Így viselkedj az erdőben!

Akár kutyával vagyunk, akár lóval, akár bringával vagy csak egymagunkban, a turisták „szentháromsága” mindenkire vonatkozik: ne okozzunk kárt, ne szemeteljünk, és ne zavarjunk másokat az erdő élvezetében. 

Gyalogosok és futók

Gyalogosként mi vagyunk a leglassabbak az erdőben, de a legsebezhetőbbek is, ugyanakkor bárhová be tudunk jutni – ennek minden előnyével és hátrányával.

Ne lépjünk engedélyköteles területekre, s ne térjünk le a turistaútról, ha védett zónában járunk. A saját taposáskárunkat szorítsuk minimálisra. Ne vágjuk le az erodálódó hegyoldalakban vezető szerpentineket (a János-hegy vagy a Pilis oldalában láthatunk rossz példákat), fokozott óvatossággal járjunk meredek, köves területeken (nemcsak a magunk, hanem kirándulótársaink testi épségét is veszélyeztethetjük), használjunk megfelelő felszerelést. Fokozott óvatossággal járható terepen fogadjuk meg az ajánlott menetiránnyal kapcsolatos tanácsokat – ilyen például Visegrádnál az Apát-kúti-völgy (fölfelé) és a Spartacus-ösvény (lefelé), vagy Dömös fölött a Rám-szakadék (fölfelé) és a Lukács-árok (lefelé) útja.

Közlekedési tippek

• Összezörrenéseket okozhat a túrabotok használata: ha „kaszálunk”, vagy hegyükkel hátrafelé tartjuk őket, kellemetlen meglepetéseket okozhatunk. Ha nem használjuk a botokat, akkor vagy úgy tartsuk, hogy más ne mehessen beléjük, vagy rögzítsük őket. 
• A turistautakon jobbkéz-szabály érvényesül: a menetirány jobb oldalán haladunk, aki előz, balról előz. Kiterjesztése: ha csoportban vagyunk, ne foglaljuk el az erdőt csatárlánccal. 
• Ha közútra megyünk, akkor futó és gyalogos esetén is irány a bal oldal, az autókkal szemben haladjunk. 
• Ha a terep megengedi, menjünk kiszámítható és egyenes vonalban, mert egy hirtelen irányváltásból baj is lehet. Segítsük a gyorsabbak haladását azzal, hogy félreállunk. 
• A gyalogosokra vonatkozó „illemtan” nagy része a futókra is áll, némi kiegészítéssel: mivel a futó gyorsan mozog, és ő előz, neki kell a lassabbaknak jeleznie, merről és miként kerül. A hangos „balról”, „jobbról” (előzünk) jelzés sokat segít egy gyalogosnak abban, hogy merre orientálódjon.

Kerékpárosok és lovasok

Az erdőtörvény és a természetvédelmi törvény megszabja, milyen utakat használhatunk bringával:

• erdei kerékpárutakat, 
• kerékpáros jelzéssel fonódó turistautakat,
• erdészeti feltáróutakat (ha nem esnek korlátozás alá).
• „Sima” (csak turistajelzéssel ellátott) turistaúton TILOS a kerékpározás.

Kerüljük a talajkárokat okozó farolásokat, meredek lejtőkön tartsuk észben: ha megindítunk köveket, azok valahol landolnak, és lehet, hogy valaki ezeknek nem fog örülni… Ha nem muszáj, ne az erdő közepén használjunk olajat, de ha kell, akkor kell – csak ne szemeteljünk magunk után, bár ez minden erdőjáróra áll.

Külön kell szólni a downhillesekről: a meredek hegyoldalakban száguldó bringások gyalogos turistáknak rémisztőek lehetnek (pláne a szűk, kitérő nélküli utakon), és a downhill nem segít az erodált területeken, sőt… Alighanem addig rendszeresek lesznek a konfliktusok, míg a downhillesek nem kapnak elegendő, az ő igényeiknek kialakított pályát.

Közlekedési tippek

• Tartsuk szem előtt: az elsőbbség a gyalogosoké, megfelelő oldaltávolságot tartva előzzünk! 
• Mivel jókora sebességkülönbség van a javunkra, jelezzük (csengővel, dudával, szóval), hogy jövünk, és hogy merről előzünk. 
• Ha csak megjelenünk és „elzúgunk”, azzal nemcsak megijeszthetjük a gyalogosokat, de viselnünk kell az ebből adódó következményeket is (hirtelen irányváltás, megugrás). 

Tereplovasok

A széles, két nyomsávos utakat válasszuk, turistautat csak akkor, ha az lovaglójelzéssel fonódik. Ugyanaz vonatkozik a lovasokra, mint a kerékpárosokra: ha van lovas út, akkor mehetnek, az egyszerű turistajelzés „nem kóser”, és a gyalogos kap elsőbbséget. A gyalogosokkal való találkozás általában nem jelent gondot, ám a béke érdekében a kerékpárosok által gyakran látogatott utakat kerüljük. 

Vadászidényben

Akár gyalogosok, akár bringások, akár lovasok vagyunk, vadászat esetén nekünk nem osztottak lapot. Az erdőgazdaságok korlátozhatják és meg is tilthatják vadászat idején a látogatást. Több helyen szabályozzák azt az időablakot (8–16, 9–17, 9–15 óra, van jó pár lehetőség), amikor a turisták bemehetnek az erdőbe, de vannak erdőgazdaságok, amelyek csak felhívják a fokozott figyelem szükségességét hajnalban és alkonyatkor. 

SM-tipp

Az erdőgazdaságoknak a honlapjukon közzé kell tenniük a tilalmakat, az MTSZ honlapján és a termeszetjaro.hu oldalon is tájékozódhatunk. Ha pedig már terepen találkozunk vadászokkal, kérdezzünk – mielőtt rossz helyen lennénk, rossz időben.

Kutyával

Fő szabály: attól még, hogy mi ismerjük a kutyánkat, ez másokra nem áll. Nem ismerjük mások reakcióját, mások félelmeit. Ne engedjük teljesen szabadon, felügyelet nélkül kutyánkat – az sem jó, ha más turistákat riaszt meg, az meg pláne, ha az erdei élővilágba „avatkozik bele” egy hajszával.  A törvény a vadászkutyák és a szarvasgomba-kereső kutyák kivételével egyébként is előírja a pórázhasználatot természeti környezetben. És hallgassunk a józan észre: vannak olyan útvonalak (pl. kerítések fölötti létrákkal nehezítve), amelyek egyszerűen nem kutyakompatibilisek.

Szöveg: Marosi Gergely