Bizonyára mindenki rémálma, amikor lefagyott ujjakkal próbál bekötni egy cipőfűzőt a jeges szélben, főleg egy többnapos ultramaratoni extrém futóverseny rajtjában. Lubics Szilvinek ezt 6 napon át minden reggel át kellett élnie a The Last Desert – Antarctica verseny során. Meg kellett küzdenie a fagypont alatti hőmérséklettel, a viharos erejű széllel, a mély hóval és jelentős szintemelkedéssel is. Mindeközben a hátán lévő zsákban 5-8 kilós kötelező felszerelést cipelt 23 ország 42 versenyzőjével együtt (köztük 17 női versenytárssal).
A Racing the Planet sorozat antarktiszi állomásán való részvétel feltétele, hogy a másik három sivatagi versenyből kettőt sikeresen lefusson valaki. Szilvi 2017-ben az Atacama sivatagban és 2018-ban Namibiában már teljesített sivatagi versenyt. (A Góbi még kimaradt.) Szilvi az aznapi eseményekről minden nap emailben számolt be férjének Gyurinak, aki megosztotta ezt Szilvi facebook oldalán, így minden kalandról kaphattak a szurkolók közvetlen információt.
A verseny
A verseny 6 szakaszból állt 7 nap alatt egy pihenőnappal. Minden nap az időjárás befolyásolta az aznapi szakaszokat. Napról napra az Antarktisz más részén futottak a résztvevők jellemzően a földrész szélén található szigeteken. Ezekre a szigetekre, egy nagy expedíciós hajóval szállították őket, mellesleg a szállásuk is ezen a hajón volt. Szilvi a tengeribetegség ellen a hajóorvostól kapott egy speciális tapaszt, de még így is előfordult rosszullét a mindennapos utazástól, amikor a hullámok erősen dobálták a hajót. A partra viszont csak kis csónakokkal tudták a szervezők eljuttatni a futókat. Innen egy speciális csizma segítségével a vizen keresztül tudtak a szárazföldre (az Antarktisz köveire és „jegére”) kilépni. A napi távok szintén az időjárástól függtek 20 km-es és 50 km-es szakasz is volt. A pályán 3-15 kilométeres köröket kellett teljesíteni. Minden napra meg volt adva egy időtartam, és ha az lejár (vagy az időjárás közbeszólt), akkor már nem lehetett tovább futni. A köröket egy plasztik kártya kilyukasztásával regisztrálták.
Frissítés
Szilvi elmondása szerint a frissítés nagyon bonyolult volt, mert szigorú szabályok vonatkoznak arra mit vihetnek a futók magukkal, hogy véletlenül se szemeteljenek. Az izotóniás- és a levespor sem volt engedélyezett por formátumban csak hígítva és még a gél sem csak palackba töltve. Szilvi ezt úgy oldotta meg, hogy sűrűre keverte az izotóniás italát és kulacsba töltötte a gélt (ami sajnos az első nap befagyott, de ez később megoldódott a kisebb adagolással). A cipője sokszor átázott a különféle halmazállapotú útvonalon, de a vízálló zokni miatt nem volt vizes a lába. Használt hómacskát is és reménykedett, hogy a havat le fogják körönként taposni, de sajnos az inkább beszakadt és gödröket hagyott maga után.
Az elveszett kabala
Sok érdekes kalandot élt meg Szilvi a zord időjárás leküzdése mellett. Elveszett a kabala vizslája, de valaki megtalálta, sőt kapott egy majmot is mellé, ami a másik magyar versenyző Roskovics Miki szerencse figurája. Miki szintén tapasztalt sivatagi futó, aki a férfi mezőny 5. helyét szerezte meg 200,5 km-es eredménnyel, ezzel a teljes sorozatot teljesítve.
Második nap
Szilvi már a 2.napon sárga leader feliratú pólóban futhatott, mert megszerezte a női mezőnyben a vezetést és ezt mindvégig meg is tudta tartani. Az internetes portálokon hatalmas betűkkel számoltak be a Szilvit ért pingvintámadásról is. Az esetről Szilvi viccesen írt a blogjában. Ami történt, hogy Szilvi lábát egy példány a csőrével ütögette, de szerencsére a futótársak Szilvi segítségére siettek.
Az utolsó nap
Az utolsó napon az 50 km-es szakaszon – eleinte a japán lánnyal szoros küzdelemben – Szilvi 7 nap után sikeresen ért célba, elmondása szerint élete legnehezebb versenyén – amit első nőként teljesített.
Szívből gratulálunk Szilvinek és jó regenerációt kívánunk!
Forrás: lubicszilvi.hu
Fotók: RacingThePlanet
Szöveg: Michtiov Emese
