Egy szimpatikus szupersztár – Emelie Forsberg

Sokszoros Európa– és világbajnok terepfutásban, skyrunningban és síalpinizmusban, akinek a természet, a magas hegyek világa már gyerekkora óta éltető közege. Bár az utóbbi években két kislánya megszületése miatt keveset versenyzett, a rajongói így sem felejtették el őt. És nemcsak azért, mert a párja történetesen az ultrafutó szupersztár Kilian Jornet. És azért sem, mert Emelie nagyon aktív a több százezres követőtáborral rendelkező közösségi oldalain, ahol az edzései mellett a civil életéről és a fenntartható életmódra való törekvéséről is sokat mesél. 

Védjegye a mosolya

No és, persze, a hajpántjába tűzött kis virág, ami gyakran kiegészítője a futószettjének. Látva őt a képeken, sokkal inkább tűnik egy kedves lánynak a szomszédból. Sugárzik róla, hogy mennyire otthon van a hegyekben, és akivel bizonyára tök jókat lehet beszélgetni, mint elérhetetlen szupersztárnak. 

Emelie Forsberget 2012-ben ismerte meg a terepfutóvilág, amikor több ikonikus versenyen is dobogóra állhatott. 2013-ban aztán már megállíthatatlan volt. Az embereket lenyűgözte teljesítményével, egészen elképesztő lejtőfutásával, azzal, hogy a rövidtávú versenyektől kezdve a terepmaratonon át az ultrákig mindenben jó, hogy egymást követő napokon is képes versenyeket nyerni, no meg azzal, hogy a futás mellett a túrasízésben is egészen kiváló. 

„Elképesztő ereje és állóképessége van, híres a nyaktörőnek tűnő lejtőfutásairól. Világszerte inspirációt jelent nők és férfiak számára egyaránt, mert sugárzik róla, hogy szenvedélyesen szereti az életet. Erről a közösségi médiában megjelenő posztjai is árulkodnak. Lehet bármennyire nehéz is egy verseny, lehetnek hihetetlenül kemények a körülmények, érezheti magát bármilyen rosszul is, az biztos, hogy Emelie akkor is tud mosolyogni” – mondta róla Ian Corless fotós, író, aki végigfotózta már a világ legnagyobb ultrafutóversenyeit. 

Csokitorta az utolsó emelkedő előtt

Emelie 1986. december 11-én született, egy svédországi kis faluban, Noraströmben nőtt fel. Kicsi volt még, amikor édesapja meghalt, édesanyja egyedül nevelte őt nővérével. A futás, a hegymászás, a síelés, a természettel való szoros kapcsolat egészen gyerekkorától élete szerves része. Már gyerekként is járta az erdőt, ahol gombát szedett, bogyókat gyűjtögetett. A futás pedig nemcsak kedvtelésből végzett sport volt számára, de bevett közlekedési mód is, hogy eljusson egyik helyről a másikra. 

Tizennyolc éves korában a hegyekbe költözött, és pincérnőként dolgozott egy síközpontban. Közben elvégzett egy péktanfolyamot is, de nem csak a sütéssel töltötte szabadidejét, ekkoriban kezdett el rendszeresen futni a hegyekben, és 2009-ben benevezett élete első komoly versenyére, a svéd Fjällmaratonra. A versenyre szokatlan módon vitt magával egy kis csokitortát is a hátizsákjában, amit ő maga sütött. Az utolsó emelkedő előtt leült húsz percre, hogy energia-utánpótlásként megegye a tortát. A taktika bevált, megnyerte a versenyt. 

2011-ben áttette székhelyét Norvégiába, ahol egy hotelben dolgozott, majd a tromsői egyetemen tanult biológiát. 2012-ben több nemzetközi versenyre is meghívást kapott, ő pedig letette a névjegyét a nemzetközi terepfutóporondon. De nem csak ott, ugyanez a sikerszéria vette kezdetét túrasízésben is. 

Sokoldalú és tudatos

2013-tól 2015-ig az Ultra-terepfutósorozat versenyein egy kivételével mindent megnyert, ahol elindult, a 2014-es Trofeo Kima versenyt azért bukta el, mert a verseny vége előtt pár órával rossz irányba futott egy kereszteződésben, emiatt egy órát vesztett, és így második lett. Egészen hihetetlen sorozatterhelésre képes. 2015-ben egy versenyen például pénteken futott egy vertikálfutást, ahol rövidtávon kell nagyon nagy szintet menni, szombaton következett egy 25 km-es skyrunningverseny, majd vasárnap 50 km-es terepfutással fejezte be a hetet. 

Nagyon jó emelkedőn is, az igazi szuperképességének azonban a lejtőfutását tartják. Ő egyébként nem érzi magát különlegesen gyorsnak. Számára egyszerűen csak természetes a hegyekben, sziklákon való közlekedés, mivel kicsi gyerekkora óta gyakorolja ezt.

Nincs edzője, egyedül készül a versenyekre, de ezt is nagy lelkesedéssel és szenvedéllyel teszi. „Mindig is érdekelt a sport tudományos háttere, akár edzéselméletről, akár táplálkozásról beszélünk. Évek óta bújom a könyveket, rendszeresen böngészem a friss kutatásokat, így próbálok minden fontos részletre ügyelni” – mondta tavaly a magyar Runner’s Worldnek adott interjújában. 

Fenntartható élet egy norvég fjordnál

Emelie családjával 2016 óta a Norvégia északnyugati részén fekvő Måndalen-völgyben él, ami a világ egyik legszebb helye. A völgy neve egyébként azt jelenti: a Hold völgye. Emelie szintén világklasszis és szintén svéd futó barátaival, Mimmi Kotkával és Ida Nilssonnal alapított egy kis céget is, amelyet Moonvaley-nak neveztek el, ugyanis Emelie-ék mellett Ida is itt él. A cég természetes összetevőkből gyártott vegán termékeket, energiaszeleteket, kávét és organikus csokoládét forgalmaz.

A futó sztárpár ezen a csodás helyen neveli két kislányát, és farmjukon kutyájuk és birkáik mellett egy kertjük is van, ahol sok zöldséget megtermelnek maguknak, Emelie ugyanis kertészkedni is nagyon szeret, és – ahogy arról Insta-posztjaiban is rendszeresen ír – a kerti munka igazi kikapcsolódást és feltöltődést jelent számára. Férjével mindkettőjük szívügye a környezetvédelem és a fenntartható életmód, amelyre ők maguk is törekszenek. 

Emelie posztjaiban gyakran mesél életükről, a fenntarthatóság felé tett lépéseikről. És persze arról is, hogy hogyan próbál egyensúlyt találni az anyaság és a sportkarrier között. Nem tagadja azt sem, hogy második kislánya születése után nem egyszerű újra csúcsformába lendülnie, pláne úgy, hogy az embert még a Covid is leteríti, ahogy az történt vele pár hónapja. 

Két dudás…

Két sztársportoló élete nyilván csak úgy működhet jól két kisgyermek mellett, ha megosztják a terheket, és segítik egymást. Általában fél-fél napot edzenek; míg egyikőjük fut vagy síel a közeli hegyekben, addig a másik van a gyerekekkel, de persze szülőként – nem kevés kreativitással – a gyerekek mellett is meg lehet oldani például az erősítő edzéseket. Emelie-nek pedig a kreativitásért és a sokoldalúságért nem kell a szomszédba menni, a sport mellett még az élet számos más területe is érdekli, és jelent számára örömöt, mint a sütés-főzés, a kertészkedés, a jóga vagy az írás. 2018-ban jelent meg első könyve (Findig Strength, Happiness and Balance in your running), amelyet több nyelvre lefordítottak. Hogy sok egyéb mellett az írás is remekül megy neki, az posztjaiból is kiderül. Érdemes őt követni, és nemcsak a versenyeken, hanem a közösségi oldalakon is, mert bármit tesz, az figyelemre méltó és nagyon inspiráló.