Ha a Sorrentói-félszigeten járunk, és Positano is szerepel a nyaralásban, az Istenek ösvényét, ami egy jó félnapos túrázás, semmiképp ne hagyjuk ki!
Nyaraláskor alapvetően pihenésre vágyunk, de a nagy lazítás időszakába is érdemes beiktatni aktív programot, túrázást, amely segíti a kikapcsolódást: különleges helyre eljutva nem tervezhető élményekben lesz részünk. A családi nyaralás alatt pár napig Agerolában laktunk, innen autóztunk naponta a szerpentines utakon Positanóba, Amalfiba, Sorrentóba és Ravellóba. Az Istenek ösvényét már korábban kinéztem magamnak, s mivel a többiek a „semmi megerőltető!” vakációs alaptörvényt kimaxolva nyaraltak, egyik reggel, amikor ők még aludtak, egyedül nekivágtam az útnak. A túra nagyjából 15 km-es oda-vissza útvonal, egyik vége Agerola, a másik Positano, jó tempóban kevesebb mint 4 óra alatt teljesíthető – bár egyébként félnaposnak ajánlják.
Felhők felett?
Nem kapkodtam el az indulást: fél nyolckor ittam egy kávét a helyi kávézóban, magamhoz vettem egy félliteres vizet, és kellemes napsütésben útnak indultam. Agerola a tengerszint felett 600 méter magasan fekszik. Innen indulva van idő bemelegedni, pár kilométer után jönnek csak az első kaptatók.
A hegytetőről a tenger nem látszott: hogy párába burkolódzott, vagy én jártam a felhők felett, ezt nem tudtam megállapítani. Az útvonal jól ki van táblázva, eltévedni képtelenség, mert amúgy is összefutsz majd más túrázókkal. Az útvonal köves hegyi ösvényen kacskaringózik, szinte végig a szirtek szélen – de nem veszélyesen közel a peremhez – gyalogoltam, és az első párás kép után végig láttam a tengert, egy pontnál pedig Capri szigete is megjelent a látómezőn belül.
A polárom segítségével a tempómat is nyomon követtem, mivel megígértem a családnak, hogy még délelőtt visszaérek. Szőlő- és olajfaültevények, valamint sűrűbb erdei szakaszok váltották egymást, ahol gyökerekkel keresztül-kasul szőtt természetes lépcsők segítették a lépéseimet, máshol sziklák adták az olykor 50-60 centi magas lépcsőfokokat.
1800 lépcső vissza is…
Másfél óra múlva láttam meg a „fordulót”, azaz Positanót. Tábla jelezte, hogy lépcsősoron juthatok le a városkába, ami azt jelentette, hogy visszafelé meg kell majd másznom őket. Nem tudtam, mennyire lesz kimerítő a lépcsőzés, bár árulkodó volt, hogy egyesek visszafordultak.
A városba érve elsétáltam az első boltig, vettem két palack félliteres vizet, elintéztem pár kósza céges telefonhívást, és visszaindultam. Több mint 1800 lépcsőfok vezetett fel a szirtig, sokszor 20-30 lépcső után volt csak pihenő. A pulzusom megugrott – hogy mennyire, az nem derülhetett ki, mivel pánt nélkül indultam el az ösvényen.
A levegő változatlanul párás volt, a pólóm csuromvíz, de a már ismerős helyek alapján tudtam, mire számíthatok a visszaúton. Délelőtt 10 órakor már mindkét irányban sok túrázó csoporttal találkoztam – volt, amelyikkel már másodszor. Olasz szót alig hallottam, egy kecskenyáj viszont figyelmesen félrehúzódott, látva, mekkora lendülettel érkezem.
Ami a család szempontjából számított: délre visszaértem a szállásra.
Tények
- Megtett táv: 14,3 km
- Szintemelkedés: 920 m
- Összidő: 3 óra 35 perc
- A táv felezhető
- Végig fantasztikus kilátásban gyönyörködhetünk, mindenki minden lépésen díjnyertes no-filter fotókat készíthet
A kiindulópont
Agerola városka Lattari hegyvonulat egyik völgyében fekszik, 630 m-rel a tengerszint felett, Nápolytól 35 km-re délkeleti irányban, innen indul az Istenek ösvénye, a Sentiero degli Dei.
Ha kedvet kaptál Positanóhoz és az Istenek ösvényén való túrázáshoz, tervezd meg utazásod Nápolyba, ahová Budapestről közvetlen járattal, de akár autóval is könnyen érkezhetsz. Innen rendszeres buszjáratokkal, vonattal de még komppal is egyszerűen eljuthatsz Sorrentóba.
Papp Gábor beszámolója
