Idén januárban a Magyar Vitorlás Szövetség rendkívüli közgyűlésén új elnököt választottak, az új elnök Haranghy Csaba lett. Vitolás múlttal rendelkezik az Elnök , aktív sportoló volt, az 1996-os olimpián, Atlantában képviselte a magyar vitorlázókat Star hajóosztályban. Az elmúlt évtizedekben pedig diplomáciai tapasztalatokat is szerzett, több cég vezetésében vett részt, tagja volt az MVSZ elnökségének, de dolgozott a Magyar Szinkronúszó Szövetség elnökeként is. Jelenlegi munkakörében az első Kékszalagjára készül, a felvezető sajtótájékoztató után adott interjút a Sport&Move-nak, ahol a jövő és a feladatok mellett a versenyzői múlt jelentette előnyök is szóba kerültek.
„A vitorlázás mindenkié”, ez a szlogen kapcsolódott össze a Kékszalaggal az évek alatt. Ennek szellemében a versenyből idővel fesztivál lett, ez a felfogás jelenti-e a fiatalok nagyobb mértékű bevonását és más kísérőprogramok megálmodását is?
Igen, engem nemrégen választott meg a vitorlázók közössége, és a kampánybeszédemben azt mondtam, hogy nagyon erősen szeretnék nyitni a hobbivitorlázók felé. Másrészt meg nagyon szeretném oldani azt a téves képet, hogy a gazdagok sportja a vitorlázás. Ez a kettő fontos feladat, és jól bemutatható azzal a fejlesztéssel, ami idén készült el, a Kékszalag Port. A kormányzat segítségével Balatonfüred önkormányzatának, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség és a Magyar Vitorlás Szövetség együttműködésének köszönhetően. Ez egy új kikötő, és egy parti létesítmény, ahol névleges áron bárki bejöhet, regisztrálhat és utána elvihet önköltséges ár alatt vitorlást, kajakot, kenut és SUP-ot is. A másik oldalon azt gondolom, hogy szét kell választani azt, aki vitorlázik és azt, aki hajótulajdonos. Ez a része természetesen pénzbe kerül, de a hajók zöme az többszemélyes hajó, és ezek többségén szinte folyamatosan legénységet keresnek. Aki motivált, az nagyon hamar el tudja érni azt a szintet, hogy már semmilyen pénzébe ne kerüljön az, hogy vitorlázik, egy bizonyos szint felett pedig ez már kifizetődő is. Sportvezetőként ez talán kicsit problémának is mondható, ha a sportszakmai szempontokat nézzük, hiszen így a vitorlázás „elszívja” a versenyzőket az olyan típusú pénzdíjas versenyzés, ami nyilván fontos, de az arányok nem biztos, hogy mindig tökéletesek. A tehetséges fiatalokat szeretnénk minél jobban a versenysportban megtartani, szóval próbálunk mindenkit arra bíztatni, hogy érdemes előbb nemzetközi szintig fejleszteni magunkat, mert akkor a fizetett legénység kategóriában is sokkal magasabb polcra kerülhetünk. Ahhoz, hogy valaki magasan jegyzett legyen, fel kell építeni a karrierjét a One Design hajóosztályokban.
Mennyire nehéz a szövetség helyzete, ha a versenyzők és a hobbisportolók igényeinek is meg akar felelni?
Nehéz kérdés, és szép feladat is. Azt szoktam erre válaszolni, hogy nekem a vitorlázók közösségének az egységét kell megjeleníteni. A vitorlás szövetségnek, mint köztestületnek a fő feladata a versenysport szervezése. A Magyar Vitorlás Szövetség a tagegyesületek szövetsége, így van egy erős integrációs feladat is, ami néha diplomáciai, néha akár válságkezelési feladat, mert körülbelül 180 tagegyesületünk van, akik közül nyilván mindegyik más erősségű, más szerepet tölt be a sportban. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a versenysport és az amatőrsport igényeinek teljesítésében, ezt én is megtapasztaltam a másik oldalról, hiszen 33 éves koromig rendszeresen jártam versenyekre. A sikerekhez azt gondolom fontos, hogy legyen egy jó magyar hajóipar is – a 80-as, 90-es években láthattuk, hogy ennek hiánya az eredményeknek is szab egy várható felső határt, hiszen mindenki a túlélésre törekszik -, de az élsport nem fogja eltartani a hajóipart, mert az állandó csúcsteljesítmény mindig ráfizetéses. Ezt tudni kell a helyén kezelni, hiszen a versenyzők azt gondolják, hogy így tudnak majd győzni és nagyobb sikereket elérni. Ezért fontos az ellenpólus, a hobbivitorlások nagy közössége, ami már tud akkora piacot jelenteni, ami el is tartja és működteti az iparágat. Paulovits Dénes és a Pauger Carbon Kft. egy nagyon szép és elismerendő példa arra, hogyan lehet a semmiből érkezve feljutni a nemzetközi mezőnybe. Manapság a tervezésben is ki tudunk emelkedni, elég csak a Fifty-fiftyre gondolni, ami sok próbálkozás után érte el azt, hogy ennyire eredményes legyen. Szeretnénk hosszútávon kiszámíthatóbb együttműködéseket kialakítani az iparág minél több szereplőjével, hogy akár a hajósokra is úgy tudjanak tekinteni, mint jövőbeli munkaerő, és azt gondolom, hogy ha ezek sikerülnek, az jó irányba mozdíthatja az egyensúlyt.
Riporter: Papp Gábor
Írta: Kreisz Bálint
