Július 1-én rajtol az év sorrendben második nagy háromhetes körversenye a Tour de France, amely a Girohoz hasonlóan az anyaországon kívül, mégpedig Koppenhágából indul útjára egy rövid, 13 kilométeres egyenkéntivel, majd további két szakasz erejéig marad Dánia országútjain.
Nagy rajt, sárga trikó
Ahogy azt már említettük, egy rövid és kifejezetten a specialistáknak kedvező kronóval startol a francia körverseny 109. kiírása. Ennek megfelelően az olaszok kiváló időfutammenője, Filippo Ganna a szakasz toronymagas esélyese, aki az idén hat alkalommal ment élesben az óra ellen és csupán egyszer talált legyőzőre. A szakaszgyőzelemmel párhuzamosan a sárga trikó is nála köthet ki, amit akár a hetedik etapig is megőrizhet. Gannán kívül a Jumbo-Visma két kapitánya, Primoz Roglic és Wout Van Aert is joggal pályázik a Maillot Jaune-ra. Ne feledkezzünk meg a magyarországi Giro szakaszok rózsaszín trikósáról, Mathieu Van Der Poelról sem.
Alapesetben egy ehhez hasonló kezdés után nyugodt szokott lenni a mezőny, hiszen kellően nagy különbségek tudnak kialakulni ahhoz, hogy ne legyen vérre menő harc minden egyes helyért. A mostani Nagy Rajt és az első néhány franciaországi szakaszra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nyugodt és könnyed versenyzést ígérnek.
Rögtön a második napon 200 kilométer vár a pelotonra, a szakasz végén pedig egy 18 kilométer hosszú híd, nevezetesen a Nagy Baelt-híd, ami Dánia két legnagyobb szigetét köti össze és ahol az oldalszél alaposan bekavarhat, ezzel akár döntő szerepet is játszva az összetett szempontjából. A harmadik és egyben utolsó dán szakaszon is szerephez juthat a szél, de itt jóval kisebb erre az esély.
Ahol eldőlhet a verseny
A Roskilde és Nyborg közti szeles napon mellett mindenképpen izgalmasnak és a végső győzelem megszerzése céljából kulcsfontosságú lehet az ötödik szakasz, ami Wallers-Arenbergben ér véget. 2018 után ismét a Párizs-Roubaix útvonalán halad a mezőny, amely során tizenegy szektor és összesen 19,4 kilométernyi kockakő fogja nehezíteni a versenyzők dolgát.
Az első hegyi befutóra – több korábbi évvel megegyezően – a hetedik etapig kell várni, a cél pedig nem más, mint a Super Planche des Belles Filles, ami ebben a formájában 2019-ben került be először a programba.
Az igazán neheze – és ezzel együtt az összetettért folytatott harc – a második pihenőnap után indu. Három egymást követő napon is hegyibefutó vár a kerekesekre, amelyek közül a július 13-i és a rá következő, Bastille napon lévő lehet perdöntő. Előbbin másszák a Col du Télégraphe-ot, aztán idei körverseny legmagasabb pontjáig vezető Col du Galibiert. Végül a bő 11 kilométer hosszú Col du Granont, utóbbin pedig az Alpe d’Huezt amely négy év után tér vissza – a szakasz pontos mása lesz a híres 1986-os etapnak, amelyen Greg LeMond és Bernard Hinault vállvetve értek célba.
Az utolsó hétnek is egy magashegyi etappal vágnak neki, de ezúttal hegyibefutó nélkül. Nagy tűzijáték várhatóan a 17. szakaszon, azon belül is a Peyragudes-en lesz. Másnap a Hautacam 13,6 kilométeres, átlag 7,8%-os emelkedője is remek terep a támadásra, illetve nagyobb különbségek kialakítására.
Ha a hegyek után is nyílt még a csata, akkor a 2020-as évhez hasonlóan az utolsó időfutamon kerülhet ki a végső győztes – bár akkor előzetesen nem lehetett azzal számolni, hogy Tadej Pogacar megelőzheti az addig roppant meggyőző teljesítményt nyújtó Primoz Roglicot. Maga a pálya 40 kilométer hosszú, végig hullámzó domborzattal, a végén pedig két kis domb várja a versenyzőket.
Esélyesek
A szakportálok és közvélemény is egyaránt a két szlovén ikon csatáját várja az idei Tour-tól, ami nem meglepő, hiszen mindketten bomba formában érkeznek Koppenhágába. Pogacar az idei összes többnaposát behúzta, Roglic pedig a két legrangosabb francia egyhetesen tudott összetett győzelmet aratni. Továbbá mindkettőjük brutál erős sort kapott maga mellé, így tényleg minden adott egy látványos versenyre.
Mondani sem kell, hatalmas meglepetés lenne, ha nem a két szlovén közül kerülne ki a végső győztes. Egy komoly kihívójuk mégis akadhat. Ő nem más, mint a 2018-as győztes Geraint Thomas, aki a Svájci Körön aratott győzelmével hangolhatott és aki igazán veszélyes lehet az utolsó egyenkéntin is.
A dobogóért már egy nagyobb kör lehet és lesz is valószínűleg harcban. A movistar-os Enric Mas, a korábbi Giro második Damiano Caruso, a Bora-hansgrohe kapitánya Aleksandr Vlasov és akár az ausztrál, korábbi szakaszgyőztes Ben O’Connor is jó eséllyel pályázhat az első három hely valamelyikére.
Harc a szakaszokért, sprinterek
A viadal nívójából adódóan a sprinterek mezőnye is komoly szintet képvisel. A klasszikus mezőnyhajrákban Fabio Jakobsen lesz a top esélyes. Jakobsen az idei Magyar Körön két szakasz mellett a zöld trikót is megkaparintotta. Felvezetőembere Michael Morkov lesz. Említhetjük a kirobbanó formában lévő Wout Van Aert-ot, Dylan Groenewegen-t, és az olaszok fiatal sprinterét Alberto Dainese-t, az LApecin-es Jasper Philipsen-t és Caleb Ewan-t is, aki a balul sikerült Giro után a Touron javítana. Mellettük ott van még a támadószellemű Mathieu Van Der Poel és a háromszoros világbajnok, friss szlovák bajnok Peter Sagan is.
Az idei Tour számokban
2 – egyéni időfutam – összesen 53 km
4 – 2000 méter feletti csúcs, közte a Galibier, amit két egymást követő nap is meg kell mászni
6 – sík szakasz
6 – hegyiszakasz 5 hegyibefutóval (La Super Planche des Belles Filles, Col du Granon, L‘Alpe d‘Huez, Peyragudes, Hautacam)
7 – dombos szakasz
16 – ilyen hosszú lesz a második etap egyik, ha nem a legfontosabb része a Nagy Baelt-híd
19 – összesen ennyi kilométernyi kockakő lesz az 5. szakaszon
A szakaszokról bővebb információkat itt tudtok találni!
