2022. október 8-án a Lombardián a kerékpársport két legendájától köszöntünk el. Ugyanazon a napon vonult vissza Vincenzo Nibali és Alejandro Valverde, akiket a Sport&Move olvasói májusban élőben is láthattak. Felidézzük mindkettőjük karrierjét.
A kerékpársport különleges napja
Egy sportban ritkaságnak számít, hogy két meghatározó, korszakos alak is ugyanazon az eseményen fejezze be aktív pályafutását. A 2022-es év utolsó World Tour versenye ezt hozta el a rajongóknak, Nibali és Valverde közös búcsúja legalább akkora dolog, mintha más sportok példáival élve Ronaldo és Messi vagy Nadal, Federer és Djokovic ugyanazon a mérkőzésen fejeznék be. Az idei Lombardia emiatt lesz örökre a történelem része.
Nibali portré
Amikor idén májusban a budapesti Nagy Rajt előtt Nibali szakaszgyőzelmi esélyeit vizsgáltuk, még kérdéses volt a Cápa jövője. Miután a Giro elhagyta Magyarországot, a Cápának fontos táj következett, az ötödik szakasz szülővárosában, Messinában ért véget. Itt jelentette be a könnyeivel küzdve, hogy ez az utolsó szezonja.
Korán felhívta magára a figyelmet
Vincenzo Nibali 1984. november 14-én született a korábban már említett Messinában. Itt élt 16 éves koráig, ekkor döntött úgy, hogy Toszkánába költözik, hogy profi kerékpáros lehessen. Rövid időn belül elérte első nagyobb sikereit, 2002-ben a juniorok között, 2004-ben pedig az U23-asok között lett bronzérmes az időfutam világbajnokságon. Első profi szerződését 2005-ben kapta, a Fassa Bartolo csapatától. Tehetségét mutatja, hogy a svájci körön már a szakaszgyőzelemért küzdött, Chris Horner mögött második helyen zárt az egyik etapon.
A Fassa Bartolo megszűnése után a következő szezont a Liquiqasban kezdte, ahol igen komoly sikereket ért el. Pár hónappal a 22. születésnapja előtt megnyerte a Ouest-France egynapost. Első Grand Tourjára 2007-ig kellett várni, a hazai körversenyén, a Giro d’Italián indult el. 2009-re már csapata egyik kapitánya lett, a Giro dell’Apennino egynaposon több mint 50 kilométeres támadás után nyert, a Tour de Francera pedig Roman Kreuzigert és Nibalit vitte a Liquiqas összetett versenyzőként, kettejük közül pedig az olasz bizonyult erősebbnek, a Cápa 7. helyen érkezett meg Párizsba.
A Grand Tour győzelmek
2010-ben Nibali jó formában kezdte meg a szezont, az Argentínában rendezett Tour de San Luist elsőként zárta, a Giron pedig a csapatidőfutamot és a 14. szakaszt is megnyerte, és csapattársát, Ivan Bassot a rózsaszín trikóhoz segítette. Aztán később a Vueltán is elindult, pályafutása során először, és egyből az összetett győzelmet jelentő piros trikóval tért haza. Ezalatt a három hét alatt tökéletesen tudta használni versenyzésének erősségeit, a jó időfutamokat és azt, hogy ő a világon az egyik legjobb a lejtmenetekben. Innentől kezdve minden Grand Touron, ahol elindult, komoly favoritnak számított. Rendre hozta is a dobogókat, hazai körversenyén először 2013-ban tudta megszerezni a rózsaszín trikót, ez volt az első éve az Astanában.
Pályafutásának egyik legelismertebb versenye azonban a 2014-es Tour de France, ami több szempontból is különleges. Ez volt az a háromhetes, ahova a korszak 3 legnagyobb versenyzője kiváló formában érkezett meg. Chris Froome korán bukásba került, ezért a negyedik szakasz után feladta a versenyt, Alberto Contador a tizedik szakaszon bukott, ami számára is a verseny végét jelentette. Nibali már a második etapon felhívta magára a figyelmet, egy eseménytelen nap végén egy kilométeres hajrát indított, megnyerte a szakaszt és megszerezte a sárga trikót, amit Párizsig meg is őrzött. Dominanciáját tökéletesen mutatja, hogy a második helyen záró Jean-Christophe Peraud 7 perc 37 másodpercet kapott. Azzal, hogy Nibali megnyerte a Tour de Francet is, a hatodik olyan versenyző lett, aki mind a három Grand Touron győzött -azóta Chris Froome is elérte ezt, így most már hét ilyen kerékpáros van.
2016-ban az akkor 31 éves Nibali hatalmas küzdelemben hódította el a rózsaszín trikót, megszerezve második győzelmét a hazai körversenyen. Talán akkor kevesen gondolták, hogy ez valószínűleg az utolsó Grand Tour győzelme lesz. Pár évvel később, ugyancsak Olaszországban nagyon közel járt az újabb sikerhez. Akkor már a Bahrein-Merida sorában az utolsó időfutamon sikerült megközelítenie Richard Carapazt, de végül maradt 1 perc a hátránya, így csak másodikként zárt összesítésben.
Az utolsó évek
2020-ban egy újabb csapatváltás jött, amit a járvány végül nagyon megnehezített. A Trek-Segafredonál jól mutatkozott be az év eleji versenyeken, márciusban, a leállás előtti utolsó versenyen a Párizs-Nizzán negyedik lett összetettben. Augusztusban azonban már egy másik Nibalit láthattunk, akinek sokkal több nehéz pillanata volt, mint korábban. Ennek ellenére sikerült a kivételesen ősszel rendezett Giron 7.-ként zárnia. A tavalyi szezonban a háromheteseken nem tudott maradandót alkotni, azonban a számára kiemelten fontos Szicíliai kör összetettjét sikerült megnyernie. Érdekesség, hogy mögötte a második helyen éppen Alejandro Valverde zárt.
Amikor kiderült, hogy Nibali idén visszatér az Astanához, sok kerékpár rajongóban nosztalgikus élmények lehettek. 2022-ben a Cápa utolsó háromhetesének a Giro d’Italiát választotta, ami hazánkból, Budapestről indult. Ide Nibali már nem érkezett hatalmas célokkal, azt remélte, hogy lesz olyan szakasz, amin lehet esélye az első helyre. A Sport&Move a rajt napján kérdezte az olasz versenyzőt, aki kiemelte, hogy mindig különleges neki a Giron elindulni, erősnek érezte a lábait és ki akarta élvezni a szakaszokat. Érdekes visszatekinteni erre a pár mondatára, annak tudatában, hogy Vincenzo Nibali ekkor már pontosan tudta, hogy az utolsó szezonjában teker, és már csak a bejelentésre várt. Bár a szakaszgyőzelem nem sikerült, az összetettet a 4. helyen zárta.
A búcsú
Az utolsó versenyek hetén Nibali több interjút is adott, ahol visszatekintett karrierje fontosabb állomásaira. A Gazetta által szervezett Festival dello Sporton arról beszélt, olasz versenyzőként a két Giro trófea jelenti a legtöbbet neki, nem csoda, hogy kiemelt helyet kaptak a nappalijában. Beszélt arról is, hogy amit sajnál, hogy amikor a válogatottban versenyzett, nem tudott igazán nagy sikert elérni. Elmondhatja magáról, hogy négy Olimpián ott volt, a legjobb helyezése a pekingi 14. hely, amit időfutamon szerzett. A mezőnyversenyeken rosszabbul szerepelt a Cápa, aki 2012-ben Londonba a Tour de Franceról érkezve nem tudta kipihenni magát kellően, és 100. lett. Rióban sikerült szökésbe kerülni, de a földön lévő vizes falevelek miatt bukott. A legjobb mezőnyversenyes szereplése tavalyról van, 2021-ben hamarabb feladta a francia körversenyt, hogy Tokióra készülhessen, végül 53. helyen ért célba.
Szerző: Kreisz Bálint
