Habár a cipő- és sportszergyártók minden bizonnyal az ellenkezője mellett tesznek hitet – érthető és nyomós gazdasági okokból -, a valóság azonban az, hogy a mezítlábas edzés jó.
Érezd meg a talpadat!
Sőt, nemcsak jó, hanem hasznos is. Ahelyett, hogy azonnal különböző talpbetétekért, személyre szabott lábbelik után rohangálnánk bizonyos lábfejrendellenességek esetén, ajánlatosabb lenne előbb megérezni a talpunkat, aztán meg rendszeresen gyakorolni a mezítlábas edzést, sétálást, mozgást.
Hogy miért? Mert mezítláb létezve nem engedjük ellustulni a lábunkat. A praktikus és egzakt hozadéka mellett azonban van egy elvontabb haszna is a mezítlábasságnak: abban a pillanatban, ahogy megválunk a cipőtől és a zoknitól, elképesztő intenzitással földelünk, hiszen direktben tudunk kapcsolódni a természettel. Aztán pedig – visszatérve a gyakorlati előnyökhöz – mezítláb mozogva folyamatosan edzésben tartjuk nemcsak a talpunkban lévő izmokat, hanem a lábfej körüli izmokat és ízületeket is. A talpunk és a lábfejünk ugyanis folyamatos és intenzív munkát végez a különböző felületeken annak érdekében, hogy megtartsa az egyensúlyt. Amint egy talpbetétet vagy speciális cipőt húzunk, ez a munka eltűnik, a lábbeli ugyanis kisimítja, kiegyenlíti a felületet, a talp pedig egyszerűen elfelejti a funkcióját.
Komoly probléma lehet a vége
Mindennek hosszú távon igen komoly káros hatásai lehetnek. Mivel ugyanis minden állva történő erőkifejtés a talpból indul ki, a lábfej problémája térd- és csípőízületi fájdalmakhoz, kopáshoz, rendellenességhez vezethet. Elég, ha csak különböző mezítlábas természeti népekre gondolunk, nem hordanak cipőt, nincs is szükségük semmilyen protézisre vagy porc- és ízületvédelemre. Ráadásul cipőről beszélve nemcsak korszerű, felhőpárnás, ilyen-olyan talpú edzőcipőre kell gondolnunk, hanem mondjuk a tűsarkúra. Egy ilyen viseletben nemcsak a test súlyelosztása lesz rendellenes, de még a lábujjak is összepréselődnek. Ennek pedig az esztétikai károsodás mellett egyéb ortopédiai következményei is lehetnek.
Lelassult reflexek
A talpunkkal nagyon fontos érzékelő tevékenységet végzünk: az ott lévő kis idegvégződéseken keresztül ugyanis olyan ingerületek jutnak el az agyba, melyek a finommotorikáért felelősek. Amint belelépünk egy cipőbe, a kis idegvégződések helyett a boka körüli nagy idegvégződések veszik át a munkát, melyeknek a durva motorika a területük. Vagyis egyszerűen lefordítva: mezítláb élesebbek, cipőben viszont tompábbak a reflexeink. Lelassulunk. Egészségkárosító hatása mindennek nem igazán van, a végzett tevékenység hatékonysága viszont jelentősen csökkenhet.
Gyakorlati tapasztalás
Persze, súlyok között mezítláb mozogni veszélyes is lehet, de odafigyeléssel és tudatossággal elkerülhetők az edzőtermi balesetek. Amint aztán összeszedtük a bátorságunkat ahhoz, hogy a cipőtől és a zoknitól is megválva kezdjün neki testünk átmozgatásának, szinte azonnal meg fogjuk érezni a különbséget: fejlődik az érzékelés, stabliabb lesz a kapcsolódás a talajjal, és lentről fölfelé haladva gyorsabb lesz az izomzat fejlődése. A láb és a csípő izomzata más ütemben és máshogyan is erősödik, az ízületek mobilitása pedig éppúgy halad majd előre, ahogyan a stabilitás is egyre fokozódik.
Vannak kivételek
Természetesen vannak olyan lábproblémák, melyek nélkülözhetetlenné teszik a cipő használatát, ilyen esetekben szakértő bevonása elengedhetetlen a megfelelő lábbeli kiválasztásához.
Szerző: Kőváry Anett
