Akár megy a tél, akár nem, kezdődik a terepakadályfutás, másnéven OCR szezonja. De miért is szeretjük az akadályfutást, és kinek ajánljuk?
Futni rengetegen futnak, bár sokan valójában nem szeretik, csak praktikus mozgásformának tartják. Lehet vele fogyni, a testkép is megváltozik, meg úgy összességében javul a futó ember közérzete. De ha nincs belső motiváció, és a futás csak eszköz, akkor azért nehéz fenntartani a rutint.
Viszont ha kombináljuk egy kis ügyességgel, némi vízben kúszással, rosszabb esetben pocsolyában evickéléssel, ha gumikerekeken kell ugrálni, gerendákon egyensúlyozni, és mindenféle akadályon átmászni, akkor a futás szuper játékká válik. Talán annak is nagy szerepe van a sportág sikerében, hogy minden egyes akadály leküzdését sikerélményként éljük meg. Hogy kiléphetünk a komfortzónánkból, és például legálisan sárosak leszünk, amit normál esetben a lehető legmesszebbről kerülünk. És az is elgondolkodtató, hogy ha ilyen jó érzés átmászni, átkúszni, kötélhálókon függeszkedni és sáros faalkotmányokon csúszkálni, akkor mennyire hiányozhat ez a mindennapjainkból.
A könnyűtől a durváig
Ha máshogy nem is, a versenyeken pótolhatjuk életünk e területének hiányosságait. Amennyiben kezdők vagy tényleg lelkes amatőrök vagyunk, akkor nem kell az OCR eseményeket keresni. Kezdhetjük akár a BSI Brutálfutásával vagy épp a Hard Dog Race-szel, amennyiben kutyánk is van. Valamivel keményebb vállalás a BakonyRUN, ami nagyon szimpatikusan a természetes akadályokat is kihasználja, de ha kell, kombinálja is az építettekkel.
Aztán jön a következő fokozat, ahol már sok művi akadály nehezíti az előrejutást. Az Extreme Trail versenyein például biztosak lehetünk benne, hogy a nehéz terepen kívül nem árt, ha vannak húzódzkodó és tolóckodó izmaink, és érdemes a kötélmászás mesterfogásait is elsajátítanunk. A jobb versenyeken mindenképp találkozunk vizes vagy sáros akadállyal is, ezek a szimpla gödörtől az álcaháló alatti úszásig terjedhetnek. A víz jellemzően hideg – kivéve persze kánikulában.
A VulcanRun is egyre nehezebb akadályokat épít. Lehet haladóbbá tenni az egyensúlyozást, például billenő vagy láncon lógó gerendával, lehet magasítani a palánkokat. Az eltolódás a keménység felé jellemzően úgy mutatkozik meg, hogy egyre több a csak karból teljesítendő feladat.
OCR
És akkor el is érkeztünk ennek a sportágnak a profi szintjéhez. Az OCR persze önmagában bármilyen akadályfutást jelenthetne, de hazánkban egyre pontosabb ennek a betűszónak a definíciója. Az OCR saját szövetséggel és kupasorozattal rendelkezik már itthon, Magyarországon kívül pedig még egységesebb, profi építés, szabályrendszer és lebonyolítás jellemzi.
Az itthoni versenyeken jellemző az OCR100 megjelenése, ami inkább hasonlít egy Ninja-pályához, hiszen futás alig-alig van benne, karból megoldandó akadály, és nehéz, dinamikus mozdulatok viszont annál inkább. Itt már sokkal nagyobb jelentősége van az izommunkának, mint az ügyességnek, éppen ezért a hazai mezőny egyelőre viszonylag szűk, hiszen erre már specifikusan kell edzeni.
Összességében
Ha jót akarunk játszani, keressük azokat a terepakadályfutás versenyeket, amiken sok akadály, de sok ügyességi elem is van, lehetőleg némi vízzel megspékelve. A placcsanó, csöpögő versenyzők nagyon is hozzá tartoznak ehhez a sportághoz, és a teljesítés is nagyobb elégedettséggel tölti el az embert, ha változatos és bátorságot igénylő akadályokon kellett keresztül jutni. Ilyen rendezvény például a Fighter’s Run, az Extreme Trail versenyek, a Military Survival Run vagy a BakonyRUN, és persze nagyon is megéri külföldi eseményekre is ellátogatni.
Ezt a cikket is olvasd el >>> AZ ESŐ SEM TÁNTORÍTOTTA EL A WARRIOROKAT
Szerző: Baumann Viola
