Ki ne szeretné a legnagyobb értékeit biztonságban tudni? A sportklubok legértékesebb vagyontárgyai a játékosok. A sportbiztosításról szóló cikksorozatunk második részében annak jártunk utána, hogy miért fontos a sportbiztosítás a profi sportban, illetve megnéztük, mennyibe kerül, és milyen előnyökkel jár.
Sérülésálló játékos nem létezik
A profi sport jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedben. A technológia és a tudomány fejlődése mérhetővé tette a sportolók teljesítményének és egészségi állapotának szinte minden elemét. A kluboknál komoly szakemberállomány dolgozik a csapat vagy az egyéni sportoló körül, hogy ideális legyen a felkészülés, a pihenés és szükség esetén a sérülésből való felépülés is. Ez utóbbit persze igyekeznek elkerülni. A rendelkezésre álló adatok mutathatnak figyelmeztető mintákat, amelyek előre jeleznek például túledzettségből adódó problémákat.
Ezzel a sérülések egy része elkerülhető, de sajnos nem mindegyik. A klubvezetők gyakran túl optimistán állnak a kérdéshez. Minek költeni vagyonokat a sportoló biztosítására, úgysem valószínű, hogy megsérül. Ha mégis megtörténne, akkor pedig majd az orvosi team rendbe hozza.
Téves felfogás
Ezzel a gondolkodásmóddal azonban több probléma is van. Egyrészt nem biztos, hogy házon belül minden eszköz rendelkezésre áll a szükséges vizsgálatokhoz, beavatkozásokhoz, valamint a rehabilitációhoz. Másrészt bár egy milliós biztosítási díj ijesztően magasnak tűnik egy magánember számára, a klubok milliárdos költségvetésében könnyen kezelhető tétel.
„Egy NB I.-es labdarúgócsapat költségvetése átlagban 2 milliárd forint körül mozog, de mégsem költenek 10-15 millió forintot a teljes csapat biztosítására. 500 millió forintos költségvetés esetén, amely egy közepes méretű kézilabdacsapatot vagy NB II.-es futballklubot jellemez, az éves biztosítás költsége 5 millió forint körül mozog. Következtetés: nagyságrendileg a költségvetés 1-2 százaléka lenne a teljes biztosítási díj egy csapat számára, mégis túl drágának találják a klubok ezt a költséget” – érzékeltette a számokat Koczka Gergely prémiumbiztosítási és befektetési szakértő.
Sportbiztosítási specialista
Neveljük felelős gondolkodásra a sportvezetőket!
Ahogyan a magánember könnyebben szán pénzt az ingatlana, autója biztosítására, úgy egy sportklub is előbb biztosítja a stadionját, edzőközpontját. Fontos lenne a kötelező elemeken túl is gondolkodni a sportvezetőknek, hiszen a sportszervezetek legértékesebb és legnehezebben pótolható vagyontárgyai a sportolók. Ha kidől valamelyik játékos, netán sérüléshullám sújt egy csapatot, akkor nemcsak a pályán nyújtott teljesítmény esik vissza, hanem a járulékos költségek olyan komoly terhet jelenthetnek, amely veszélybe sodorhatja a szervezet működését. A biztosítással azt a nyugalmat lehet megváltani, hogy problémák sorozata sem vezet katasztrófához.
A biztosítási kultúra elmélyítésének egyik leghatékonyabb módja az edukáció. A felsőoktatási intézmények vagy a sportszövetségek sportvezetőképzésébe beépíthető lenne egy olyan modul, amely konkrét példákkal szemlélteti a különböző lehetőségeket. Mennyibe kerül egy játékos adott sportágra jellemző tipikus sérüléséből való visszatérése biztosítás nélkül vagy egyes biztosítási csomagok esetén?
Az öngondoskodás kiemelt szerepe
Az öngondoskodás kérdése szintén felmerül, azonban profi sportolók számára nem minden esetben áll rendelkezésre megfelelő egyéni biztosítás. Ez egyébként más tétel a biztosítóknak is, mint egy teljes klubot vagy csapatot kiszolgálni, ezen a téren tehát még a piacon is van fejlődési potenciál.
„Idehaza a sportági szövetségek és a sportirányításért felelős szervezetek segítségével kellene kidolgozni egy olyan biztosítási termékcsomagot, amely lefedi a felnőtt profi és a kiemelt utánpótlás-sportolókat is. A menedzserek esetenként 10-20 játékossal dolgoznak, se idejük, se ismeretük nincs arra, hogy megtalálják a legjobb biztosítási megoldást a sportolóiknak. A klubok 30-40, esetleg 100 főben gondolkodnak, ami még mindig alacsony szám egy jó ár/érték arányú szerződéshez. A szövetségek viszont több tízezer főt mozgatnak ilyen szempontból, tehát az árazásnál nekik nyert ügyük lenne” – mutatott rá a sportbiztosítási specialista.
Ha már van, használd is!
Nem igényel különösebb magyarázatot, hogy ha nincs biztosítás, nem is kapsz semmit baj esetén. Viszont ha már fizeted a biztosítást, akkor a megfelelő módon jelentsd is be a károdat. Egy játékos sérülésekor egyértelmű folyamata van annak, hogy mennyi időn belül és milyen úton kell felvenni a kapcsolatot a biztosítási tanácsadóval, illetve milyen dokumentumokat kell benyújtani. Fontos az is, hogy házon belül meglegyen ennek a felelőse, aki észben tartja és intézi a dolgokat. Az edukáció nélkülözhetetlen szerepe ezen a téren is megjelenik, ugyanis ha nem jelented be a károdat, valóban csak ablakon kidobott pénz a befizetett biztosítási díj.
„Az egyesületek nagy többsége humánerőforrás-gondokkal küzd, ezáltal a biztosítási esemény dokumentálására vagy bejelentésére már nincs kapacitása, vagy nincs is ennek felelőse. Pedig például, ha egy NB I.-es csapatnál egy szezonban három-négy súlyos sérülés történik, és a biztosítás díja 12 millió Ft volt, akkor a keresetek pótlására a biztosító hozzávetőlegesen 25 millió Ft-ot fizet, és a műtéti költségeket is állja. Az ilyen rendszert csak abban az esetben éri meg a biztosítónak és a kluboknak hosszú távon fenntartani, amennyiben a korábban említett több ezer profi és több tízezer utánpótlás-sportolót egy irányba tereljük, és a szövetségeken és a klubokon túl a sportolók is részt vállalnak a kockázatban” – szemléltette a lehetőségeket Koczka Gergely.
Szöveg: Zsédely Péter
