A Forma-1-es közvetítéseket követők rendszeresen hallhatják Wéber Gábor hangját, hiszen amellett, hogy korábban autóversenyző volt, évekig a sport szakkommentátoraként, 2019 óta pedig vezető kommentátorként dolgozik. Kevesebben tudják róla, hogy másik nagy szerelme a snooker, amit több, mint 30 éve űz. Emellett a 2017-ben induló Magyar Snooker Gála egyik megálmodója és főszervezője. Az eseménynek köszönhetően a sportág legnagyobb sztárjai érkeztek hazánkba, 2023-ban például Ronnie O’Sullivan és Mark Allen. Erről is beszélgettünk vele a rekordot jelentő három előadást hozó OMV VI. Magyar Snooker Gálán.
Mennyi munka van abban, hogy sikerült Ronnie O’Sullivant Magyarországra hozni?
Wéber Gábor: Sok munka volt idáig eljutni, hosszú évek óta terveztük ezt, amióta 2017-ben létrehoztuk a Magyar Snooker Gálát. Nem volt egyszerű becserkészni, hiszen elég sűrű a versenynaptára és ő elég kapós ilyen szempontból. Amikor lyuk van a versenyek között, akkor ő többnyire valahol bemutatózik, így nehéz volt olyan időpontot találni, ami mindenkinek megfelel. Emellett sok más dolgot is figyelembe kellett venni, például az anyagikat. Nyilván a Covid miatti hátrom éves leállás sem gyorsította a folyamatot. Nem akartuk elsőre hozni, mert rá kíváncsiak valószínűleg a legtöbben, ezért az ő “színrelépését” megfelelően fel akartuk építeni. Egy ideje már mindenki azt pedzegette, hogy „jó, de mikor jön Ronnie?”, előbb-utóbb le kellett tehát vadásznunk és ez végül 2023-ban történt meg.
2022 októberében a Sport Forum Hungaryn volt egy vicces félmondatod, hogyha valaki nagy csarnokot akarna építeni, akkor azt évekre előre lefoglalnátok. Ebből úgy tűnik, hogy még rengeteg tervetek van, ebből van-e, ami már publikus?
Wéber Gábor: Az biztos, hogy így lenne. (nevetve) Nem is feltétlen csak a tervek miatt gondoljuk így, hanem alapvetően ennek a sportnak szüksége van egy szűkebb közegre. 1500-an vannak és három előadást kellett csinálni, amire egy nap alatt elfogytak a jegyek, szóval szerintem 6-7 ezer fő is simán eljött volna, ha a kapacitások engedik. A snookernek van egy olyan nézőközönsége Magyarországon, ami ha nem is tízezres nagyságrendű, de több ezres mindenképp van. Ők lelkesek is annyira, hogy szívesen eljönnek megnézni a kedvenceiket, akiket hétvégenként a képernyőn néznek. Minden sportág más élmény élőben, még akkor is, ha a snooker azért elég statikus, hiszen a játékosok az asztal körül járkálnak, alapvetően nem akkora fless, mint a Forma-1, vagy egy atlétikai verseny, ahol sebesség is van, de mégis más, amikor élőben látod a lökéseket és az akciókat.
Eszméletlen hangulat
Wéber Gábor: A hangulatot tovább fokozza a helyszín mérete is. 1500 ember már komoly közönségnek mondható, amit a játékosok is értékelnek. Kevés olyan torna van, ahol ennyien elférnek, még a világbajnokságnak helyet adó Crucible-ben is csak 900-an férnek be. A mienknél két nagyobb helyszín van, ahol pontszerző tornákat rendeznek. Az egyik a German Open, ahol 2000 ember a befogadóképesség, és a Hong Kong Masters, ahol legutóbb nagyjából 9000-ren lehettek. Alapvetően a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok nekünk egy nagyon jó tér abból a szempontból, hogy megvan az anfiteátrum jellege, köszönhetően a mobil lelátóknak. Ehhez hasonló sportcsarnok nem nagyon van Magyarországon, főleg nem ilyen befogadóképességgel. A nagyobb helyek sokkal kevésbé adják meg az intim hangulatot, bensőséges viszonyt, hogy bárhova ülsz a lelátón, akkor is gyakorlatilag benne vagy az eseményekben. Ezt mi annak idején le is ellenőriztük külföldön. Elmentünk Ljubljanába, pont egy olyan gálára, amin Ronnie is ott volt. Egy hatalmas nagy sportcsarnokban volt, aminek a legtetején ültünk, olyan messze mindentől, hogy ha nem tudtuk volna, mikor mi történik, akkor élvezhetetlen lett volna. Mi ezért is próbáltunk meg erre kiemelten figyelni, mert ez az egyik legnagyobb értéke a Gálának.
Említetted, hogy Ronnie és Mark Allen is fel van dobva, milyen visszajelzések voltak az első előadás után?
Wéber Gábor: Eddig még nem sok idő telt el, kis idejük volt csak szusszanni, de alapvetően nagyon élvezik az ittlétüket. Tetszett nekik a város is. Ebből a szempontból is szerencsések vagyunk, hiszen Budapest egy olyan világváros, amire mindenki rácsodálkozik és amit mindenki élvez.Az 1500 fős közönség pedig még nekik sem mindennapos, ez érződik is rajtuk. Látszik, hogy vigyorognak, amikor visszamennek az öltözőjükbe.
Mit gondolsz, milyen a hazai snooker helyzete, beleértve a versenyzőket és a hobbisportolókat is?
Wéber Gábor: Akik itthon versenyszerűen snookereznek, az a létszámot tekintve egy nagyjából állandó réteg, 40-60 emberről beszélhetünk. Ez így van azóta, hogy elkezdtem játszani, több, mint 30 éve. Persze van, hogy kicsit többen vagyunk és van, hogy kicsit kevesebben. A snooker teljesen brit gyökerekkel rendelkező sport, nem véletlen, hogy a sztárok többsége a szigetországból származik, elég nehéz felvenni a versenyt profi szinten velük. Ennek ellenére van itthon pár srác, akik elég tehetségesek ehhez, köztük van Révész Bulcsú is, akiről szerintem mondhatjuk, hogy a legtöbbet elért magyar játékos, pedig még csak 16 éves. Ő is játszik a gálán, már 10 éves kora óta. Benne abszolút megvan a potenciál, hogy profi lehessen. Ez azért furcsa szituáció, mert Magyarországon az infrastruktúrát nézve a snooker nem létező sportág, hiszen sokan nézik akár az Eurosporton, akár a gálát a Sport TV-n, de nagyon kevesen próbálják ki versenyszerűen.
Az utánpótlás
Wéber Gábor: Nehéz megtalálni az utánpótlást, de ez igaz a kontinentális Európa legtöbb országára. A snooker ilyen téren kevésbé piacképes sport, egy kisgyerek ritkán választja. Ennek több oka is van. Egyrészt rendkívül nehéz elérni addig a szintig, hogy valakiből profi lehessen, és ha ez sikerül is, akkor is a fejlődéshez szinte biztosan Angliába kell költözni, hiszen ott vannak olyan szintű edzők, akik az utolsó lépcsőfokon átsegítik a fiatalt. Azok élete sem könnyű, akik bekerültek a körforgásba, hiszen óriási terhelés mind a győzelmi kényszer, hogy meglegyen a megfelelő pont ahhoz, hogy meghívást kapjanak a tornákra. Az, hogy Ronnie még 47 évesen is a legjobbak között van, és az idősebb korosztály több tagja is sikeresnek mondhatja magát azt mutatja, hogy ehhez a sporthoz rengeteg tapasztalat is kell. Nagyon tisztelem azokat, akik úgy döntenek, hogy ebbe belevágnak és erre szentelik az életüket.
Szerinted Bulcsúnak sikerülhet ezt az utat bejárnia?
Wéber Gábor: Az adottságai mindenképp megvannak hozzá, Ronnie is mondta a beállását és a lökésének a technikáját látva, hogy egy tehetséges játékos. De nagyon nehéz ezen az úton úgy menni, hogy az utolsó lépést is jól csináld és sikeres legyél. A tehetség mellett az elszántságot is látom benne, ami ehhez kell, de nehéz megmondani, végül összejön-e. Saját tapasztalatból tudom, hogy egy szintig el lehet jutni, de eljön az a pont, amikor könnyen megrekedhetsz, ha nem kapod meg a profivá váláshoz szükséges impulzusokat és meccshelyzeteket. Ehhez pedig Angliába, Írországba, vagy a snooker valamelyik “őshazájába” szükséges költözni, amit tizenévesen bevállalni nagyon nehéz. Természetesen ez anyagilag is egy óriási teher. Azt gondolom, hogy évente 20-30 millió forint alatt nem nagyon lehet megúszni ezt, hiszen élni is kell kint, edzőt találni és tornákon indulni. Nagyon drukkolok Bulcsúnak is és a többi magyar fiatalnak is, hogy sikerüljön nekik ezt megugrani!
Készítette: Kreisz Bálint
