“Egyszer már elkezdtem, de munkát váltottam, a harmadik héten már nem tudtam tartani az edzéstervet. Később már az is mozgásnak számított, ha nem a liftet használtam a másodikra menet, közben pedig bánatosan néztem a színes futócipőket és az izzadó, de elégedett futókat!” Ennek vess véget és jöjjön az első maraton!
Tommy Lee Jones mondta: hogy veszed ki egy ember vakbelét? Sehogy. Lehetetlen. Kivéve, ha tudod, hogy kell.
A maraton pont ilyen. A test nem erre van kitalálva, ennyit nem lehet egyszerre lefutni. Kivéve, ha tudod, hogy kell. 12 + 1 gondolat, ami segíthet, hogy lefusd a „lehetetlent”.
1. Válaszd ki az időpontot!
Bátor vagy, és húsz hét múlva lenyomnád, vagy ismered magad, és inkább hagynál egy teljes évet, amíg ismerkedsz a dologgal? Ez egyrészt azon múlik, milyen fizikai állapotban vágsz neki a felkészülésnek, és az alkatod is befolyásoló tényező.
2. Kell egy edzésterv!
Nincs tökéletes útmutató, a sajátodat neked kell összeállítanod. Olvass el ötöt az interneten, és nagyjából látod majd, mit kell tenned. Egyfelől a verseny időpontja határozza meg, mennyi időd marad a felkészülésre. Míg egy rövidebb, 10–21 kilométeres távot könnyebben lehet egyszerű ráedzéssel (és némi sérülésveszéllyel…) teljesíteni egy-két hónap után, a maraton nem ilyen. Ahhoz több idő kell, ami függ az edzettségtől. A kezdéshez nincs kötelező kvóta, valahol 70 perc alatti 10K-t javasolnak beugrónak, máshol inkább azt tartják meghatározónak, ha heti pár alkalommal futsz, vagyis képes vagy módszeresen edzeni.
3. Egyezz ki a családdal!
Az nem működik, ha csak te vállalsz áldozatot, és az sem, ha mindenki azt hiszi, semmi sem változik a felkészülésed alatt. A második hónapra heti 40–50 kilométert is futhatsz, ez futóidőt és regenerációs időt is igényel.
4. Képes rá a tested?
Ha elmúltál harminc, vizsgáltasd ki magad, mielőtt belevágsz. Testi-lelki határaidat feszegeted majd, fel kell készülnöd a nehéz helyzetekre. Ha a doki azt mondja, a maratonhoz még erősödnöd kell, légy kemény, és fogadd meg a tanácsát.
5. Tartsd magad a tervhez!
Ha elindult a felkészülés, és heti 15–20 kilométert futsz, hős vagy, de kevés, ha a terv 30 kilométer volt. Ez csak növekedni fog, úgyhogy acélosítsd meg magad, és fuss!
6. Ne edzd magad túl!
Nem ritka, hogy a lelkes futók a jól sikerült reggeli rövid táv után még este is lenyomnak egy kört. Ha jólesik, menj, de ettől nem lesz jobb a maraton, csak az orvosod talál majd egy olyan gyulladt testrészt, amiről még nem is hallottál, viszont öt hónapig nem futhatsz. Tartsd magad a tervhez.
7. Halleluja – csalónap!
Azért ne őrülj meg, néha belefér egy-egy csalónap, főleg, amikor már látod, hogy halad a terv, jönnek a számok. Ilyenkor ne legyél túl szigorú magadhoz.
8. Kommunikáció
Szeretsz futni? Óriási! Szeretsz beszélni róla? Remek! Csak válogasd meg, kivel, mert te belülről tudod, hogy ezekben a hónapokban épp legyőzöd a tested, az evolúciót és a régi matektanárod, aki nem hitt benned, de a külvilágnak csupán elenyésző része vevő a mániákusok terveire.
9. Időtlen futás
Eltelt néhány hét, egyre gyakrabban magát köti be a cipő, a párod adja a kezedbe mosolyogva a fülhallgatót, te pedig érzed, menni fog. Ilyenkor könnyű fejben fél órákat lefaragni a kitűzött célidőből, nagyot álmodni és gyorsulni. Egyrészt az első maratonnál nem az idő a kérdés, hanem hogy célba értél – vagy nem. Ne az idővel küzdj, úgyis lesz ezer ember, aki gyorsabb nálad.
10. Ne küzdj másokkal sem!
Lesz néhány gyorsabb ismerős, aki ráadásul futott már maratont. Vagy még nem futott, de a felkészülésben sokkal jobban halad, többet fut, és 10 kilométeren olyan gyors, mint te ötön. Ezeket mind el kell felejtened, ha tényleg maratont akarsz futni, mert itt te vagy az egyetlen valódi ellenfél. Ha ezt nem tartod észben, olyan fantasztikus dolgot veszel semmibe, mint lefutni 42 kilométert.
11. Nincs mérlegelés!
Ne lepődj meg, ha nem fogysz. A mozgáshoz energia kell. A kenyai futóknak talán elég egy Snickers a félmaraton után, de én az elején a vasárnapi 14 kilométer után a földön ültem lebénulva, és üveges szemmel ettem a hűtőből a banánt, a joghurtot és a felvágottat. Egyszerre.
12. Sérülten ne!
Ha megsérülsz, állj le! Nézesd meg orvossal, pihentesd, és ha túl sokat kell kihagynod, szakítsd meg a felkészülést. Verseny lesz még, de egy túlterhelt végtag hónapokra el tudja intézni a kocogást is.
+ 1. Éld meg a felkészülést!
A sokheti futás, edzés, küzdés legalább annyira az élmény része, mint maga a verseny.
