Pokorny Lia foglalkozása színésznő, azonban az élete és az életfelfogása szerint ennél sokkal komplexebb az élete. Mostanában filmbemutatók, színházi szerepek, civil kezdeményezések nagyköveti feladatai töltik ki minden idejét, azonban igazán kikapcsolódni aktív pihenéssel tud. Nagyon örültünk, amikor a sűrű napirendjébe a Sport&Move-interjút be tudta illeszteni.
Hány órából áll a napja? Mert nekünk úgy tűnik, több mint 24-ből!
Általában én is úgy érzem…(nevet) Azt gondoltam, egyszer majd eljön az a pillanat, amikor rendszert tudok vinni az életembe, sokáig harcoltam a ténnyel, hogy nagyon, talán túl improvizatív az életem. Nemcsak a színpadon, hanem a mindennapokban is. Végül bölcsen elfogadtam, ez nem véletlen, nekem ez megy, ettől vagyok az, aki, mert annyi minden érdekel, ettől vagyok inspirált, viszont egyúttal ezért küzdök szinte állandóan az időbeosztásommal.
Szelektálnom kell a millió dolog között. Például bármennyire is szeretek segíteni, sajnos mindenkinek és minden ügynek nem tudok.
Fontos, hogy 100%-ban azonosuljon, és aktívan szerepet vállaljon az adott ügyben, vagy az ismertségéből fakadó előny és erő is elég, mert így több kezdeményezésnek tud segíteni?
Mindkét megközelítés működik, azonban manapság már inkább a hozzám közelebb álló projektekben veszek részt, illetve egyszeri feladatokat tudok csak elvállalni. Támogatok pénzzel olyan szervezeteket és kezdeményezéseket, ahol több és hatékonyabb lehetőség áll rendelkezésre, és sok emberen vagy ügyön tudnak így segíteni. Azonban itt van a 10 Millió Fa Alapítványközösség, hiszem, megélem, átérzem, szinte én vagyok, nekem alap, ezért lettem a nagykövete is.
Ha valaki ismert, akkor az elvégzett munka értéke mellett ott van a felelősség is, hogy milyen példát mutatunk az életben. A színészhivatás velejárója, hogy a játékunk, a munkánk révén a nyilvánosságnak adunk, mutatunk értékeket. Például az nem úgy van, hogy előadások után én egyszerűen csak hazamegyek! Szerencsére sokan szeretnek, és szeretnének velem két szót beszélni, kezet fogni, az életemnek java része arról szól, hogy az energiámat hogy tudom szolgálatba állítani.
„A testemre figyelek, a levegővételre figyelek, az életre figyelek.”
A munka és a mindennapok közé és mellé mikor jut ideje túrázni? Mit nyújt önnek a természet?
A túra az enyém! Muszáj kiengednem a feszültséget, rendezni a gondolataimat. Fel kell töltődnöm! Rapszodikus… Volt olyan időszak, amikor minden hétvégén el tudtam menni. Az elmúlt egy hónapban azonban egyszer sem, csak most hétvégén volt esélyem biciklitúrázni a barátaimmal. Nekem ez az abszolút kikapcsolódás, nekem ez a minden!
Nyáron több időt ki tudok szakítani, és ilyenkor lehet magasabb hegyekre is túrázni. A Tátra nagy kedvencem, azonban idén a Dolomitokba is eljutottam.
Fáradtság, felfedezés, kihívás? Mit ad a túra?
A hegyi túrák jelentik nekem a megtisztulást, a menetelés, amikor fizikai fáradtságot, megterhelést érzek – mert nem csak úgy felszökkenek a hegyre –, akkor „bekapcsol” a tisztulás, mind fizikailag, mind lelkileg és szellemileg is. A fejemből ilyenkor kipotyognak a felesleges dolgok. 1200 m szint és 20 km után a csúcson a hétköznapi dolgok apróságnak tűnnek, jelentéktelenné válnak, és csak a fontos dolgok maradnak meg. Mély beszélgetéseket folytatok magammal, a túra spirituális élménnyé is válik egyben.
Szükségünk van passzív pihenésre is, megfelelő mennyiségű alvásra, egészséges étkezésre. Igazán engem az tud kimosni, ha érzem a testemet, ha egy többnapos menetelés után a lépcsőn is alig tudok lemenni. A fájdalmat érzem, de ez nemes fájdalom. A szervezetem kiabál, hadd pumpáljon a szívem, az izmaim működjenek, használjam arra a testemet, amire való! Egyúttal meditáció is, figyelek a légzésre, gyönyörködöm a szép természetben. Ott sokkal nagyobb rend van, mint amit mi emberként meg akarunk valósítani.
A hegyi túrázás komoly állóképességet, felkészülést igényel. Ön mivel készül, mivel tartja karban a testét?
Bodyartozom, nekem ez az alapsportom, amit, ha minden jól megy, heti két-három alkalommal is végzek. A bodyart cselekvő meditáció – jógából, gyógytornából és még sok különböző mozgáskultúrából gyúrták össze, erőteljes mozgásforma. Férfi ismerőseim néha gúnyolódnak ezen, de amikor kipróbálják, akkor szembesülnek azzal, hogy ez nem is csak egy női lábemelgetés.
Nem gondolok közben semmi másra, mert annyi mindenre kell figyelni, a légzésre, a mozdulatokra, hogy az pontos és biztos legyen. A testemre figyelek, a levegővételre figyelek, az életre figyelek.
A bodyart adja az alaperőnlétemet, és persze a túrák. Megemlíteném még a gyrotonicot, amelybe szintén beleszerettem.
Akkor érzem jól magam, akkor van bennem harmónia, ha hetente legalább négyszer tudok mozogni, sportolni!
Felkészül a túrákra, vagy rábízza magát a társaira?
Oh, én nagyon pontosan felkészülök, van egy kipróbált listám, az alapján pakolok össze.
Van egy 25 literes hátizsákom, nem nagy, de minden belefér. A barátaim csodálkoznak, hogy tudok belepakolni ennyi cuccot. Én minden helyzetben elő tudok kapni valami szükségeset. Nem szeretek fázni, ezért szeretek le-fel öltözködni, ne múljon azon az élmény, hogy fagyoskodok. Régebben még nem voltak speciális aláöltözeteim vagy vízhatlan túraruházatom, és jó párszor komolyan meghűltem, főleg, ha izzadtan megálltunk falatozni, sütögetni, pedig a tűz mellett álltam. És a bakancs a legfontosabb, az alap.
Viszek magammal isót, zselét, amit csak kell.
Van túlélő-felszerelése is?
Nem, az nincs, volt egy mindentudó bicskám, de sajnos elveszett. Az egyik baráti pár férfi tagja az, aki ezeknek a szakértője. De ragtapasz, gyógyszer, ilyesmi mindig van nálam. Nagyon élvezem, hogy előre felkészülök minden helyzetre, akár még a kinti éjszakázásra is.
Kik jelentik a túratársaságát? A barátokat említette, de esetleg a családban is van még túrázó?
Anyukám, drága szívem is szeret túrázni, bár már nem annyira intenzíven, néha eljön velünk. Szabadkozik is, mert nem olyan gyors, mint régen, mit mondjak, sok fiatalember megirigyelheti a tempóját! A szüleim együtt is szoktak kirándulni.
A fiam már kevésbé szeret velem jönni, amikor kisebb volt, sokat mentünk az erdőbe, tizenkilenc évesen már nem én vagyok a társasága.
A túrák csak a túrázást jelentik, vagy kombinálja gasztro- és kulturális élményekkel? A kérdés költői, mert feltételezzük, hogy igen!
Nekem a túra élvezet. Különösen az evés, de nem a hegyre felvitt ételek, mert oda szendvicset, gyümölcsöt viszek, hanem amit előtte vagy utána fogyasztunk. Különösen a reggeli. 😊
Mindenféle finomságra kell gondolni, muszáj tartalmasat enni, ilyenkor nem magok és müzlik kerülnek az asztalra, mert általában figyelek az étkezésre, de túra előtt masszívabb étkezésre van szükség kaja kell!
Előre megbeszéljük, ki mivel készül, mit szerez be, mert esténként imádunk együtt főzni, hiába vagyunk hullafáradtak. A mennyiségekre különösen ügyelünk, ne legyen maradék, és használjunk fel mindent – nem véltelenül van egy ilyen szakácskönyvem is, a „Holnapra is marad”!
Sportot űzünk abból, miből mit lehet még kihozni.
Hol túrázik legszívesebben, van kedvenc hegye?
A Tátra mindenképp, nagyon megszerettem. A Dolomitok új volt, idén voltam először. Itt az újdonság főleg a ferratázás volt, kb. egy éve csinálom, Tatabányán próbáltam először, Szlovákiában is kipróbáltam. A Drei Zinnen zseniális, de a Zsigmondy menedékháztól is csináltunk túrákat. A Zöld-tavi menedékház környéke is gyönyörű, izgalmas, a menedékházaknak az is a bája, hogy nem tudjuk, kivel alszunk együtt. És nincs internet, csak finom vacsora, társasozás, kártyázás. Kint az élő természetben lélegzetelállító színek fogadnak, egészen mesebeli. Kora reggel megállunk a hegy lábánál, a szemünk megrajzolja az utat fel a csúcsig, ahol majd végigmegyünk. Leírhatatlan érzés.
Fotó: Pokorny Lia
