Kik azok, akik a piros lámpánál nem lépnek le a bringájukról, hanem lassan tekernek előre, esetleg hátra, és lehetőleg kerülik az álló helyzetet? Leginkább azok, akik egy sebességgel közlekednek. Fixi, single speed, cruiser az utcán -> városi bringa különcök
Henri Desgrange (1865–1940), a Tour de France alapító atyja – bár az eredeti ötlet nem, a név és a megvalósítás tőle származott – aszketikus figura volt. A jogászi pálya helyett a sportot és az újságírást választotta, és mindenkit arra biztatott, hogy eddzen, szenvedjen és izzadjon. Jogászi állásából azért rúgták ki, mert bringával járt munkába.
„Még mindig úgy érzem, hogy a különböző áttételek csak negyvenöt felettieknek valók. Hát nem jobb az izmok erejével diadalmaskodni, mint egy mesterséges váltószerkezettel? Elpuhulunk… Szóval, ami engem illet, nekem örökhajtós kerékpárt adjatok!”– tett hitet ereje teljében az egysebességűek mellett.
Míg a montiknál jó darabig egyre több sebességgel árulták a gépeket (ma már nem ez a trend), addig a városi közlekedés szubkultúrájában mindig is létezett az egysebességes járgány. Sőt, a 2000-es években rendkívül népszerűek lettek ezek különböző változatai az amerikai és európai nagyvárosokban. A fixidivatot például a biciklis futároktól származtatják, de az újkori hipsztereknél is teret nyert a letisztult, személyre szabott kerékpár. Az sem véletlen, hogy a hegyes-dombos vidékeken elenyésző százalékban fordulnak elő ezek a divatbringák.
Az örökhajtós fixi
Bár a szubkultúrából csak az ezredforduló után került be a köztudatba, az örökhajtós kerékpárok régóta léteznek. (A szerző például gyerekkorában, a kilencvenes években végigfixizett egy bringatúrát az Őrségben. Azt sajnos nem tudta, hogy menő , de fárasztónak meglehetősen fárasztó volt…)
És hogy miért örökhajtós? Mert ha a kerék mozog, akkor a pedál is pörög. Emelkedőn, lejtőn, sík terepen – nincs megállás. A láb legfeljebb úgy pihenhet, ha felemelik a pedálról. A fixiken (az angol fixed gearből) nincs ún. szabadon futó mechanika, tehát a pedál közvetlenül az agyat, ezáltal a kereket forgatja. Ebből következik az is, hogy az örökhajtósokon alapból fék sincs. Ha valaki meg akar állni, akkor a pedált állítja meg – visszafelé tekerve. A gépet persze ki lehet egészíteni első fékkel, de az nem trendi.
Miért jó?
Több oka is lehet: az egyszerű mechanika, a váltószerkezet és a fék hiánya miatt kevesebb alkatrész romolhat el a biciklin. Sőt, könnyebb is egy hasonló országútinál (persze nem a karbonoknál). Tisztítani is gyerekjáték, és kisebb rá a kereslet a tulajdonos nélkül helyet változtató kerékpárok piacán…Elegáns, különleges, szuper trükköket lehet vele csinálni, és valljuk be, mindenki szeret hátrafelé tekerni. Varázslatos, ha ilyenkor nemcsak szabadon fut a pedál, hanem eredménye is van, és a bicikli elindul hátrafelé. Azt sem nehéz belátni, hogy jó kardió, hiszen folyamatosan tekerni kell. Egy gyakorlott fixis előre gondolkodik, hiszen nem nagyon tud azonnal megállni, tehát megbecsüli a forgalmi helyzetet, és lehetőleg nem áll meg, nem fékez hirtelen. Ha ezt a technikát magas szintre fejleszti, akkor a fékezős-elindulós városi tekerőkkel szemben alacsonyabb, egyenletes pulzusszámmal teker, így kevesebb kalóriát éget el.
Hátrány
Erősen igénybe veszi a térdet, az izmokat. Emelkedőn izomszaggató, lejtőn veszélyes és/vagy lassú. Nem a kényelmes a legjobb szó rá.
Single speed: ha hajtod, pörög
Az örökhajtós is single speed, vagyis egysebességes. Csakhogy a nem fixi single speedeknek van szabadon futó mechanikájuk, tehát a pedál akkor forog, ha hajtják, továbbá fékkel is rendelkeznek. A single speedek alkalmasabbak a városi forgalomban való használatra, bár elindulni ugyanúgy nehézkes velük. Lejtőn szintén sokkal praktikusabbak az örökhajtósoknál. Az emelkedőkre nehéz velük felkapaszkodni, de részben erre is használják őket: erősítésre. Aki Budán, a Mátrában vagy a Pilisben belejön a single speedezésbe, ha versenyen montira ül, meglehetősen jó eredményeket produkálhat. Feltéve, hogy utóbbin nem felejt el könnyűreváltani az emelkedőn…
Furcsa rokon: a cruiser
Ezek a biciklik szintén egysebességesek, van rajtuk fék, de nem hosszú távokra és nem emelkedőkre tervezték őket. Olyanok, mintha chopperek lennének – motor nélkül. Már csak azért is, mert elképesztően nehéz vázuk van, és nem egyszerűű ket kormányozni sem. A kerékpáros hátul és lent ül a többi bicikli üléspozíciójához képest. A crusierek fő előnye, hogy stílusosak és trendik – ezeket senkinek sem jut eszébe sportruházatban használni. Sőt, van még egy fórjuk: azok a kerékpárok, amelyeknél az ülés feljebb vagy egy vonalban van a kormánnyal, nincsenek jó hatással sem a szexuális vágyra, sem a nemző képességre. Ahol azonban – mint a cruisereknél –az ülés lejjebb van a kormánynál, nem áll fönn ez a probléma…
Ez a cikk is érdekelhet >>> SISAK SZABÁLY – VEDD FEL, ÉLETET MENT!