Minden valamirevaló sport megmozgatja a teljes testet és legtöbben tényleg arra is vágyunk, hogy minden (vagy a legtöbb) izomzatunk munkálkodjon. Az úszást, nagyon sokan – joggal – a legtöbb izomcsoportot igénybe vevő sportnak tartják. Nem célunk itt és most megversenyeztetni a legtöbb izmot megmozgató sportágakat, de ha megpróbálkoznánk vele, akkor az alpesi sízés minden bizonnyal előkelő helyen végezne. A teljesség igénye nélkül: láb, térd, comb, csípő, has, váll, nyak, hát, gerinc, kéz és ha az ember „vágja” a kanyart, nem csak csúszik, akkor ezek bizony egytől egyig kemény ellenállásnak vannak kitéve.
Ebben a cikkben a legalapvetőbb sízést megelőző gyakorlatokat, kiegészítő mozgásokat igyekszünk górcső alá venni. A valaha volt egyik legsikeresebb versenyző, nem mellékesen hatalmas kedvencem és példaképem, Hermann Maier előszeretettel töltött el órákat ergométeren és emellett rengeteget biciklizett is. Ez utóbbi, egyébként, nagyon is bevett szokás vagy kiegészítő sport a sízők számára. Visszakanyarodva az ergométerhez (legyen az szobabicikli vagy evezőgép) Maier életrajzi könyvéből kiderül, hogy súlyos közúti balesete után, amint állapota engedte azonnal nekilátott a felsőteste kondiban tartásának és ebben is nagy segítségére volt a szóban forgó eszköz.
Állóképesség és ruganyosság
Amikor épp nem a havas lejtőket róják, a sízők mindenféle állóképességet és egyensúlyt korrigáló gyakorlatot végeznek, ezekkel is szimulálva a (verseny)pályák kihívásait. Fontos kiegészítő elem például a slackline vagy az ugrókötelezés, amíg az ember bírja szusszal. Több videó is megtekinthető a közkedvelt csatornán, amint a sízők akadálypályán „közlekednek” ugrásokkal, guggolásokkal, elhajlásokkal teletűzdelt kihívásokkal megharcolva, próbára téve egyensúlyérzéküket és gyorsaságukat. Természetesen bosu labdák (hívják koordinációs félgömbnek és egyensúly labdának is), medicinlabdák és fitneszlabdák is tarkítják az említett akadálypályát, ezzel leginkább a rugót (térdet) segítve. Az is előfordul, hogy amíg az „áldozat” szenved az akadálypályán, azalatt időközönként labdákat dobálnak neki (vagy felé), amiket jó esetben illik elkapnia vagy éppen kihajolnia előlük. Itt is a koordináció, az egyensúly és a gyorsaság valamint a reakcióidő fejlesztése a tét.
Fizikum és jó kondi
Nem lehet szó nélkül hagyni a csípő, a core-izomzat és fokozatosan a felsőtest karbantartását és megerősítését sem, hiszen az ívek bevételénél olyan centrifugális erőnek kell ellenállnunk, amit csenevész állapotban nem tudunk „megtartani”. A jó kondi létfontosságú, ennek felépítése pedig a legalapvetőbb gyakorlatokkal kezdődik: guggolások, kitörések, a csípő és medence megerősítése, a különböző plank-ek, fekvőtámasz és karhajlítás. Ezeket továbbfejlesztve jöhetnek a saját testsúlyos edzések és egyéb súlyzós gyakorlatok is, bár a szélsőséges testépítés kimondottan nem ajánlott. Visszatérve a már említett osztrák sí-legendához, Hermann Maierről köztudott, hogy fiatalon a síoktatás mellett kőműves segédként is dolgozott. Ez a tevékenysége is hozzájárult az erős fizikuma kiépítéséhez.
Egyéb kiegészítő tevékenységek
A kellő állóképesség és jó kondíció mellett persze a kellő sítechnikát is van mindig hova fejleszteni, a görsízés vagy akár a görkorcsolyázás és a bólyák kerülgetése is könnyűszerrel bevezethető a programba. Ami után egy kis levezető futás vagy túrázás, netán falmászás is segíthet. Ahogy az úszás és a vízben végzett, legfőképp, láb és kar gyakorlatok is. Ha pedig szórakozással vegyített aktív kikapcsolódásra vágyunk irány a trambulinpark, egy kiadós ugrálás garantáltan mindenünket megmozgatja.
Szerző: Szabó Áron
