Vitorlázni nagyon sokféleképpen lehet. Lehet fejben, online, partról vágyakozva, vagy sehogy, a hajót a kikötőben lakásként vagy státusz szimbólumként tartva. A Sport&Move és a Kékszalag Hősei megpróvbálják bemutatni a vitorlázás mindenki számára elérhető sportértékét, a Kékszalag emberi arcát – tehát beszéljünk arról, mi van akkor, ha elhagytuk a kikötőt.
Pilinszkázás
A különböző vitorlázások között a legegyszerűbb felosztás a biztonsági skála mentén adódik. Vannak – nagyon helyesen – akik a békés vizeket szeretik, akkor vitorláznak, amikor nem fúj „nagyon” a szél, és olyanok is vannak, akik még ekkor is kicsit alulvitorlázzák a hajót. A kikötők népe az efféle vitorlázást pilinszkázásnak, strandbáderkedésnek, lötyögésnek, tinglitanglizásnak nevezi, és gondosan pejoratív hangsúllyal ejti ki e szavakat. Ennek azonban semmi értelme: amíg az efféle tevékenység nem fordul céltalan motorozásba, hanem megmarad a szél szolgálatunkba állítására tett kísérletnek, addig ez is vitorlázás, érteni kell a módját, átlátni a hajót, a felszerelést, és számolni kell a kockázatokkal. Ez pedig a vitorlázás maga. Nem mindenki szereti, ha dől a hajó, a kajütben lepotyog a tányér az asztalról, a kedves vendégekre pedig rájön a tengeribetegség, és foghatjuk a bokájukat.
Hasítás
A skála másik végén élére állítjuk a hajót (a tányérok nem is voltak, vagy a parton hagytuk, a vendégeket gondosan megválogattuk), felhúzunk mindent, ami belefér, hasítunk, tokától bokáig vizesen üljük ki a hajót és üvöltve győzzük le az elemeket. Ez egy másik vitorlázás, dinamika, koncentráció, a határok feszegetése. Vagyis minden, amit úgy általában sportnak neveznek az adrenalin vadászok és a szponzorok.
A két véglet között a skála folytonos, és bár általában különböző hajókkal űzik az egyik és a másik szélsőséget, valójában – néhány rohanógépet leszámítva – minden hajóval lehet lötyögni és pengén vitorlázni egyaránt. Így csak rajtunk múlik, mit szeretünk általában, vagy mit csinálunk az egyik nap, és mit egy másikon.
Vitorlássport
Mindezektől különbözik a vitorlássport és a hajózás. A vitorlássportot nem kell sokat magyarázni. A határokig elmenve más hajókat kell legyőzni valamilyen kijelölt pályán, adott időpontban, adott széljárásban egy, vagy több futamban.
Hajózás
A hajózás ezzel szemben az, amikor célunk van a vitorlázással, ha törik, ha szakad el kell jutnunk A-ból B-be, mégpedig időre, előre láthatóan nagy utat teszünk meg, és éjjel-nappal megyünk majd. küzdenünk.
A hajózásban az ember kitett az elemeknek, hiszen menni kell, bárhonnan és bármilyen erővel fújjon is a szél. A hajózás másik nagy kihívása az összezártság. Ahogy azt a skipperek mondani szokták, nem az a lényeg, hogy hova megyünk, hanem az, hogy kivel. Egy 36-48 órás hajózáson a legénység tagjainak azok a tulajdonságai is megmutatkoznak, amikről egy házibuli, vagy egy Facebook ismeretség alapján sohasem tudtál volna. És ez fordítva is igaz: téged is megismernek mások, alkalmasint olyan oldalaidról is, amiket amúgy nem szoktál a fény felé fordítani.
A hajózás velejárója a szükségletekről való valamilyen szintű lemondás. Persze vannak luxushajók, hideg-meleg vizes zuhannyal, de legtöbbünk nem így kezdi, és nem is így fejezi be a hajós életét. Ha pedig vitorlázásról beszélünk, akkor azt is tegyük hozzá, hogy egy egyhetes, hullámos menetben a legtöbb embertársunk semmit nem tud kezdeni az efféle feature-ökkel. Egészen egyszerűen azért, mert egy kicsi, zárt térben dülöngélve olyan gyorsan rosszul lesz, hogy az első próbálkozás után inkább lemond ezek használatáról.
Kékszalag
A Kékszalag elvben vitorlássport, a helyzet azonban az, hogy az indulók legnagyobb része számára a Kékszalag valójában hajózás. A 155 kilométeres táv nyugodtan összemérhető egy adriai átkeléssel. Nem akkor indulunk, amikor kedvezők az előrejelzések, hanem amikor a rajt van. A hajók 95 százaléka legalább egy éjszakát a vízen tölt, és időkorlátunk is van, ha szerepelni akarunk az évkönyvekben. A hajózás pedig kihívások elé állítja az embert, és ez az, ami a Kékszalagot egyedülálló eseménnyé teszi a balatoni vitorlázásban.
Hajózni muszáj – mondták az ősök, és véletlenül sem úgy fogalmaztak, hogy hajózni trüváj. A hajózás nem állapot, hanem célirányos tevékenység, akkor keresd a lehetőségét, ha tényleg erre vágysz.
Szerző: Máté Dániel, Dugó
