Kékszalag szabályok, kategóriák

Születése és útvonala

Az első Kékszalagot 1934-ben rendezték meg, amikor is a hajóknak Balatonfüredtől Alsóörsig, majd onnan Tihany előtt a „csövön” áthajózva Keszthelyig és vissza, Balatonfüredig kellett vitorlázniuk. Huszonegy hajó nevezett be, és tizenkilenc közülük sikeresen célba is ért. Azóta az útvonal picit hosszabb lett: mára már a teljes Balatont körbe kell járni a Balatonfüred–Kenese–Siófok–Tihany–Keszthely–Balatonfüred-útvonalon, ami légvonalban körülbelül 155 kilométeres távot jelent.

Az indulás mindig ugyanaznap, júliusban, a holdtöltéhez legközelebbi csütörtökön reggel 9-kor van, így az éjszakai holdfény segítségével is tudnak tájékozódni a versenyzők. Az éjszakai vitorlázás valóban felejthetetlen élmény, amit még a parton szurkolók is élvezhetnek. A limitidő – azaz a maximális idő, amelyet a hajóknak a táv teljesítésére adnak – 48 óra. 

A rajt korábban péntek reggel 9 órakor volt, de a kétezres években annak érdekében tették át csütörtökre, hogy a szombat estére tervezett záróbanketteken a legutolsó, még limitidőn belül beérkező versenyző is ott lehessen. A vasárnap esti bulizás nem tűnt jó megoldásnak…

1942-ben előfordult egy augusztusi rajt, 2020-ban pedig az volt a terv, hogy onnantól kezdve egy holdtöltével korábban dördüljön el a startpisztoly, mert júniusban statisztikailag több a szél, de a koronavírus-járvány miatti lezárások ezt végül nem tették lehetővé.

Az első időkben kétévente került sor Európa leghosszabb távú és mára legnépesebb mezőnyű tókerülő regattájára. A világháború miatt 1944-ben és 1946-ban elmaradt, s onnantól a páratlan években tartották meg. 

Kié a pálya, minden hajó elindulhat?

Az alapítók bármilyen vitorlás hajó nevezését elfogadták, hiszen céljuk a sportág népszerűsítése, a hajógyártás, a fejlesztések felpörgetése volt. Később kizárták először a jollékat, majd a legkisebb tőkesúlyos hajókat, például a csillaghajókat is. Az évek során a verseny népszerűsége növekedett, és 2001 óta minden évben megrendezik. Az induló hajók számának növekedésével együtt a hajóosztályok közötti különbségek is egyre nagyobbak lettek, ami néhány esetben feszültséget is okozott. A trapézos (a legénység az árbóc tetejéről lelógó kábelekbe kötött beülők segítségével a hajó vagy az arra szerelt keret szélén állva dönti a járművet a szél felé, hogy az nehezebben boruljon fel) hajók indulásának engedélyezése például több tiltakozást is kiváltott a hagyományos hajóosztályok részéről. Ennek eredményeként a Magyar Vitorlás Szövetség elnöksége úgy döntött, hogy a legmodernebb keretes-trapézos hajók csak a páros években indulhatnak. A páratlan években pedig kizárólag a klasszikus módon megvitorlázható hajóké volt az indulás joga. 2014-ben aztán ezt a szabályt eltörölték, azóta jöhetnek az egy– és többtestűek, ha legalább háromszemélyesek, és a biztonsági előírásoknak is megfelelnek. 

Besorolási rendszer

A Kékszalag versenyen alkalmazott besorolási rendszer, az úgynevezett Yardstick lehetővé teszi a különböző hajótípusok közötti tisztességes versenyzést. Ez a rendszer korrigálja a hajók közötti fizikai különbségeket. Így nagyjából kiegyensúlyozott esélyt biztosít a győzelemre, függetlenül a hajó méretétől és sebességétől. Így a Kékszalag nem csupán a leggyorsabb hajók versenye, hanem a legügyesebb és legjobb taktikát alkalmazó csapatoké is.

Hajóosztályok

A Kékszalagon számos különböző hajóosztály vehet részt, legyen az a legmodernebb katamarán vagy trimarán, egy gyors és agilis sportvitorlás, egy stabil és komfortos túravitorlás, vagy akár egy klasszikus, faépítésű hajó. A verseny nyitott a legkülönbözőbb konvex és konkáv hajótípusok – a konkáv test egy része befelé görbül, az ilyen egytestű hajó nem áll meg magától a vízen, valamelyik oldalra lefekszik, csak a trapézoló legénység tudja egyensúlyban tartani, viszont könnyebben megsiklik, mint konvex társai – előtt, ha legalább három fő befogadására képesek, és 15 négyzetméter vitorlázatú, tőkesúlyos vagy ennél nagyobb össz-alapvitorlázatú uszonyos egységek. 

Sokszínűség

Ez sokszínűséget kölcsönöz a versenynek, és lehetővé teszi a különféle vitorlázási stílusok és technikák megjelenését. Nem csak a győztes visz haza díjat, sőt! Az abszolút győztes, aki elsőként ér célba, megkapja a csodaszép herendi serleget, de természetesen nem csak ő örülhet, hiszen a Yardstick-rendszer szerinti győztes és a különféle hajóosztályok legjobbjai is díjazásban részesülnek, illetve viselhetik a Balaton Kékszalagját mindaddig, amíg első helyüket egy következő versenyen el nem vesztik. A tavalyi versenyen az abszolút kategória és a Yardstick-elsők mellett 38 hajóosztályban osztottak érmeket; igaz, némelyikben olyan kevés nevező volt, hogy minden induló éremmel a nyakában távozott.

Amit mindenkinek muszáj, és senkinek sem szabad

A további szabályok viszonylag egyszerűek, de hozzájárulnak a verseny biztonságához és tisztességéhez. Először is a versenyzőknek kötelezően rendelkezniük kell a szükséges biztonsági felszereléssel, beleértve a mentőmellényeket és a rádiókommunikációs eszközöket, igaz, a VHF-rádió csak ajánlott. A hajók állapotát és felszereltségét megfelelően ellenőrzik, hogy biztosítsák a verseny zavartalan lebonyolítását. Tilos motort indítani, vagy útközben egy kikötőben kikötni, a távot végig a hajóutat jelző bójákon belül kell teljesíteni. Szürkülettől pirkadatig kötelező a hajó navigációs fényeit használni, hármas szél felett pedig fel kell venni a mentőmellényt.

A Kékszalag szigorú környezeti szabályozásokkal is rendelkezik. A versenyzőknek gondoskodniuk kell a hulladék megfelelő kezeléséről, és minden tőlük telhetőt meg kell tenniük a Balaton vízminőségének védelme érdekében. Bár olyanról én nem tudok, hogy szemetelésért vagy vízbe pisilésért kizártak volna valakit. A vitorlázás versenyszabályai szerint: „KÖRNYEZETVÉDELMI FELELÔSSÉG. A vitorlázásban részt vevők törekedjenek arra, hogy a vitorlássport a lehető legkisebb káros hatást gyakorolja a környezetre.”

 

Szöveg: TM