Amikor úgy érzed, túltoltad; megfogadod, hogy egy picit leállsz vele; biztos vagy benne, hogy lesz egy pár nyugis heted – na, akkor „murphysen” beüt valami, aminek képtelen vagy ellenállni. Esetemben egyetemista fiam robbantotta az idillt, aki félvállról meglebegtette: szívesen futná élete első félmaratonját. Izland volt a nagy ötlet…
Persze mindennek megvannak az előzményei
(Ács Gábor egy korábbi beszámolóját közüljük újra)
Ami a gyerkőcöt illeti, korábban inkább túravonalon mozgott, teljesítménytúrákra is nevezett, a szimpla futás sokáig nem dobta fel. Tájfutni ugyan régóta jártunk, de a térkép-tájoló nélküli loholáshoz csak az elmúlt egy-két évben jött meg a kedve: egy csömöri 16 kilométeres Futapesttel debütált – gond nélkül. Én közben (részben testsúlyapasztási céllal) erre az évre beterveztem a BSI négy évszaknyi félmaratonját, plusz az Ultrabalatonon is egy nagyobb távot, két részletben. A gondosan elosztott versenyek mellé nem hiányzott az újabb, és a fogadalmam is kötött: túl sokat utaztunk már az idén, a következő pár hónap nyugisabb lesz.
Miért éppen Izland?
Tavaly a családdal is eljutottunk a szigetre, amely mindenkit lenyűgözött: a kisebb fiú épp vulkanológusnak készül, a legnagyobb pedig előállt a félmaratonos ötlettel. Amikor kaján vigyorral az arcán megkérdezte, meg tudom-e olcsón szervezni, nyilván feltámadt a harci kedv, de nem csak a futást illetően. Mivel Izland a világ egyik legdrágább országa, nem triviális, hogy megoldható-e egy ottani félmaratonos kiruccanás anyagi csőd nélkül. Persze a bizalomnak meg kell felelni: ha már apáról az a hír terjed, hogy bárhova elmegy olcsón, egy ilyen felvetésnél nem okozhat csalódást!
Arról, hogy a verseny ötlete hogy született meg, csak saját teóriám van. Már a cél felé haladva láttunk az aszfalton egy krétával rajzolt rajtvonalat. Nyilván onnan indult a maraton mezőnye. Valakinek beugorhatott, hogy a fantasztikus környezetben fekvő Mývatn tó (jelentése: szúnyogok tava…) pont akkora, hogy nagyjából egy maraton körbefutni. Lemérte – kicsit kevesebb. Versenyközpontnak, célnak mégis adja magát a parttól 3 kilométerre fekvő híres fürdő (Mývatn Nature Bath), Izland egyik legismertebb látványossága, a Kék lagúna „kistestvére”. Valóban óriási érzés verseny után a forró vízbe csobbanni, a panorámába feledkezni.
Precíz, praktikus
Előreszaladtam…
A verseny útvonalára visszakanyarodva: a fürdős kitérővel, ottani rajt-céllal már túl hosszú lett a táv, kimérték tehát, hogy meddig kell elsétálni a fürdőtől, hogy a tavat körbefutva, majd a fürdőhöz elügetve kijöjjön a 42,195 kilométer. Ennek a körnek a második felét félmaratonként, az utolsó tíz kilométert pedig 10K-ként hirdették meg. A rajtidőket úgy lőtték be, hogy az átlagos futósebességűek mellé (idővel) becsatlakoznak majd a rövidebb távok futói. Hosszú tűnődés után én is ezt tettem, a tízesre nevezve. Némi kocogás után utol is ért a félmaratont futó gyerekem. Gondoltam, majd húzom, biztatom a végén, ehhez képest alig bírtam felvenni, majd tartani a tempóját.
A rajtokat nem szofisztikálták túl a rendezők: krétacsík az aszfalton, pár perccel a rajt előtt kifeszítették az időméréshez szükséges madzagot, odamentek a futók, aztán hajrá. Néhány percre leállt a forgalom, de senki sem hisztizett, inkább drukkolt a futóknak. A félmaraton rajthelyén a versenyzők az őket kiszállító buszhoz tapadva kerestek menedéket a szél elől, de aztán felderült az arcuk: a táv nagy részén a hátukba kapták a szelet, szinte repültek. A körülményeket a maratonisták persze nyilván máshogy értékelték, mivel a táv első harmadát brutális szembeszélben nyomták le. Frissítés nagyjából 5 kilométerenként volt, ami ilyen hőmérséklet (10 Celsius-fok) mellett elegendő.
Lávagalopp
A tájra, a hangulatra nincsenek szavak, egyszerűen látni kell: fortyogó vulkánok, vízesések, gyönyörű, májusban még hósapkás hegyek – bónuszként a Mývatn tó madárvilága.
Pár nappal a verseny előtt vettük észre, hogy a megelőző estére meghirdettek egy terepfutást is: 8 kilométer lávamezők között, egy vulkán lábától indulva, a Myvatn Natural Bath fürdővel mint céllal. Ezt se hagytuk ki, kár is lett volna. Aki jövőre eljönne, annak egy tipp: a lávamezős galopp egyirányú futás, nincs buszos kiszállítás, azaz kell egy kísérő, aki az autót átviszi a célhoz.
Szöveg és fotó: Ács Gábor
Pici és barátságos
A rendezés puritánságára jellemző, hogy az online nevezéskor, amikor fizetünk is, nevet sem kell megadnunk. A helyszínen aztán barátságosan megkérnek, ugyan, mondj már egy nevet a rajtszámhoz. Ezt persze addig lehet ilyen lazán kezelni, amíg kevés az induló. Idén 150-en futottunk – szerintem nem sokáig lesz ez így.
Költségkör
Idén megnövelt kapacitással (a tavalyinál nagyobb géppel és hetente háromszor) repül Izlandra a Wizz Air, az előidény pedig nem igazán népszerű még a magyarok körében. Májusra viszonylag olcsón adagolták a jegyeket, a 23 ezer forintos retúrért azonban meg kellett küzdeni, külön időpontban megvéve a két irányt, és bevárva a 20 százalékos leárazásokat. Mérsékelte az egy főre jutó autós költségeket, hogy sikerült öt főt összetrombitálni a túrára. Alap, hogy magunkra főzünk, az étterem lényegében megfizethetetlen Izlandon.
Ezt a cikket is olvasd el >>> SPARTATHLON RAJT!
