A Kékszalag hősei: A 70-es cirkáló osztály megszületése három elkötelezett magyar hajósnak, Paulovics Dénesnek (Dini), Gerlóczy Péternek és Lehoczky Gábornak (Leho) köszönhető. Előbbiek a hajó tervezésében és építésében vállaltak oroszlánrészt, Leho pedig a típus népszerűsítésében és osztállyá szervezésében vitézkedett, hogy aztán éppen egy 70-es cirkáló váljon a végzetévé.
A történet a 90-es évek első felében kezdődött
A rendszerváltást követően éppen elkezdett csordogálni a pénz a magyar vitorlázásba, de ahhoz még kevés volt, hogy a külföldön befutott újabb típusok arassák le a babérokat (bár az első ilyen történet, a Manuál (11M OD) beszerzése éppen 93-ban történt). Ilyen körülmények között Diniék az akkor elérhető legjobb hagyományokhoz, a klasszikus cirkálókhoz nyúltak vissza, hogy azok megújításával fejlesszenek egy nyerőesélyes hajót a Balatonra. Alapul eredetileg a Glória nevű – már az 1936-os Kékszalagon is szerepelt – 40-es cirkáló szolgált volna.
Az eredeti tervek arról szóltak, hogy a Glóriáról, vagy a Taburól vett sablonra építenek műanyag hajót, de Dini végül áttervezte a testet, a tőkesúlyt, leválasztotta a kormányt a kielről, és hátrébb hozta az árbócot is. A végeredmény nemcsak lenyűgözően szép, de jó is lett: a hajó a kisebb súlynak, a hosszabb vízvonalnak, az alacsonyabb súlypontnak és a régi negyvenesekénél kétszer nagyobb névleges vitorlafelületének hála piszok gyors lett.
Leho korabeli leírása szerint (Hajó magazin, 1996 január) az új 70-es néhány fokkal kevesebbet tud ugyan széllel szemben haladni, mint a klasszikus 40-esek, ezt azonban sebességgel bőven pótolja. A jó szélviszonyok között a hajótest hosszából számított elméleti sebességénél gyorsabban is tud menni, azaz bő szélben megsiklik a vízen, ilyesmi a régebbi cirkálókkal nemigen fordulhat elő.
70-es osztály
Mai szemmel nézve is megdöbbentően gyorsan mindössze 3 év alatt végül hét 70-es cirkáló készült el a Pauger Műhelyben, közülük az utolsó, a Batman Forever pedig billenthető tőkesúlyt kapott. A hajó annyira jó lett, hogy a 40-es cirkáló osztály nem is fogadta be: az új hajók annyival gyorsabbak voltak a régieknél, hogy a fahajók tulajdonosai nem akartak velük versenyezni, ami valahol érthető. Így született meg 70-es néven az új osztály, amelyben most már 9 hajó fut, már amikor fut. Név szerint: Orpheus, Anna, Capella, Pannónia, Irokéz, Honfoglaló, Bankonzult, Gulipán, Batman Forever.
A 70-eseknek ma már nincs igazán esélyük a gyors, laposabb fenekű rohanógépekkel, trapézos liberákkal és katamaránokkal szemben, de egy kifejezetten erős szeles Kékszalagon ma is okozhatnának meglepetést, mert állékonyak, viszonylag későn kell reffelni őket, megdőlt állapotban pedig megnyúlik a vízvonaluk, de más tőkesúlyos hajókhoz képest kevésbé deformálódik a nedvesített felület, így nem válnak reménytelenül luwgiriggé.
A szériából első Orpheus eredeti, 1995-ös adatai (a 70-esek árbóca azóta egy méterrel hosszabb lett). Érdemes megnézni a végén az árát, mai szemmel nézve hihetetlen.
- Hossz: 15 m
- Szélesség: 2,1 m
- Összsúly: 5,2 t
- Tôkesúly: 3,5 t
- Tôkesúlyrészarány: 67%
- Merülés: 1,9 m
- Árboc: 16,75 m
- Nagyvitorla: 47,7 m2
- Fock: 39,5 m2
- Spinnaker: 160 m2
- Topspinnaker: 195 m2
- Vízvonalhossz: 12,5 m
- Nettó ár: 5,9 M Ft
Szerző: Máté Dániel Dugó
Forrás: Hajó Magazin 1996 január
