknak, köztük a feleségemnek is sikerült, láttam, hogy ez nem lehetetlen. Valahogy így jöhetett össze, amit eddig Attilával elértünk. Ha a csillagokat célzod meg, lehet, hogy nem jutsz el odáig, de a Hold biztosan meglesz!}

_{22 éve, amikor Csömörön elkezdett edzősködni, még Attila sem született meg. Mégis mi volt a cél?}

_{Először csak arra kértek fel, hogy a nagy mountain bike őrület közepén fogjam össze a helyi lelkes amatőröket, és gyerekeket. Nyolc-tíz sráccal kezdtük el, és innen jutottunk el oda, hogy ma már huszonöt-harminc versenyzőnk van. Fiatalok, idősek. Van, hogy valakinek a sráca már abbahagyta, de a fater még nyomja rendületlenül. Nagyon jó közösség, segítjük egymást nem csak a sportban, de a civil életben is számíthatunk a csapat tagjaira.}

_{Szinte mindenhol olvasható volt, hogy Attila nagyon sokáig nem csak a bringázásra koncentrált, főleg nem az országúti szakágra. Hogyan fordult át ez végül?}

_{Habár 15 éves korától már válogatott volt, és így központilag támogatott edzőtáborokba, és versenyekre járt, ez mountain bike-os időszak volt. De ahogy kipróbálta magát országúton is, látszott, hogy van érzéke hozzá. Nyilván nagyon sokat kell még tanulnia a mezőnyben való versenyzésről. De négy éve, amikor belevágtunk, már látszott, hogy ebben van fantázia. A montis múlt pedig határozottan előny, ha váratlan helyzet adódik. A Girón például nem esett el, mert volt a, bé, cé terve, amikor nagy sebességnél borultak előtte mondjuk 50 méterrel. Akik eleve országútin nőttek fel, nekik eszükbe sem jutott vészmegoldáson göndolkodni, már dobták is el a bringájukat. Szóval végülis mindennek van előnye, meg hátránya is. Neki még rutint kell szereznie, hogyan, mikor kinek a kerekére rakja a saját kerekét. Ezt hosszú évek alatt lehet elsajátítani. De nem lehetetlen!}

_{Mi jelentette az áttörést az amatőr, és a profi világ között a számára?}

_{Nem lehet egyetlen konkrét lépésről beszélni. A Pannon Cycling Team jó iskola volt, ahol már megmutathatta magát a nemzetközi mezőnyben is. Az ilyen versenyekre már eljönnek úgymond “játékosmegfigyelők”, akik civilben megnézik a mezőnyt, és látják, hogy ki hogyan versenyez. Attilát is egy ilyen, inkongnitóban végignézett verseny után keresték meg. Utána természetesen a csapat speciális teszteket is végeztetett vele, amelyekből látszott, hogy van benne fantázia. Aztán persze az idei Tour de Hongrie adta meg a végső lökést, hogy neki helye van egy háromhetes körversenyen is.}

_{Az a Kékesen bemutatott ellenállhatatlan hajrája a végén, az utolsó néhány száz méteren tényleg rendkívül meggyőző volt!}

_{Főleg annak ismeretében, hogy erre készült, pontosan tudta, hogy mikor milyen watton kell mennie, mikor kell robbantania, és mit bír el. Külön öröm, és mérhetetlen büszkeség, hogy ez egy ilyen szép győzelemre volt elég! Az utolsó percben hatszáz watt körüli teljesítményt adott le!}

_{Ha már a wattoknál tartunk: az ön idejében ez még nem volt tényező a kerékpározás világában. Mi több, a nagy öregek azt mondják, hogy ez leszabályozza, megöli az igazi versenyt. Mit gondolkod erről?}

_{A kétezres évek elején kezdődött el a wattmérés a kerékpársportban. A technológia megvolt hozzá korábban is, mert a nyúlásmérő bélyegeket már sokkal régebben elő tudták állítani. Egy egyszerű szobamérleg is ilyet használ A nehézséget az adta, hogy ezt fordó mozgás közben kellett mérni. Amikor ez megvolt, kellett hozzá olyan eszköz, jelesül sportóra, ami vette a jelet. Meg szoftver, amivel ki lehetett értékelni a kapott eredményeket Na ez volt rettenetesen nehéz, és a kezdeti időkben elérhetetlenül drága. Egymillió forint fölötti összegeket is elkértek az ilyen eszközökért akkoriban. Miközben egy csúcs kategóriás bringa nagyjából 200 ezer forint volt. Ebből kifolyólag idehaza csak nagyjából 2008 körül kezdtük ezeket használni. Ma már szerencsére néhány százezer forintból kijönnek ezek az eszközök. És tényleg nagyon hasznosak. De mint ahogy mindennek, ennek is vannak korlátai.}

_{Mi az előnye, és a mi a hátránya a wattmérésnek?}

_{Az előnye egyértelműen az, hogy a különböző zónákat nagyon pontosan be lehet lőni velük, így egyfajta kottából játszva lehet edzést tervezni, és végrehajtani. Hajszál pontosan azokat a képességeket fejlesztve, amelyeket eredetileg is megcéloztunk. Ugyanakkor a program mindig ideálisan felkészültnek veszi a versenyző állapotát, és azzal számol. Viszont – ahogy a pulzus változik a terhelés, valamint a külső körülmények hatására – a watt alapú versenyzés néha zsákutcába is vihet. Mert például Attila a Giro elején – nyilván mert rápihent a versenyre – az első napokban magasabb pulzuson alacsonyabb wattokat tekert.  Holott szinte biztos, hogy elbírt volna többet is, de nem nagyon mert erősebben menni. A Tour de France-on klasszikus eset volt az idén, amikor a végső győztes Pogacar azon a szakaszon, ahol végül megnyerte az összetettet, nem használt wattmérőt. Mert nem akarta, hogy bármi is “leszabályozza” a teljesítményét. Az érzéseire hallgatott, és neki volt igaza. Szóval összetett, sok ismeretlenes egyenlet ez. Nekem is nagyon sokat kell tanulnom erről. De szerencsére a CCC-nél a kollégák nagyon sokat segítettek, és a franciáknál, ahol Attila folytatja, ugyanígy nyitottan állnak hozzánk, hozzám.}

_{Milyen az edzői munkamegosztás a profi kluboknál?}

_{Van a főedző, aki kitalálja, hogy melyik versenyzőnek milyen versenyen kell indulnia a tudásszintjét, formáját alapul véve. Ő határozza meg a felkészülés fő csapásirányát, és fogja össze a csapatmunkát. Aztán vannak az eggyel alatta lévő edzők, akik a szoftverekkel megtervezik, és kiértékelik a sportolók teljesítményét. Aztán vannak az olyanok, mint én, akik a versenyzők mellett vannak, és végrehajtják a programot. Nyilván én is rengeteget tanultam a szoftverekről, edzéstervezésről, értékelésről De nekem leginkább szemem van ahhoz, hogy élőben lássam, mit csinál a sportolóm, és ezekkel az információkkal kiegészítsem a nálam a hierarchiában feljebb állók tudását. Mert bár a programok száz, meg százezer bringás adataiból állnak össze, és nagyon pontosak, a versenyen nüansznyi különbségek döntenek. És ezeket nem biztos, hogy látja a szoftver. A melót mindenki beleteszi, és nagyságrendileg ugyanazt a teljesítményt tudja leadni mindenki, aki egy Grand Tour-on elindulhat. De az a kérdés, hogy két-három hét végén, annyi megmászott emelkedő, annyi támadás, szökés, üldözés, ne adj’ isten bukás után kiben marad több a végére. Ez az igazán nagy művészet. Nagyon jól kiegészítjük egymást a kollégákkal, és elképesztően sokat tanulok tőlük!}

_{Itt kanyarodjunk vissza oda, ahonnan elindultunk! Mit profitálhat ebből teszem azt a Csömöri Községi Sportkör kerékpár szakosztályának amatőr közössége, vagy a World Tour világához képest amatőr magyar kerékpársport?}

_{Már megvan a tapasztalatunk, a tudásunk ahhoz, hogy – ahogy az elején mondtam – , a “csömöri havasokból” is el lehet jutni a legendás hegy, a Stelvio tetejére. Egyre több ismeret gyűlik össze ehhez. Azt gondolom, hogy ezek birtokában a jövőben akár öt-tíz tehetséges magyar bringás is eljuthat odáig, hogy World Tour csapatnál szerződése legyen, és induljon a Giro-n, a Tour-on, vagy a Vueltán. A fiam teljesítménye feltette Magyarországot a bringás világtérképre. Így mát nyilván lelkesebben jönnek ide “játékosmegfigyelők”, akik testközelből láthatják, ki mire képes. Azon dolgozunk, hogy ne csak hobbiból tekerő amatőrök klubja, és országa legyünk. A cél, hogy egyre több, és több magyart juttassunk el a profi kerékpározás csúcsát jelentő Grand Tour-versenyekre. Nagyon komolyan hiszek benne, hogy erre reális esélyünk van!}

Szöveg: Marik Balázs

Fotó: MTI/Komka Péter