Az elmúlt évtizedekben új technológiák jelentek meg a kerékpáriparban, a szakágak bringái minden eddiginél jobban specializálódtak, hiszen a legtöbb versenyszám különböző műszaki követelmények elé állítja a mérnököket. Mást vár az enduróversenyző, a maratonista, és egy cross country futam is egyedi elvárásokat támaszt. Nem beszélve a triálról.
Triálost valószínűleg sokan láttunk már, ha máshol nem, extrémsport-csatornák összeállításaiban, de rendezvényekre is szívesen hívnak triálbemutatókat, hiszen nincs komoly helyigénye, ugyanakkor rendkívül látványos. A triál a rétegsportok között is rétegsport, a többi bringás szakághoz képest kicsi, de lelkes táborral.
Mint a legtöbb terepbringás, a triálos célja is az akadályok leküzdése, legyen az természetes vagy épített, csakhogy itt a távolság megtétele nem szempont. Cserébe az akadályok sokkal rázósabbak. Nem ritka a méter magas betonelem, amelyre fel kell ugratni, hogy onnan egy 5 centi széles gerendán guruljunk tovább egy olajoshordó tetejére, ahonnan át kell ugratni egy másikra – ami másfél méterre van.
Milyen képességek elengedhetetlenek a triálhoz?
Koncentrációs képesség, erő, ruganyosság, koordináció és főleg egyensúlyérzék, hiszen a hátsó keréken egyensúlyozás vagy az arról való elugrás ebben a szakágban alapgyakorlatnak számít.
Vázak, kerekek, fékek
A triálbringát a kihívásokhoz optimalizálták.
A váz nagyon alacsony, a nyeregvázcső gyakran alig arasznyi, ami egyes vázakon nem is cső, csak egy merevítőelem, hiszen a triálbringára ritkán kerül nyereg. Egyrészt felesleges leülni, másrészt ennyivel könnyebb és filigránabb a gép. A súlycsökkentés elsődleges szempont, ahol lehet, sokszor megfúrják a vázat, tovább faragva így a gép súlyából. A legjellemzőbb alapanyag az alumíniumötvözet, de előfordul acél, karbon és titán triálváz is.
20 colos, 24-es és 26-os kerékkel egyaránt építenek bringákat triálra.
A hátsó kereket jellemzően felnifék lassítja, de ez sem hagyományos, bovdenes, hanem hidraulikus. Erre azért van szükség, mert nem az adagolhatóság, hanem a blokkolhatóság számít, olyannyira, hogy sokszor érdesítik is a fékfelületet, akár reszeléssel, akár kátránnyal. A fék széles felnire fog rá, amelyre vastag, akár 2,5-es terepgumit is húzhatnak, így van gyűrődőzóna, ha nekiütik egy élesebb tereptárgynak, alacsonyabb guminyomással pedig komoly tapadás érhető el. Elöl vékonyabb gumit és jobban adagolható tárcsaféket használnak, hiszen előfordul, hogy első keréken kell legurulni egy akadályról, vagy azon befordulni.
Kerékagy és áttétel
A legizgalmasabb rész a kerékagy. Ennek lényegesen nagyobb terhelést kell elviselnie, mint a hagyományos kerékagyaknak, hiszen a nyomaték durva impulzusokban érkezik. A kilincsmű épp ezért masszívabb, véletlenül sem szalajt, vagyis nem ugrik meg a mechanika, amikor rendesen rárúgnak a pedálra. Fontos az is, hogy elég közvetlen legyen a hajtás, vagyis amint a bringás lenyomja a pedált, a szabadonfutó azonnal átvigye a hajtást, ezért a kilincsmű fogazása is sűrűbb: míg a hagyományos hegyibringa-kerékagy 16-szor reteszel fordulatonként, egy komolyabb triálra szánt agy 48-szor. Emiatt a jellegzetes kattogás helyett szinte folyamatos zúgást hallani már kisebb fordulaton is. Az áttétel is a minél robbanékonyabb használatot szolgálja. A legtöbb ilyen gép egysebességes, az áttétel arányát a bringás választja meg stílusától és erőnlététől függően. Természetesen elég rövid, gyorsan kitekerhető, hiszen az ugrásokhoz ez kell, viszont emiatt triálgéppel hosszabb távon tekerni pokoli, mivel nagyjából gyalogtempóig gyorsítható, és addig is csak állva. A célszerszámok már csak ilyenek…
A versenypálya
A versenypályákat szekciókból építik fel, legalább 14-ből, bár egyes szekciók ismétlődhetnek. A cél az, hogy a versenyző minél kevesebb pontot gyűjtsön a teljesítés során. Pontot szerezni hibákkal lehet, például lábletétellel, de bizonyos futamokon a kormány vagy a pedál leérintése, megtámasztása is hibapontot ér. Egyes versenyeket a többi szakág futamait is szabályzó UCI szabályai szerint bonyolítanak le, de a BikeTrial International Union rendszere szerint is szerveznek versenyeket.
Eredettörténet
Akárcsak a BMX, a triál is a motorsport felől érkezett a bringás világba. A legtöbben Spanyolországból eredeztetik a sportot. Eszerint a katalán Pere (Pedro) Pi terepmotoros szerette volna motorozni tanítani a fiát, és úgy gondolta, hogy a technikai alapokat legkönnyebben biciklin tanulhatja meg a gyermek. Az ötlet olyannyira bevált, hogy fia, Ot Pi később a bringás triál legnagyobb alakja lett: 1988-ban, 17 évesen indult először amerikai futamon, ahol azonnal fel is állt a dobogó tetejére, innentől pedig bérelt helye volt a bringás videókban és a magazinok címlapjain.
Triál előnyök
- Az egyensúlyérzéket és a mozgáskoordinációt kevés sport fejleszti ilyen hatékonyan.
- Nem kell hozzá különleges pálya, a legtöbb városban vagy erdőben garantáltan akad olyan akadály, amelyen tanulni lehet. A kreativitás a lényeg.
- Triálbringán az egész környék játszótér.
Szöveg: Sturcz Antal
