Gianni Annoni egyszerre családapa, médiasztár, sikeres étterem-tulajdonos és olasz márkájú biciklit teker. Minden napja zsonglőrmutatvány, igyekszik összeegyeztetni mindazt, amit csinál, ami boldoggá teszi. Amióta megszületett a kisfia, egyértelműen a családja élvez elsőbbséget az életében, ugyanakkor a munka mellett még a sportra is talál időt. Interjúnk 2022-ben készült a Giro Nagy Rajt idején.
Ennyi különféle elfoglaltság mellett hogyan hangolod össze a családot és a munkát?
A természetemből fakadóan kellenek az inputok, ezek tartják lendületben a gondolataimat, és rendszerezik az életemet. Ha kevés dolgom volna, unatkoznék. Szeretem, ha az embernek van tennivalója. Most, hogy apa lettem, persze alaposan megváltozott minden körülöttem. Megpróbálok egyre több feladatot átruházni a munkatársaimra, hogy minél több időt tudjak tölteni a családommal. Már nem akarok egyedül kézben tartani mindent, másoknak is átadok valamennyit. Megértettem, ha valamiből nem adok le, akkor nem tudom boldogan megélni a hétköznapjaimat.
Kialakult egy újfajta napi rutinod, amióta apa lettél?
Most, hogy a fiam bölcsődébe jár, fél 7 körül kelek fel. Megvárom, amíg Gianfranco is felébred, megetetem, és én vagy a feleségem viszi el őt a bölcsibe. Ezt felváltva csináljuk az elfoglaltságainktól függően, de olyan is van, amikor Zita a pár hónap múlva kétéves kisfiunkkal otthon marad. Elindulok dolgozni, intézem a tennivalókat, majd bemegyek az étterembe. A hétfő mindig a legnehezebb és egyben a leghatékonyabb is, utána már gyorsan eltelik a hét. Pénteken délután már tudom, bár hamarosan megáll az élet a városban, a vendéglátósok pont a hétvégén dolgoznak erősebben. A hétvégeken már nem dolgozom, és hétközben is csak este 6-7-ig maradok az étteremben. Fontos, hogy maradjon időm a családomra.
Tévés felkérések hogyan férnek bele a sűrű beosztásodba?
Főzni, zsűrizni szoktak hívni, általában hétvégenként, ezért el is tudom ezeket vállalni, igaz, nem mindig. Már egy ideje megválogatom, hogy milyen felkérést fogadok el, mert már nincs annyi időm, hogy mindenre igent mondjak. Azokat a dolgokat vállalom el szívesen, amelyeknek van pozitív üzenete, mondanivalója az emberek számára. A reggeli műsorokba szívesen bemegyek, műsorvezetésre viszont mostanában nem kértek fel. Elsősorban mindig vendéglátós voltam, csak később váltam médiaszemélyiséggé. Nem akarom már mindenáron csinálni, nem akarok könyökölni. Ha valaki még úgy érzi, hogy szüksége van rám ezen a területen, és rám bíz egy nekem is megfelelő feladatot, annak örülök.
Kampányokban viszont gyakran felbukkansz, legutóbb a Giro d’Italia Nagy Rajt nagyköveteként.
A Giro d’Italia például nagyon testhezálló feladat volt, és nagyon örültem, hogy a részese lehettem egy ilyen nagyszabású olasz–magyar együttműködésnek. Hihetetlenül sikeresek voltak a magyarországi versenyszakaszok, minőségi pillanatokat hoztak mindenki számára. Egy hozzám passzoló szerepet bíztak rám a verseny promotálásával. Ugyanannyira szeretek jó dolgok mellé állni, szeretek alkotni.
Ezek szerint meghatározó élményeid voltak az eseménnyel kapcsolatban?
Szerencsére nem csak nekem, az egész országnak. Látszott, hogy Magyarország mennyire pozitívan állt hozzá ennek a hatalmas eseménynek a megszervezéséhez. Rengeteg ember látta a világon, hogy mennyire gyönyörű Magyarország. Olyan pozitív üzenetet is átadott a világnak, hogy nagy rendezvények lebonyolításánál is lehet erre a kis országra számítani. Olyannak érzem kicsit, mint a magyar filmipar területét, amelyet Andy Vajna indított el a nemzetközi úton, és hatalmas sikereket hoz a mai napig.
A sport fontos számodra? Mit sportolsz?
A sport nem csak azért fontos, hogy mozogjak, ilyenkor kicsit magammal is foglalkozom. Rákaptam a padel nevű spanyol ütősportra, hasonlít a teniszhez, csak kisebb pályán játsszák, mint a teniszt. Tetszik, hogy olyan sportot űzök, ahol gondolkozni kell játék közben, és emellett ügyes kézre is szükség van. Az orvos heti kétszer javasolta, egyelőre egyszer sikerült beleillesztenem az időmbe, igyekszem majd a második alkalmat is beiktatni. Az biztos, hogy a munkából és nem a családomtól fogok rá időt lopni. Fix csapattal játszom, négyen együtt a barátaimmal. Ez több mint sportolás, egyben kikapcsolódás is, ami alatt átbeszéljük a dolgainkat, jókat nevetünk, mérgelődünk, ha nem úgy sikerül egy játszma.
Kerékpározni szoktál?
Nem szeretek elindulni biciklizni egyedül, mindig várom, hogy valaki javasoljon egy túrát. A térdműtétem miatt nem egyszerű nekem a tekerés, ugyanakkor ajánlott, ám magányosan nincs kedvem hozzá. Bennem van a társaság igénye a sportolásnál is, csak csapatban szeretek mozogni. A sport ereje olyan, mint a gasztronómia. Nem csak összehoz minket, egy kis időre kirángat a hétköznapi mókuskerékből, és átvisz egy olyan idilli állapotba, ahol az ember nem agyal, csak élvezi a pillanatot.
Milyen biciklid van?
Egy Campagnolo márkájú olasz biciklim van.
Melyik volt a legkülönlegesebb bringás élményed?
Mi más, a perecelés. Az első emlékezetes alkalom még az első próbálkozásomkor volt. Emlékszem, tanultam biciklizni, de még nem tudtam, hogy működik a fék. Legurultam a garázslejárón, nem jól fékeztem, az első kerékkel nekimentem a falnak, és az arcommal végigszántottam a vakolatot. Persze megijedtem, de nem éreztem semmi különösebb fájdalmat, csak azt, hogy csíp. Úgy neveltek, hogy az ilyen fiús baleseteket ki kell bírni.
Egy másik balesetnek a mai napig is viselem a nyomát a lábamon meg a könyökömön. Egy asszony járt hozzánk dolgozni biciklivel, és mindig elcsentem a női kerékpárját, és eltekertem vele a boltig. Hosszabb út vezetett a város központjából oda, ahol laktam, úgy másfél kilométer, és egyszer nagyon siettem hazafelé, tekertem, mint az őrült. A nadrágom becsípődött, és hatalmasat estem.
Miért nem lettél focista, hisz nagyon szereted a focit?
A focihoz sajnos nem jók a térdeim, így a focistakarrieremet pár év után félre kellett tennem. Döntenem kellett, hogy megerőltetem magamat, és majd hetvenéves koromban protézissel kell élnem, vagy lemondok róla, és játszogatok itt-ott, ha tudok. Vagy inkább csak nézem, és megmondom, mi lenne helyes, hiszen számos sportoló kezdett edzősködni a karrierje után. Nehéz egy sportolónak szögre akasztania a cipőjét, a mai napig sajnálom, hogy így alakult. Nem tudok igazán a térdeim állapota miatt focizni, mert azonnal feldagadnak.
A feleséged, Zita sportol valamit?
Most főleg édesanya, de szeret sportolni, mozogni. Amikor lesz ideje, elviszem magammal padelra, hátha megtetszik neki, és később tudjuk együtt, párban is játszani.
Figyeltek az egészséges táplálkozásra?
Az olasz konyha már önmagában is nagyon egészséges, mint általában a mediterrán konyha. Imádok enni, mindenevő vagyok, és nyitott mindenféle íz iránt. Én megeszek mindent, a feleségem nem annyira. Ő magyarosabban étkezik, én olaszosabban. Sokkal több zöldséget fogyaszt, mint én, a vegetáriánus konyha híve. Ugyanakkor szereti a kolbászt is, és a szalonnát. Mindemellett imádja a mediterrán vonalat is, a halakat és persze a magyar leveseket. Nekem egy tonhalsaláta is tökéletes vacsora.
A kisfiad mit eszik szívesen?
Mindent megkóstoltatok vele, ismerkedjen az ízekkel, később ki fog alakulni, mit szeret, és mi nem ízlik neki. A savanyú citromot például nagyon kedveli. Persze leginkább egészséges ételeket adok neki. Tudja már, mi a finom, ki is mondja. Alakul az ízlése, az már biztos, hogy nagyon szereti az édeset, mint az apja. Ám annyit nem adunk neki például csokiból, amennyit megenne. A fagyit is szereti, ha jól viselkedik, a hétvégén elmegyünk, és eszünk általa csak csokátónak nevezett fagyit. A szót ő rakta össze a gelato és a csokoládé szavakból. Annyira szereti, hogy ha megkapja, nem lehet elvenni tőle a tölcsért. Szívesen eszik tésztát és húsokat is.
A lelked miben változott meg, mióta apa lettél?
Sokkal válogatósabb vagyok az engem körülvevő emberekkel kapcsolatban. Persze nyitott maradtam, ugyanakkor érzékenyebbé, a fiam irányában pedig kifejezetten védelmezővé váltam.