A ráfutás jelentősége

Az átállás téglái - Nem a Pink Floydról, hanem egy triatlonozásban bevett, kombinált edzésformáról lesz szó, amelyre az angol a „brick”, azaz tégla szót használja. Nálunk „téglázásként” is ismert a triatlonban szereplősportágak (jelen esetben a kerékpározás és a futás) egy edzésen belüli variálása. De mi ennek az előnye?

Mi a téglázás gyakorlati haszna?

Megkönnyíti az átmenetet, fejben és testben is gyorsabban át tudsz kapcsolni egyik mozgásformáról a másikra– mondja Plesz Botond, a 2014-es országos Ironman-bajnokság abszolút 10. helyezettje, aki nem mellesleg egy amatőr csapat edzője. Egy Ironman-versenyen öt-hét óra folyamatos kerékpározás után kell átállni a futásra. A rendszeres gyakorlással az ideg-izom összeköttetéseket eddzük. De ha le is rövidítettük az átkapcsolásiidőt, akkor is van egy olyan periódus a versenyen, amíg a szervezet átáll a hatékony futásra. Ezért is fontos, hogy féltávú vagy teljes Ironman esetén a futás első és második kilométerét tizenöt-húsz másodperccel lassabban teljesítsük a tervezettnél. Ha lassítunk, kevesebb energiát használunk el gazdaságtalan futással.

A felkészülés mely szakaszában vagy szakaszaiban célszerű gyakorolni?

Szinte mindig kiemelt pontként kezeljük. Minél gyakrabban szoktatom az izmokat és az idegpályákat, annál gördülékenyebb lesz az átállás.

A csapattal, amelyet edzel, milyen gyakran tégláztok?

Rendszerint a bringázásaink kétharmada után beiktatjuk a futást. Nálam erőteljes hangsúlyt kap a téli időszakban a hétvégi, rendszerint görgőző„brick”, ami annyiban tér el a többitől, hogy itt a három-négy órás nettó edzésidőt általában négy-öt téglácskából rakjuk ki. Azaz akár többször váltunk bringáról futásra és vissza. A részfeladatok intenzitásának variálásával remekül lehet adagolni az edzésingert is!

Milyen intenzitással és mennyit érdemes csinálni ezekből a futásokból?

Mivel hosszú távú versenyekre való felkészülésről van szó, ezért a könnyű, közepes és tempósabb, de nem durva iramú – angolul easy, steady, tempo – futásokat részesítem előnyben úgy, hogy az adott brick intenzitása ne legyen a végére extrém magas. Általában a hosszú, három óra fölötti bringázások után nem futunk húsz-harminc percnél többet, azt is leginkább az Ironman tervezett tempójában. A leghosszabb ráfutás a főverseny előtti negyedik héten lévő versenyszimulációs edzésen van, ez negyvenöt-hatvan perc. Időkorlátot nem mondanék, de fontos, hogy olyan bricket rakjak össze, ami után másnap képes vagyok minőségi edzésmunkát végezni. Annak, aki a család, munka, sport háromszögben egyensúlyoz, szerintem ez a legfontosabb szempont!

Szöveg: Marik Balázs

Sz
öveg:
Marik Balá
zs