Vadász Ákos Tullió nevét mindenki ismeri, aki a jóga iránt érdeklődik. Funkcionális jóga óráival közelebb hozta ezt a különleges mozgásformát a nyugati ember életmódjához, és kialakította a személyre szabott óravezetést a jógában. Munkásságát orvosi háttérrel is megerősítette. A funkcionális jóga alapítójával, Vadász Ákos Tullióval beszélgettünk.
Miben segít a sportolóknak a funkcionális jóga?
A sportolóknak a funkcionális jóga abban tud segíteni, hogy akár hosszú évekig töretlenül űzhesse a kedvenc sportját. Ha valaki sportol, és egészségesen tartja a testét, akkor egy csomó betegséget megelőz. A szívrohamát előzi meg, a csontritkulását előzi meg, kezeli a depresszióját. Elképesztő fontos az, hogy sportolásra alkalmasak tudjunk maradni. A funkcionális jóga ebben rengeteget tud segíteni.
Mire hivatott a funkcionális jóga? Miben más, mint a hagyományos jóga?
A jóga egy ortodox filozófiai rendszer, ami elképesztő régen Indiában keletkezett, és a nirvánát tűzte ki célul. A funkcionális jóga pedig az izomegyensúlyt szeretné helyreállítani. A fizikai test karbantartásával és fejlesztésével foglalkozunk. A funkcionális jóga fiatalon akarja tartani a testet. Lábfájás, térdfájás és gerincfájdalmak nélküli életet kínál. A tudatot eltérítő kilenc akadály egyike pedig a betegség és a mozgáskorlátozottság. Az a cél, hogy ezek a fájdalmak és problémák ne lépjenek fel, hiszen így tudsz arra összpontosítani, ami a te életfeladatod.
A funkcionális jóga abban tud segíteni, hogy a test olyan állapotba tudjon kerülni, hogy egész életed során jól tudd magad érezni, és be tudd teljesíteni azt, ami miatt megszülettél. Ne azért kelljen lemondanod mondjuk egy városnézésről, mert nem tudsz legyalogolni 5 kilométert. Ne azt mondd, hogy itt fáj vagy ott fáj. Igazából azt a hintót (vagy nyugati szóhasználattal kelyhet) akarjuk jobb állapotba tenni, ami a tapasztalót hordozza.
A testtartás fejlesztésében, az izomegyensúly helyreállításában és a test karbantartásában nagyon sokat tudunk segíteni. Én azt az utat választottam, hogy a modern emberek mozgásszervi problémáira szeretnék választ adni, és ez irányba vittük el a rendszer fejlesztését is. A testtel való helyes bánást, a mozgás öngyógyító részét oktatjuk.
Szerk: A core izomzat fejlesztéséről itt olvashatsz.
Megszületett ebből egy oktatóképzés is. Mesélnél egy kicsit erről a képzésről? Mit tanulnak a leendő jógaoktatók? Hogy fogod össze ezt a képzést?
Nagyon fontos, hogy ez egy továbbképzés. Egy alapfokú edzői végzettséget meg kell szerezni hozzá, hogy tényleg ismerjék és meg is tanulják az alapokat. Itt nem csak új gyakorlatot tanulsz, hanem megérted a miérteket. Megérted, hogy egy gyakorlatban mi történik az ízületeiddel, izmaiddal, milyen erőhatások ébrednek a testedben. Roppant érdekes a tudomány szemszögéből rá tekinteni, hogy a saját testi érzéseiden túl mi történik a testedben: Milyen változások zajlanak le például egy gyakorlat végzésekor az izmaidban, ízületeidben, és ezt hogyan tudjuk a javunkra fordítani. Sokkal több anatómiát, newtoni fizikát tanulunk, és egyszerűen megértjük azt, hogy mi történik izom szinten, ízület szinten, idegrendszeri szinten egy-egy gyakorlatban. Ezáltal sokkal könnyebben el tudjuk dönteni, hogy jó-e az adott gyakorlat nekünk itt és most vagy sem. Ez a fő változás. Elkezdjük megérteni azt, amit eddig csináltunk, ennek köszönhetően sokkal tudatosabbá válik az egész gyakorlás.
Jógaoktatói végzettség kell a tanfolyamhoz, ezt említetted. Mi a helyzet azokkal, akik edzőként dolgoznak, de nem a jóga világából érkeztek? Nekik ajánlanád ezt a tanfolyamot?
Azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes végigjárni az alapfokú jógaoktató-képzést. Fontos azt is látni, hogy a funkcionális jóga tanulása egy oktatónak egy nyílt végű folyamat. Nincs vége ennek a képzési rendszernek. Egyszer elvégezzük az alapfokú oktatóképzőt, de utána is életünk végéig tanulunk a saját testünkről, akár az energianyerésről vagy az idegrendszerről. Nem egy zárt rendszer 20, 30 vagy 100 ászanával, hanem folyamatosan bővítjük a rendszert, és mélyebben értelmezzük a saját testünket, akár az agyműködésünket. Használunk például eszközöket is: zsonglőrlabdát, kisebb és nagyobb buzogányokat, hiszen ha már az alapgyakorlatokat jól csinálod, akkor egyszerűen nagyobb ingereket kell, hogy kapjál. Más kihívásokat kell keresni ahhoz, hogy folyamatosan tudj fejlődni.
Miért van szükség az eszközökre?
Nincs olyan rendszer, ami egyszerre minden kondicionális képességet fejleszteni tud. A 21. századi ember időhiányos, ezért úgy vagyok vele, hogy ha valaki eljön hozzám egy funkcionális jógára, akkor abból a másfél órából kapjon minél többet. Lehetőleg úgy tegyük ezt, hogy egy jó szintézist hozunk létre. A guggolásokat például össze lehet kötni a zsonglőrködéssel, mivel a kezed szabad. Így nem csak a pulzusod megy fel, hanem megfejeljük még egy olyan jellegű két agyféltekét összehangoló gyakorlattal is, amelynek bizonyítottan fehér- és szürkeállomány fejlesztő hatása van, illetve az agyféltekék kapcsolatát javítja. A magas pulzusszámon végzett edzés fejleszti a kreativitást, az IQ-t, oldja a szorongást és a depressziót, véd az elbutulástól, javítja az emlékezetet és a kedélyállapotot is. A guggolás és a zsonglőrködés összekapcsolásával a két agyfélteke között is javul a kapcsolat, amit önmagában még a magas pulzusszámon végzett edzés nem adna meg. Nem kell ahhoz feltétlenül fitness géppark, hogy te csúcsformában legyél, hanem mindössze egy néhány ezer forintos kiseszközökkel is nagyon hatékony edzést tudsz végezni.
Hatékonyságmániás vagyok, ezért az edzésben is ezt tartom a legfontosabbnak. Azért, mert tisztelem a vendégeim idejét. Nem lehet elvárni, hogy naponta három órát foglalkozzon egy ember a saját teste karbantartásával. Olyan rendszert oktatok, ami megvalósítható és beilleszthető egy időhiányos ember életébe.
A hagyományos jóga filozófia a modern ember életébe nehezen ültethető át? Mire van szüksége annak, aki jógázni megy?
Abszolút. Az emberek nagy része nem ezt akarja. Nem ezért megy el jógázni. Egyszerűen kifáradnak, akarnak egy helyet, ahol fel tudnak töltődni. Legtöbbször ez a vágyuk, és nem több. Tartós stresszben élnek az emberek. Olyan házasságban, ami nem szeretetteljes. Olyan munkahelyen, ahol nem érzik jól magukat: ez hetente ötször nyolc óra stressz, és utána az is idő míg feldolgozod. Sokszor még arra sincs idő, sem stresszoldó módszereik, hogy feldolgozzák.
Egy ilyen stresszes állapotból már nagyon nehéz kitekinteni. Nem látod már a kiutat, amikor beleszorultál. Hiszen ezek a folyamatok pont azt a józan ítélőképességet gátolják, amivel ebből ki lehetne mászni. Szeretnék megteremteni egy olyan közeget, egy olyan környezetet, ahol egyszerűen jobb megoldásokat tudunk nyújtani a stresszre, ami az életminőség javulását segíti elő. Ezt szeretném minden létező eszközzel elősegíteni.
A zsonglőrködés és a játékosítás is ilyen eszközök. A kiégés, a szorongás és a depresszió ellen ennél jobb dolgot el sem tudok képzelni. Én pont azzal az érzéssel szeretnék nekiállni dolgozni, ahogy a gyerekem már kora reggel játszani szalad. A felnőttek nagy része nem éli a gyereki énjéket, ezért olyan játékos feladatokat vittem be a jógába is, ami elő tudja belőlünk hozni a bennünk élő gyermeket. Az emberek ugyanis ki vannak éhezve erre a kapcsolatra a belső gyermekkel. Persze, hogy kiégünk, ha nem csinálunk lelkesen vagy szívből dolgokat.
Hogy segít egy ászana abban, hogy valaki jobban legyen?
Nagyon komoly orvosi, sporttudományos hátterünk van. Van két ember, aki a funkcionális jóga fejlesztésében nagy szerepet játszik. Az egyik dr. Fohl Bernadette mozgásszervi szakorvos és edző, a másik dr. Sófi Gyula orvosszakértő és edző. Folyamatosan velük egyeztetve fejlesztem a rendszert. Ha valamire rájövök, vagy kitalálok valamit, akkor mindig feltáratom és ellenőriztetem velük. Nagyon sokan jönnek azért jógázni, mert fáj a derekuk. A derékfájás nem egy betegség, hanem egy tünet. A tünet mögött pedig nagyon sokszor egy instabil derék, vagy akár egy csigolyacsuszamlás is lehet, de ezt már nem tudjuk. A funkcionális jógának ezekre a derékfájás mögött meghúzódó betegségekre különböző válaszokat kell adnia. A funkcionális jóga egy interdiszciplináris és orvosbarát életmódrendszer, ami szervesen kapcsolódik a modern kutatások eredményeihez is.
Mondok erre egy nagyon jó és gyakori példát: Instabil derékra nem csinálunk hátrahajlást, de én előre nem tudhatom azt, hogy a vendégemnek mi a valódi betegsége a derékfájás tünete mögött, ezért fontos az orvosi háttér és a megfelelő szakmai tudás.
Orvosbarátaimmal azért alkottunk különlegesen hatékony rendszert, mert mindhárman lemásztunk az elkülönülve álló elefántcsonttornyunkból, és elkezdtük a szakmai párbeszédet.
Mi számít megfelelő szakmai tudásnak?
Egy oktatónak mindent kell tudnia, és meg kell találni a diákjának a legjobb gyakorlatot. A kalapáccsal be lehet verni a szöget, de azzal masszírozni például nem nagyon tanácsos. Mindent kell tudnia egy jó jóga oktatónak, és ki kell tudnia választani azt, ami a vendégének kell. És ez sokkal nehezebb. Ehhez ugyanis nem elég a gyakorlatokat ismerni, itt a vendégét mint embert kell megismerni.
Nagyon fontos az is, hogy egy oktató belássa, hogy mire van meg a kompetenciája, és mire nincs. Be kell látnunk,hogy hol van a helyünk, és mi az a pont, amikor külső segítséget kell kérni.
Mi a különbség a guru és a jógaoktató között?
Sajnos nagyon sokszor összekeveredik a fejekben az oktató és a guru. Ennek az az oka, hogy maga a jóga egy szellemi, spirituális eredetű irányzat, ezért sajnos az oktatók közül sokan hajlamosak azt gondolni, hogy ők maguk mindjárt spirituális mesterek is, pedig ez egyáltalán nem így van.
Sokszor nincsenek is tisztában a guru fogalmával. A guru spirituális mestert jelent. A guru az, aki a sötétségből a fénybe eljutott, és oda vezeti a tanítványát. Ott van például Buddha, aki nyíltan elmondta, hogy ismeri a saját és mások előző életeit is. Azért egész másképp ad tanácsot az, aki rád néz, és ismeri az inkarnációs láncodat, tudja, hogy mi minek a következménye. Tudja, hogy miért születtél ebbe a testbe, ebbe a nembe, erre a helyre, ebbe a sorsba. Ő ennek megfelelően ad neked tanácsot. Egy oktató erre egész egyszerűen nem képes, ezért nem is tud guruként működni.
Régen a tanítvány a guruhoz beköltözött, évekig vele élt. A guru látta őt minden élethelyzetben. Ez a fajta kapcsolat, ez a guru sisja parampará nem tud létrejönni, mert az oktató nem guru. Nagy probléma, hogy az oktató fogalma összekeveredik a guruéval. Nagyon sokszor az oktatók gondolják, hogy nekik fel kell vállalniuk ezt a szerepet. Ha jó oktató akarsz lenni, tudd, hogy ki vagy, ismerd és húzd meg a kompetenciahatáraidat, hogy megfelelően helyezdhesd el magad a rendszerben.
Nem könnyű feladat ez. Nem is lehet a spirituális gondolkodást mindenkire ráerőltetni.
Persze. Mindig a befogadóhoz kell igazodni. Az ő nyelvén kell megszólítani. Amire szüksége van, és amire képes, azt befogadja a tanításból.
Mi a hitelesség?
Jót tenni és az embereknek értéket adni csak úgy lehet, ha rendben vagy saját magaddal is. Amikor a gondolataid, szavaid és a magatartásod összecseng. Ezt hívják hitelességnek.
A középiskolai tanár a középiskolásoknak hiteles, az egyetemi tanár az egyetemistáknak hiteles, az óvónő a gyerekeknél hiteles. Meg kell tudni választani, hogy kihez tudunk érdemben szólni, ki számára akarunk hiteles lenni.
A testtel való foglalkozáson keresztül lelki és szellemi kincseket is megtalálsz. Fejlődik a figyelmed, nő a tudatosságod, a megkülönböztető képességed, és egyéb erényekben gyarapodsz.
Már az ókori bölcsek szerint is az élet értelme az erényekben való gyarapodás. Talán soha nem volt még ekkora szükség figyelemre, türelemre, együttérzésre önmagunkal és másokkal szemben is, mint ma.
Szöveg: Suri Andrea újságíró
Fotó: Deák Bálint
