Az Ultra-Trail du Mont-Blanc (UTMB) hegyi ultramaraton versenysorozat utáni hétvégén egy ausztriai futókiránduláson voltunk Timivel és szinte egész nap a versenyről beszélgettünk, akkor jött az ötlet, hogy veletek is szívesen megosztanám a történetét, mert engem teljesen elvarázsolt. Timi az UTMB World Series CCC távját teljesítette, mely Courmayeur – Champex – Chamonix között halad 101 km-t és 6.100 m szintemelkedést tartalmaz.
Hány napot töltöttél Charmonixban, sikerült már kipihenned a versenyt?
Egy hetet töltöttem kint. Tulajdonképpen az UTMB teljes hetét Chamonixban töltöttük azért, hogy kényelmesen el tudjunk intézni minden verseny előtti teendőt, legyen idő nyugodtan ráhangolódni a verseny hangulatára és megszokjuk egy kicsit az ottani környezetet is. Mostanra úgy gondolom, hogy sikerült kipihennem a terhelést, de visszafogottabban is edzek még a verseny óta.
Mióta futsz, melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb?
2012-ben kezdtem el komolyabban futni, ekkor futottam le az első félmaratonom. Rá egy évre a maratoni távot is teljesítettem és viszonylag hamar elkezdtem ismerkedni az ultratávokkal is. Olyan verseny, amire a legbüszkébb vagyok, nincs kimondottan, de talán kiemelném a 100 Miles of Istriat, aminek a 110 km-es távján indultam 2019-ben. Az éjféli rajtot követően komoly hóviharba kerültünk, ami alapjaiban meghatározta ennek a versenynek a teljesítését és az emlékét.
Hogyan készültél fel a CCC-re, mesélnél az odáig vezető útról?
2017-ben részt vettem az UTMB egy rövidebb betétszámán, az 56 km-es OCC-n, ahol a táv mellett 3600 m szintemelkedéssel is meg kellett birkózni. Szerencsésnek éreztem magam, hogy első sorsolással sikerült bejutnom és nagyon vártam is, mert ez volt az első magashegyi versenyem. Onnan csodálatos élményekkel és pozitív tapasztalatokkal térhettem haza. Ezután jött a gondolat, hogy szeretném lefutni az egyel hosszabb CCC-t is. A sikeres regisztrációra azonban ezúttal 3 évet kellett várni. Ez idő alatt részt vettem több magashegyi versenyen is, hogy tapasztalatokat gyűjtsek és évente kétszer-háromszor futottam ultra távokat is. Sajnos 2020-ban mikor sikerült volna bejutnom a CCC-re, a kialakult Covid helyzet miatt elmaradt a verseny. Így alakult, hogy 3 évvel később, idén állhattam rajthoz.
Milyen volt a verseny hangulata, Te személy szerint hogyan élted meg?
A verseny hangulata már a rajtban eufórikus volt, a szervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy felfokozzák a várakozást a startig. 1900 futó együttes rajtját várva teljesen átszellemült az ember, jó érzés volt ennek a futótömegnek a részesének lenni. Az út során pedig ámulatba ejtő volt a minket körülölelő gigantikus hegyek látványa.
Elmesélnéd milyen felszerelést vittél magaddal és hogyan frissítettél?
A felszerelést illetően előre meghatározott kötelező felszerelést kellett magával vinnie minden futónak, ami elsőre soknak tűnhet, de mindez a futó védelmét szolgálta. A kötelező lista tartalma volt a; működő fejlámpa, víz-és szélálló kabát, sapka, vízálló kesztyű, hosszúszárú nadrág és hosszú ujjú meleg felső, túlélő fólia, síp, elsősegély csomag, mobiltelefon, megfelelő mennyiségű gél és energiaszelet, illetve folyadék. Ezen felül létezett még egy ajánlott lista (plusz meleg réteg, terepfutóbot, készpénz, GPS óra) és hideg/meleg kit, értelemszerűen a túl hideg vagy túl meleg idő esetére. A kötelező felszerelésen túl én terepfutóbotot vittem magammal, ami nagyon hasznos volt a hegymeneteken felfelé. Frissítésként menetközben géllel frissítettem illetve folyamatosan figyeltem az elektrolit bevitelre is. Igyekeztem óránként megenni 1-1 gélt, ezt a táv második felében már nem tudtam megtartani, inkább érzésre vittem be a kalóriákat. Ezen felül a frissítőpontokon ettem-ittam, mert minden pont gazdagon el volt látva minden jóval, illetve voltak pontok, ahol meleg étel is volt.
Teljesült-e a célod, amit kitűztél magadnak?
A táv első 80 km-ében a terveim szerint sikerült haladni. Végig erősnek éreztem magam és a lábaim is könnyedén vittek, megvolt a flow élmény végig. Hátra volt még egy utolsó nagy mászás, ennek a hegynek a teljesítése már lassabban ment, mentálisan kicsit nehezebben kezeltem a hajnali órákat a fejlámpa beszűkült fénye mellett. Lefelé menet a hegyről sikerült újra erőre kapni és beérkezve Chamonix-ba, eufórikus érzés volt végig futni a kis utcákon át a célkapuig. 20 óra körüli teljesítést tűztem ki célul, végül 21 óra 45 perc alatt sikerült beérnem. Ezzel az időeredménnyel is nagyon elégedett vagyok és hálás, hogy lehetőségem volt futni a világ egyik legismertebb és legnépszerűbb hegyi terepfutóversenyén a Mont-Blanc körül.
Mi a következő célversenyed, ahová feltétlenül szeretnél eljutni?
Egyenlőre nincs kitűzve még új célverseny, de biztos hogy visszatérek még a hegyek közé. 😊
