Szombaton veszi kezdetét az idei esztendő második nagy körversenye, az egyetemes kerékpársport legnagyobb viadala, azaz a 111. Tour de France, mely első ízben indulhat útjára talján földről. A különleges helyszínnel Marco Pantani emléke előtt tisztelegnek a szervezők, hiszen az ő szülővárosa is érintett lesz, mégpedig a második etap rajthelyszíneként.
Nem ez az egyetlen párhuzam a mostani kiírás és az olasz legenda között, ugyanis Marco Pantani után Tadej Pogacar is megpróbálkozik a Giro-Tour duplával.
Ennek megakadályozásban fontos szerepet kaphatnak a meglehetősen nehéz első szakaszok és persze a többi versenytárs, mint például a címvédő Jonas Vingegaard vagy a másik szlovén titán Primoz Roglic. Nézzük is meg, hogy milyen szakaszok várnak a pelotonra és ki milyen esélyekkel vághat neki az előttünk álló 21 napnak.
Rajt Firenzében
Egy kifejezetten nehéz hegyes, egy dombos és egy sík szakasz – így áll össze az olaszországi három nap, ahol, ha meg nem is, de elveszíteni mindenképpen el lehet a versenyt. Rögtön az elején 7 kategorizált emelkedő várja a kerekeseket, tehát jó eséllyel az összetettért harcolók egyike veheti fel elsőként a sárga trikót.
Örök igazság, hogy az első nap az mindig kulcsfontosságú, legyen szó iskola- vagy munkakezdésről, azonban a mostani Tour nyitányára ez hatványozottan igaz.
Ahol eldőlhet a verseny
Mindössze a negyedik napig kell várni az első, igazi hegyi szakaszra is, amit nem feltétlen az emelkedő nehézsége fog izgalmassá tenni, hanem jóval inkább a 2000 méter feletti magasság, ami kifejezetten kellemetlen lehet a versenynek ilyen korai szakaszában. Sestriere és a Galibier kaptatói összesen 60(!) kilométernyi mászást tartogatnak, ezért nehéz azt gondolni, hogy ne esne valakinek rosszul ez a nap.
A 4. szakaszt követően sokáig nem találkozik – ezen a szinten – igazán nagy hegyekkel a mezőny. Nem jelenti persze azt, hogy ne jönnének nagyon izgalmas etapok. A szervezők a kockakő helyett ezúttal a murvára tették a voksukat. Amire hiába lehet készülni, a bizonytalansági faktor az egekben van, köszönhetően a bukásveszélynek, illetőleg az esetleges defekteknek. Temérdek alkalommal adták polémiák fókuszát az efféle ”látványelemek”. Ez legkevésbé sem izgatja a szervezőket, hiszen végső soron az ő feladatuk – többek között – a sport egyik legunikálisabb jegyének, a bizonytalan kimenetelnek a biztosítása. 14 szektor és összesen 32 kilométernyi murva került az útvonalba. Elég egyetlen hiba vagy balszerencse, és valaki perceket bukhat az összetettben, amit később nagyon nehéz lesz visszaszerezni.
A következő hegyesebb napokra ugyan a második hét végéig kell várni. Ott azonban rögtön két brutális nap követi egymást. Melyek közül inkább az elsőt érdemes kiemelni. Mivel a rövid de sok kaptatót tartalmazó napok több izgalmat szoktak hozni, mint az ”old school”, azaz 200 kilométer feletti hegyi szakaszok. A nap elején Tourmalet tetejére kell felkapaszkodnia a versenyzőknek. Zárásként pedig a Pla d’Adet-ra. Ami a maga 10 kilométerével és átlag közel 9%-os meredekségével egy igazi szörnyetegként csúcsosodik a kerekesek előtt.
A 19-20. szakaszra is hasonló megoldást választottak a szervezők. Tehát ismételten két rövid, de elképesztően nehéz napot tettek egymás után a programba. Ebből az elsőre alig 145 kilométeren kb. 4500 méter szintemelkedés jut, benne a verseny legmagasabb hegye, a Cime de la Bonette (2797), a befutó pedig az Isola 2000 emelkedőjén, ahol 1993-ban zárult szakasz a Touron. Ha itt nem, akkor másnap még mindig tudnak alakítani az összetetten, merthogy a 20. szakasz is négy nehéz heggyel kecsegtet.
Párizs helyett Nizza és Monaco
A kerékpársportot és kimondottan a Tour de France-t követők számára alapvetés, hogy a sárga trikóért folytatott harc véget ér a 20. szakasszal és Párizs már a sprintereké. Na meg természetesen az ünneplésé. No, hát ez a status quo borult a közelgő olimpia miatt. Tudniillik a francia főváros egész egyszerűen nem mert, illetve nem akart ilyen röviddel az ötkarikás események előtt egy szintén nagyvolumenű sporteseményt bevállalni. A szervezők végül úgy döntöttek, hogy az elmúlt évek olasz körversenyeihez hasonlóan egy egyéni időfutammal zárják le a versenyt. Nyitva hagyva ezzel az esélyeket az utolsó kilométerekig.
Ha pedig a – remélhetőleg – izgalmas végjáték nem lenne elegendő, a francia riviéra látványa majd kárpótol bennünket a Monaco és Nizza közti útvonalvezetéssel
Az esélyesek
Első hallásra nincs nagy meglepetés az összetettért küzdők névsora között. Viszont a lapokat alaposan megkavarta, hogy Jonas Vingegaard egy tavasszal elszenvedett bukás miatt több hétre kiesett. Azonban az a tény, hogy a címvédő dán mégis ott lesz Firenzében, azt jelentheti hogy jók a számok és jó erőben van. Azonban még sincs az a határozottság, mint a duplára aspiráló Tadej Pogacarnal. Ez persze érthető, de ahogy az a nyilatkozatokból is kiderült, már az csoda, hogy egyáltalán rajthoz tud állni Vingegaard.
Pogacar és Vingegaard. Vajon milyen erőben lesz a két klasszis? Forrás: ASO
Ezek fényében a dobogó, valamint a sárga trikó is abszolút elérhető a többi riválisnak. Akik közül elsősorban Primoz Roglic a legnagyobb név és egyben a legnagyobb kihívó. Roglic nagy csatában nyerte a Tour előtti egyik legfontosabb versenyt, a Criterium de Dauphinét. Tudtára adva mindenkinek, hogy semmi esetre sem szabad őt lebecsülni. Pogacarhoz hasonlóan Roglic is bombaerős sorra számíthat, mint ahogy a két fiatal, Remco Evenepoel és Carlos Rodrigez is. Előbbi idén debütál a francia körön, utóbbi pedig már szakaszt is nyert. Sőt tavaly a top5-ben zárt, így nincs kizárva, hogy ezúttal akár a dobogó is összejöhet.
A Tour de France július 29-én, Firenzében veszi kezdetét és július 21-én Nizzában zárul. A szakaszokat az Eurosport felületein lehet figyelemmel kísérni, további információk pedig itt érhetőek el.
Szöveg: Fajcsák Balázs