Beszélgetés Válint Zitával, a PAVÉ Ékszerszalon tulajdonosával.
S.M: Zita, jól tudom, hogy az elmúlt két évben több síkon is beléptél az üzleteddel, a PAVÉ Ékszerszalonnal a vitorlássport szponzorai közé?
V.Z.: Tavaly a Seapromo Regatta női csapatának voltam a névadó szponzora. Szép eredményeket értünk el „Diamond Ladies” néven, a PAVÉ Ékszerszalon színeiben. Azért a többes szám első személy, mert én is csatlakoztam hozzájuk, bár nem tudom, hogy előnyükre vált-e… Mindenesetre nagyon büszke voltam a csapatra, az egyik futamot kis híján meg is nyertük, végül ezüstérmesként futottunk be. A verseny után úgy éreztem, hogy szívesen segíteném tovább a női versenyzőket, és éppen egy női csapat, illetve egy női versenysorozat támogatásáról tárgyalunk.
S.M:Mi veszi rá egy ékszerüzlet tulajdonosát, hogy a vitorlássportot támogassa?
V.Z.:Tény, hogy a vitorlázást sokan luxussportnak tekintik, ami csak egy elit réteg számára hozzáférhető, és ezáltal ideális célcsoport egy ékszerüzletnek. Hozzáteszem, én több balatoni barátomat látom gyerekkoromtól kezdve kis, nádasban parkoló hajókkal vitorlázgatni egész nyáron. Szerintem ez egyfajta szerelem, amit sok szinten lehet megélni, nem feltétlenül kell hozzá nagy tőke. Ha van is mögötte üzleti megfontolás, egy olyan kis cég, mint az enyém, nem rendelkezik hatalmas szponzori büdzsével, miközben a lehetőségek tárháza végtelen. Ezért legalább annyira a szívemre hallgatok, amikor támogatok egy eseményt vagy egy ügyet, mint a racionális érvekre. Sok évig támogattam például egy TEDx-rendezvényt, de volt, hogy a Csodalámpa Alapítványt választottam, és volt, hogy egy művészethez kapcsolódó kezdeményezést.
S.M:Ez esetben mit diktált a szíved?
V.Z.:Amikor a Seapromo Regattán hajóztunk, nagyon csodáltam, ahogy a lányok küzdöttek a tengeren, nem mindig barátságos időjárási körülmények között. Ebben a sportban szükség van az erőre, és nem lehet egy szinten kezelni egy férfi- és egy női csapatot. Sokszor hárman próbáltunk megmozdítani egy-egy kötelet a magunk 50-60 kilójával, ami a legtöbb férfinak csak egy határozottabb mozdulat. Mégis sikerült a vízen maradni, tisztességesen, óvások nélkül végigvinni az egyhetes versenyt, és helyenként bekerülni az élmezőnybe.
Azért döntöttem úgy, hogy valamilyen formában támogatom a lányokat a regatta után is, mert sok párhuzamot fedeztem fel a saját vállalkozásommal. Én viszonylag kis tőkével vágtam bele egy luxusékszerüzlet felépítésébe tizenöt évvel ezelőtt, ami már önmagában is ellentmondásos. Stratégiára, sok kreativitásra, tudásra és kitartásra volt szükség, hogy a nagy halak mellett életben maradjak, állandóan változó körülmények között. Pont a 2008-as világválság elején nyitottam az üzletemet, amelybe minden vagyonomat beleinvesztáltam, konkrétan a lakásom árát. Akkor még úgy tűnt, hogy virágzik a gazdaság, én pedig „jókor voltam jó helyen”. Aztán pillanatok alatt minden összeomlott körülöttem, jött a válság, nekem nem voltak tartalékaim, és sokszor úgy éreztem, hogy árral szemben „lavírozok”. Muszáj volt megtartani az állásomat, hogy finanszírozni tudjam a saját vállalkozásomat, így napi 14-16 órákat dolgoztam éveken át. Aztán szépen, lassan, küzdelmesen sikerült felvirágoztatni a kis üzletemet egy szuper (női) csapattal, és erre nagyon büszke vagyok. Valahogy úgy érzem magam a vállalkozásommal kapcsolatban, mint amikor a lányokkal átvettük az ezüstkupát a regattán.
S.M:A vitorlázás egyébként miért áll közel hozzád?
V.Z.:Én viszonylag későn, a húszas éveimben voltam először vitorlás hajón. Bár születésem óta minden nyarat a Balatonon töltöttem, sajnos ez az élmény kimaradt a gyerekkoromból. Nagyon szeretek vízen lenni, mindennél jobban kikapcsol az a csend és nyugalom, a hajó ringása. Több életre szóló barátságot kötöttem a túrákon, és annyi szép helyre el lehet jutni a vízen. Imádom a Balatont, egy kincs. A horvát szigetek gyönyörűek, és a Karib-térségben is voltam pár hajós túrán.
S.M:Próbálkoztál már a skipperkedéssel is?
V.Z.:Pár éve letettük a párommal a belvízi vitorlásvizsgát, az idén pedig a tengerit is megszereztük. Azért a gyakorlat még erősen hiányzik, ezért nemrég részt vettünk Méder Áron egyhetes tengeri kurzusán, amit rettentően élveztünk. Biztos sokan tudják, hogy Áron körbevitorlázta a földet, emellett szerintem nagyon szórakoztató személyiség, eléggé egy húron pendülünk. De az igazi majd most jön, amikor kettesben gyakorlunk a párommal.
S.M:És a versenyzés?
V.Z.:Soha nem voltam versenyzőtípus, mindig is inkább a saját korlátaimat próbáltam leküzdeni, és igyekszem kerülni az extrém helyzeteket. Mindazonáltal nagy élmény volt a regatta, amelyen részt vettem. Voltak pillanatok, amikor kiléptem a komfortzónámból, és kicsit feszélyezett, hogy mindenki más tapasztaltabb volt nálam, de végül úgy éreztem, hogy megálltam a helyem ebben az új helyzetben, és a lányok is támogattak, pozitív visszajelzéseket adtak. Szóval, még az is lehet, hogy idővel beállok valamelyik női csapatba, akár egy teljes szezonra! Addig pedig gyűjtöm a tengeri (és tavi) mérföldeket…
Együttműködő partnerünk: PAVÉ
