A sokpúpú Mátrabérc Trails

Kihívások

Leírhatatlan kényszer munkál bennünk a kihívások keresésére. A felfedezés vágya velünk születik, de aztán az épített környezetben szépen visszafejlődik. Mégis érezzük, hogy hajt valami belülről, melynek gyökerei az örökítő anyagunkban is megtalálható. A dopaminszint szabályozásában nagy szerepe van a drd4 génnek. Ennek a génnek van egy változata a drd4-7r, amit kalandorgénnek neveztek el és köze van a bennünk rejlő nyughatatlansághoz, és kalandvágyhoz. Akiben jelen van ez a génváltozat, szereti az ismeretlen helyeket*. A terepfutókban biztosan van egy komolyabb láncolat belőle.

Készülődöm

Vasárnap reggel ennek tudatában készülődtem a Muzsla Trail rajtjára, a kissé borús eget fürkészve. Végül a szeles idő ellenére, rövidnadrág és rövid póló mellett döntöttem. Szerencsére az esőkabátot is otthagytam a csomagmegőrzőben. A bemelegítésnél már melegem volt, mert Szurdokpüspökiben is kezdett előbújni a nap. Kedélyes rajtzóna csevej után az ismerősökkel – a Julia Alpok után újra jó volt összefutni Mónika Szentpál-Gavallérral és Buka Lajossal, ahogy a többiekkel is – pontban 10-kor elrajtolt a mezőny és megindult a kertek, és présházak keretezte utcákon felfelé. A Diós-patak völgyében haladtunk, keresztül a Tilalmas-tetőn, az előző napokban átázott talajon cuppogva.  Az emelkedés nem volt itt még jelentős, de mégis hírtelen végigfutott a karomon és a hátamon egy erőtlenség érzés, ami nagyon váratlanul ért. A János vára felé már csak gyalogolni volt erőm. A tetőre érve fellélegeztem volna, ha tudok mély levegőt venni.

Megbeszéltem magammal, hogy gazdaságosan próbálok haladni és a tájra fogok koncentrálni. Eszembe jutott a Trail Talks interjúból, hogy Györgyi Gábor is mondta, hogy Ő sem bírja a párát.

„Akkor lehet ez a bajom, de annál sajnos kicsit rosszabb ez most”.

Szokatlan csend volt útközben, senki nem sztorizott a pályán és elmaradtak a vicces kiszólások is, némaságba burkolózva cipeltük a sarat a cipőnk barázdáiban. Megfordult a fejemben, hogy nem fogok tudni ebben az állapotban végig menni és a frissítő pontig fel-felmerült bennem ez a gondolat.

Prédikáló-tető

Kisvártatva lehetett egy rövidet szusszanni a Prédikáló-tetőn és belefelejtkezni a Korlát-kúti fenyves látványába. Ettem egy Nocciola gélt, hátha segít valamennyit, túl voltam már két sótablettán is és kortyolgattam a kulacsból az új Cherry Bomb HEEd-et. Időközben a Hidegkúti Turistaházat elhagyva – nem a Pestit – beértünk Mátrakeresztesre. Rövid, lábat átmozgató aszfaltos szakasz után elértük az ellenőrző pontot, de csak gyorsan vizet töltöttem, Farkas Árpi segítségével (ezúton is köszi) és egyet panaszkodtam neki röviden, de nem adtam fel. Balra fordultam és a fahídnál már ismerősen köszönő Mátrabérc Trail útvonalán haladtunk tovább vissza Szurdokpüspökire.

„Mennyivel jobban voltam itt legutóbb, sokkal több kilométerrel a lábaimban!”

Erősen megjelent a fejemben a kép, hogy az előző napi verseny élő bejelentkezésében volt, aki megfutotta a Nyikom-nyereg emelkedőjét. Ez adott némi plusz késztetést nekem is a tempósabb felfelé mászáshoz. A nyeregből az Ólom-tetőt és néhány kisebb csúcsot elhagyva felértünk a Muzslára. Hangfoszlányokat hallottam közeledni a hátam mögött, ami kicsit segített megtörni a befelé fordulásom. Kis Csoki volt, aki rendszeresen fél táv után szokott így utolérni versenyeken. Nagyon sok erőt adott a – korábbi beszámolómban sok púpú tevének keresztelt – nagy emelkedőn, hogy egy rövid ideig együtt mehettünk.

A Nagy-Koncsúron a nyugati Mátra-gerinc egyetlen természetes kilátópontján kicsit fellélegezve szétnéztem, a párától alacsonyan lebegő felhők fátyolént takarták el a kilátást. Izgalmas ösvények váltogatták egymást a – verseny idei egyik támogatójáról elnevezett – Ho(r)ka-tetőn át a Diós-patakig, itt már szinte felszabadultan szökellve robogtam lefelé – szerencsére Áron kamerája megörökítette a pillanatot. Megláttam a templomtornyot és pár kilométer múlva az útra kifordulva célba értem.

3 óra

Bőven három órán túl csippant az óra, nagyon sokat kellett gyalogolnom, ami azt mutatja, hogy valami bujkálhat bennem, de leginkább a rossz érzéseket volt nehéz feldolgozni az emelkedőkön. Nagy tanítómester egy ilyen kellemetlen meglepetés. Megörültem Kóródi Áginak a célban és gratuláltam neki, röviden átbeszéltük a versenyt.  Jó erős mezőny kerekedett a mai napra, ami mindig inspiráló. Meglepődtem, hogy lesz korosztályos kategória és a női 11. helyemmel még bele is férhetek – mindez a női zuhanyzóban derült ki. Vagy én öregszem vagy a mezőny lesz egyre fiatalabb.

• Táv: 26,71 km
• Szint: 1263 m
• Idő: 3:24
• Abszolút: 11.
• Összetett: 40.
• Teljesítők száma: 158-ból, 149 fő

Az eredményhirdetésnek szuper hangulata volt. A versenyigazgató két kislánya mindenkinek mosolyt csalt az arcára.

Volt egy dresdai különítmény – három 60-as sportember -, akiket egyszerre szólítottak ki a dobogóra, ami szintén nagyon motiváló volt, mint ahogyan az az erdélyi úriember is, aki a Bérc után letolta a rövidebb távot is és szintén felállhatott hatalmas taps kíséretében a korosztályos dobogóra. Nagyon színvonalas volt a szervezés, a frissítő- és ellenőrző ponton jó volt ismerős arcokat látni.

Gratulálok a helyezetteknek a szép eredményekhez és minden teljesítőnek!

Köszönöm Kovács Józsinak a felkészítést!

Szöveg: Michtiov Emese

Fotó: Szabó Áron

*Forrás: National Geographic