Az átállás téglái – Nem a Pink Floydról, hanem egy triatlonozásban bevett, kombinált edzésformáról lesz szó, amelyre az angol a „brick”, azaz tégla szót használja. Nálunk „téglázásként” is ismert a triatlonban szereplő sportágak (jelen esetben a kerékpározás és a futás) egy edzésen belüli variálása, ez a ráfutás jelentősége. De mi ennek az előnye?
Mi a téglázás gyakorlati haszna?
Megkönnyíti az átmenetet, fejben és testben is gyorsabban át tudsz kapcsolni egyik mozgásformáról a másikra– mondja Plesz Botond sokszoros ironman és aki nem mellesleg egy amatőr csapat edzője. Egy Ironman-versenyen öt-hét óra folyamatos kerékpározás után kell átállni a futásra. A rendszeres gyakorlással az ideg-izom összeköttetéseket eddzük. De ha le is rövidítettük az átkapcsolási-időt, akkor is van egy olyan periódus a versenyen, amíg a szervezet átáll a hatékony futásra. Ezért is fontos, hogy féltávú vagy teljes Ironman esetén a futás első és második kilométerét tizenöt-húsz másodperccel lassabban teljesítsük a tervezettnél. Ha lassítunk, kevesebb energiát használunk el gazdaságtalan futással.
A felkészülés mely szakaszában vagy szakaszaiban célszerű gyakorolni?
Szinte mindig kiemelt pontként kezeljük. Minél gyakrabban szoktatom az izmokat és az idegpályákat, annál gördülékenyebb lesz az átállás.
A csapattal, amelyet edzel, milyen gyakran tégláztok?
Rendszerint a bringázásaink kétharmada után beiktatjuk a futást. Nálam erőteljes hangsúlyt kap a téli időszakban a hétvégi, rendszerint görgőző„brick”, ami annyiban tér el a többitől, hogy itt a három-négy órás nettó edzésidőt általában négy-öt téglácskából rakjuk ki. Azaz akár többször váltunk bringáról futásra és vissza. A részfeladatok intenzitásának variálásával remekül lehet adagolni az edzésingert is!
Milyen intenzitással és mennyit érdemes csinálni ezekből a futásokból?
Mivel hosszú távú versenyekre való felkészülésről van szó, ezért a könnyű, közepes és tempósabb, de nem durva iramú – angolul easy, steady, tempo – futásokat részesítem előnyben úgy, hogy az adott brick intenzitása ne legyen a végére extrém magas. Általában a hosszú, három óra fölötti bringázások után nem futunk húsz-harminc percnél többet, azt is leginkább az Ironman tervezett tempójában. A leghosszabb ráfutás a főverseny előtti negyedik héten lévő versenyszimulációs edzésen van, ez negyvenöt-hatvan perc. Időkorlátot nem mondanék, de fontos, hogy olyan bricket rakjak össze, ami után másnap képes vagyok minőségi edzésmunkát végezni. Annak, aki a család, munka, sport háromszögben egyensúlyoz, szerintem ez a legfontosabb szempont!
Szöveg: Marik Balázs
Fotó: illusztráció
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
>>> HIDRATÁCIÓ – NÖVELD A TELJESÍTMÉNYED, IGYÁL OKOSAN!
>>> WATTMÉRÉS – AZ AMATŐR SPORTOLÓ LEGNAGYOBB KINCSE: AZ IDŐ
