A futók alapvetően két nagy csoportba sorolhatók: vannak a terepfutók és az aszfaltos futók. A legújabb trendek azonban azt mutatják, hogy a két tábor már nem különül el annyira élesen egymástól, mint korábban. Az elit terepfutók futnak aszfalton is, de az aszfaltos futók sem riadnak vissza a hegyi futástól. Amatőr futóként is érdemes váltogatni a két műfajt. Miért érdemes mindkét műfajt űzni? Mutatjuk is, hogy miért.
„Terepesek” vs. „aszfaltosok”
Megvan az a jelenet, amikor a Power Rangerek találkoznak a Tini Nindzsa Teknőcökkel? Nagyjából így néz ki az is, amikor a terepfutók és az aszfaltos futók találkoznak; a „terepeseken” futómellény, benne két liter víz és háromnapi hideg élelem, egy váltás ruha, fejlámpa, izolációs fólia, futóbot, míg az „aszfaltosok” ehhez képest szinte meztelennek tűnnek a futópólójukban és tapinacijukban.
Máshogy nehéz
Ha egy futót megkérünk, hogy fusson tíz kilométert síkon, majd pár nap múlva ugyanennyit terepen, nagy valószínűséggel a terepfutást sokkal nehezebbnek fogja értékelni. Az okot nem nehéz kitalálni: a folyamatosan változó terepviszonyok és az emelkedők egyrészt fizikailag megterhelőbbek, másrészt a folyamatos koncentráció miatt (hova lépjek, mekkorát lépjek, milyen tempót válasszak, stb.) mentálisan is fárasztóbb terepen futni.
A síkfutás nehézségét egyrészt a monotonitása adja, másrészt pedig az, hogy ott bizony folyamatos futómozgást kell végezni, nincs alibizés és indokolatlan belesétálás.
Terepesek, aszfaltra; aszfaltosok, terepre!
Szögezzük le: aki sík, aszfaltos versenyre készül, annak nagyrészt síkon és aszfalton kell futnia, aki terepversenyre készül, annak pedig nagyrészt terepen. De ez nem azt jelenti, hogy nem érdemes „átkirándulni”, sőt! Az is tény, hogy a jó terepfutók többsége korrektül fut síkon is, de ez fordítva nem feltétlenül igaz, hiszen a hegyi futáshoz olyan speciális képességek szükségesek, amelyek síkon nem fognak kialakulni.
Számításba kell venni azt is, hogy egy idő után a szervezetünk adaptálódik ahhoz a típusú terheléshez, amelyet leggyakrabban kap. Az alkalmankénti terep/sík futással „felrázhatjuk” a rendszert, és új ingereket adhatunk, ami a fejlődést szolgálja.
Mikor, hogyan, miért?
Nem mindegy persze, hogy mikor kalandozunk ismeretlen vizekre. Az alapozás optimális időszak arra, hogy az alapvetően síkon mozgó sportoló terepen is fusson. Hogy miért?
- Hogy fejlődjön az erő-állóképessége, dolgozzon a farizom, a törzsizom, a vádli, a combizom.
- Hogy új ingerek érjék, ami megtöri a hosszú alapozó edzések monotóniáját.
- Ha esetleg benevez egy trailversenyre, az újfajta kihívást jelent, ami új lendületet adhat a motivációnak.
- Hogy fejlődjön a koncentrációs képessége.
- Hogy erősödjön meg mentálisan, hiszen ha egy hosszabb terepfutás végén azt a hosszú emelkedőt még sikerül megfutni, akkor egy sík maraton végén is erős maradhat fejben.
A versenyszezon közeledtével, a sérülésveszély miatt, már ne erőltessük a terepet. Bár az is lehet, hogy a megrögzött síkfutó annyira rákattan a dologra, hogy terepfutó lesz belőle.
A terepfutóknak egész évben érdemes beiktatni síkfutásokat is. Miért?
- Mert egy terepfutónak, sőt egy terepultrásnak is szüksége van gyors edzésekre; a síkon végzett, egyenletesen gyors tempójú futások javítják a savtűrő képességet, feljesztik a VO2 maxot, ami jól jön, amikor egy combszaggató emelkedőn próbálunk felmászni.
- Mert a futótechnikára is figyelni kell, ami a terepfutás miatt széteshet; a megfelelő futótechnika segíthet megelőzni a sérüléseket, és a síkon végzett futótechnika-feladatok megerősítik a láb izmait, ami szintén csökkenti a kockázatot.
- Mert egy jól sikerült síkverseny önbizalmat adhat („nahát, tudok gyorsan futni”-érzés), ami minden futónak jól jön.
Egy szó, mint száz, új ingerekre, kihívásokra és célokra mindenkinek szüksége van, és a két típus variálása nagyszerű eszköz erre.
Szabó Anna ‘Ancsur’
Gyerekkorom óta sportolok (röplabda, sok év vízilabda), de a húszas éveim elején úgy döntöttem, hogy pihenek egy kicsit. A kis pihenőből öt év és tizenöt kiló plusz lett, és amikor 2011-ben egy konyhás néni kacsintott rám a tükörből, annyira beparáztam, hogy ijedtemben elkezdtem futni, majd triatlonozni. Az ijedtség azóta életformává vált, ami többek között öt hosszú távú triatlonteljesítésben testesül meg. Már évek óta érdekel az edzéselmélet, az edzéstervezés és a teljesítménydiagnosztika, így mióta az ENSPORT-nál dolgozom, teljesült az álmom: a hobbim a munkám.
