A fantasztikus tájakkal csalogató Madeirán nem csobbanni, hanem kirándulni jó. A nagy szintkülönbségek miatt futni nehéz – de érdemes, így javaslatunk a tájfutás és a túra. Még hidegebb évszakban, februrában is. Jó ebben a kánikulában egy hűvősebb útibeszámolót olvasni!
Amikor két év után újra Madeirán landolunk, mi más lehetne az első dolgunk, mint megnézni a terminálépület előtt Cristiano Ronaldo új, az előzőnél valamivel vállalhatóbb szobrát. Fura ötlet egy repteret egy még aktív, focistáról elnevezni, de jobban belegondolva nem sokan tudnának megnevezni nála ismertebb madeirait.
A reptér nem Ronaldo miatt híres elsősorban: a futópálya fele cölöpökön áll a tenger fölé lógva, a leszállás nem rutinmeló, csak különvizsgával rendelkező pilóták végezhetik, de utasként is élmény a megközelítés és a landolás, ahogy szinte kanyarodásból teszik le a rövid pályára a gépet, miközben a hegyoldal mintha csak pár méterre lenne a szárnytól.
Gyönyörű és meredek
Persze nem heccből épült a pálya a tenger fölé. Ezen a szigeten egyszerűen nincs sík tereprész, a helyiek szerint a leghosszabbakból lettek a focipályák… Szépséges, jórészt erdővel borított hegyek uralják a tájat. Mivel alig van strandolható partszakasz, itt menni kell, gyönyörködni a tájban, gyalog vagy futva – mert így a legjobb. Bringával csak a legkeményebbek kísérletezzenek, és az autóbérlésnél is jó, ha szempont az erő: gyenge motorral lehet olyan emelkedő, ahova egyesben is csak szenvedve küzdi fel magát a járgány.
Nincs dilemma: tájfutunk!
Évek alatt sem bírtunk rájönni, miért ugyanazon a hétvégén rendezik a sziget nagy utcai futóversenyét és tájfutóeseményét, ám a választási kényszerben már nem dilemmázunk.
Funchalban januárban jellemzően 15–18 fok van, sokaknak ez az ideális futóidő, az utcai verseny nagyjából ezerfős, zárt, a hangulat hibátlan, a teljes útvonalat lezárták az autóforgalom elől – ám a pálya önismétlő, némileg unalmas. A látvány persze szép, az ember figyeli a város felett a nagy hegyeket, és többnyire rálát az óceánra is. De mégis jobb, ha azokat a hegyeket közelről nézzük meg…
Szintek és levadák
Madeira tájfutásra sem a legjobb terep abban az értelemben, hogy izgalmas tájékozódási feladatot nem ad, ám annál nehezebb fizikailag: szinte lehetetlen pályát tűzni jókora mászatás nélkül. Mégis élmény itt versenyezni, mert elképesztően változatos tájakon futhatunk, a pályatervezők pedig a panorámára is figyelnek. A legjobban nyilván sétálva lehet kiélvezni a szépséget, a szigetet behálózzák a túrautak, ezeken belül pedig külön kategóriát jelentenek a levadatúrák.
A levadák öntözőcsatornák, amelyek több száz kilométer hosszan futnak nemcsak a lakott települések környékén, hanem a meredek hegyoldalakban is. A csapadékosabb északi oldalról ezeken vezették át a vizet délre, sokszor alagutakon keresztül. A csatorna partját általában egyszemélyes ösvényként is értelmezhetjük, nagy előnye, hogy lényegében szintben vezet. Futni nem annyira jó, mert sokszor szűk a hely, a népszerűbb útvonalakon gyakran kell megvárni a szembejövőket. A futó előzheti is a túrázókat, ez viszont nem megy gyakori belassítás nélkül. Máshol hely éppen lenne, de az útvonal gyakran annyira meredek, hogy alig lehet futni rajta.
Útvonalak és versenyek – haladóknak
Persze az igazi hegyi futókon nem lehet kifogni.
Viszonylag jól futható a legmagasabb hegyet, a Pico Ruivót az Encumeada-hágó felől megközelítő, nagyrészt hegygerincen haladó útvonal. A hágóhoz reggel busszal fel lehet menni északról és délről is, a csúcs után pedig északi irányba több útirányon is le lehet futni valamelyik faluig, mintegy 20 kilométeres távot letudva.
A legkeményebbeknek a sziget hegyi ultrája, az áprilisi Madeira Ultra-trail lehet a célpont. A főtáv 115 kilométer 7100 méter szinttel, érinti a Pico Ruivót, de a 85-ös és a 60-as résztáv is felmegy a sziget legmagasabb pontjára úgy, hogy a tengerpartról indul, és oda is megy le a végén. A maratoni táv teljesíthetőségét segíti, hogy csak 1750 méter szint van benne, mert nem a tengerszintről, hanem 600 méterről indul, a 16 kilométeres 390 méter szintes táv pedig szinte tengerparti „bébipályának” számít.
Ha az utcai versenyt választanád…
Maraton. Mivel a fővárosban, Funchalban februárban rendezett versenynél a pálya kijelölésének legfőbb szempontja, hogy az adottságokhoz képest a lehető legkisebb szintből rakják össze, nincs sok variálási lehetőség: a tengerparthoz közel kell fel-alá szaladgálni. A pálya összesen talán hat kilométernyi útszakaszt használ, azon kell előbb a központtól kintebb eső részen oda-vissza futni négy kört, aztán egy átvezető szakasz után a belváros tengerpartján végigpattogni háromszor.
Félmaraton. Kevésbé unalmas, de ott is megy az oda-vissza futás mindkét szakaszon.
8K. Elindulunk kifelé, a visszafutás után viszont már egyenes út vezet fordító és kitérő nélkül a célig.
Túra a csúcsra
A sziget csúcsára, az 1862 méter magas Pico Ruivóra délről úgy lehet eljutni, hogy autóval felmegyünk az 1800 méteren fekvő Areeiróig, onnan nagyjából hat kilométeres a túra a sziget legmagasabb, kopasz csúcsai között. A látvány az egyik legszebb a világon, de előbb több száz méter szintvesztéssel járó lejtő, majd még nagyobb emelkedő következik a csúcsig. Ha nincs segítő, aki a kocsival jó nagy kerülővel átállna a Ruivo közelében levő parkolóba, mehetünk vissza a kiindulópontra. A 12 kilométer fizikailag megterhelő, de a több hosszú alagúton és néhány létrán is átvezető túra örökre emlékezetes marad.
Télen sokszor alkalmatlan az időjárás a Pico Ruivo bejárására. Gyakori, hogy reggel napsütésben indulunk, de délutánra befelhősödik, nulla közelébe csökken a látótávolság. Sokszor napokig semmit sem látni, köd és hideg uralkodik, ilyenkor egyenesen veszélyes nekivágni az útnak.
Szigetkalauz
- Az Atlanti-óceánból kiemelkedő Madeira az uniós pénzekből kikupált úthálózat jóvoltából könnyen és kényelmesen bejárható, több hétre vagy visszatérésre elegendő látnivalót, túralehetőséget kínál.
- Nincs zavaróan sok turista, a helyiek közvetlenek, az árak az elmúlt év forintgyengülése előtt még alig voltak magasabbak az itthoninál.
- Közvetlen repülőjárat nincs, kényelmesen, biztos átszállással a TAP portugál nemzeti légitársasággal érhető el, kevés csomaggal általában olcsóbban pedig Lisszabonon, Portón vagy Londonon át fapados kombinációkkal.
Szöveg és fotó: Ács Gábor
