Passo dello Stelvio, Alpe d’Huez, Alto de l’Angliru – mind-mind ikonikus emelkedői a három nagy kerékpáros körverseny valamelyikének. Közös bennük, hogy a profik mellett az amatőr bringások is célba szokták venni őket, sőt évről-évre egyre többen pattannak nyeregbe, hogy minél komolyabb kaptatókat teljesítsenek. Hasonló a helyzet nálunk Magyarországon is, bár itt szerényebb a felhozatal ezen a téren, vannak magyar csúcsok a bakancslistás helyek között a két keréken hegyre vágyók számára.
A „The Col Collective” elnevezésű oldal évek óta gyártja a jobbnál jobb kerékpáros tartalmakat az emelkedők kedvelői számára. Diagrammok, frissítési pontok, látnivalók és egyéb hasznos tanácsok találhatóak a híresebbnél híresebb meredekek kapcsán. Sajnos a magyar csúcsokról nem esik ott szó, pedig a Brevet du Internationale Grimpeurs szervezete több hazai csúcsot is jegyez a listájában. A szervezet több kritérium alapján 1000 emelkedőt jelölt ki (főleg Európában), melyek nehézségük tájképi szépségük, esetleg kulturális, vagy kerékpáros történelmi okból ad motivációt, indokot a kaptató leküzdésére. Magyarország 6 emelkedővel is szerepel ebben a gyűjteményben, amiből mi jelen írásban hármat mutatunk be: Dobogókő (699 m), Galyatető (964 m) Kékestető (1014 m).
Dobogókő (699 m)
A főváros közeli Pilis hegység frekventált – és a Duna kanyarra szép kilátást nyújtó – pontja, mely igen elterjedt a bringások körében, amelyre aszfalton legalább négy irányból lehet rá feljutni. A klasszikus útvonal Pomáztól indul és igazából a Szurdoktól válik egyenletesen meredekké, amikor is Pilisszentkeresztet kb. 8-9%-os meredekséggel hagyja el. A kb. 580m-es Két-bükkfa nyeregből akár Esztergomba is le lehet gurulni, ám a hajtűkanyarban jobbra fordulva szűk 3 km múlva már a csúcson találjuk magunkat. A parkoló végében a Matyi büfében, illetve a turistaházban is finom falatokkal pótolhatjuk a felhasznált energiát. Esztergom felől érkezve a kaptató első fele hosszan alig emelkedik, majd az erdőbe érve kilátást csak ritkán nyújtva emelkedik többnyire 6-7%-os meredekséggel a 699 m-es csúcsig.
A négy emelkedő – sokak szerint – legnehezebbike Pilisvörösvárról indul, majd Pilisszántón készteti igazán komoly erőkifejtésre a bringásokat. Már a faluban is 10-12%-os meredek, ám a fák közé érve egy jobb kanyarban 17-18%-os meredekség is mérhető. A nyeregből hamar beérünk Pilisszentkeresztre, ahonnan a már leírt úton 7,5 km Dobogókő parkolója.
A negyedik út a legbékésebb, amelyiken Pilismarót házait elhagyva háborítatlan, forgalomtól elzárt aszfaltozott erdészeti úton haladunk eleinte lankásan, patak mentén, majd a Hoffmann kunyhótól már 5-6%-ot meghaladja a meredekség, míg a Két bükkfa nyereg előtt nem sokkal, az erdészeti út végén 10-11%-kal kell megküzdeni. Ezen az útvonalon haladt több ízben is a Tour de Hongrie mezőnye, ahol legjobbak bő 33km/h-ás átlaggal értek fel. Ebből látszik, hogy ezen a szinten ez egy könnyebb emelkedő, de az amatőrök kontextusában mégiscsak egy közel 40 perces mászásról beszélünk – és akkor még csak az erdészeti út sorompójáig jutottunk.
Galyatető (964 m)
A Kékestető mellett a Mátra másik magas, aszfalton is megközelíthető csúcsa. Galyatető – Dobogókőhöz hasonlóan – négy útvonalon is megközelíthető: Kelet, Pásztó felől (24 km) erdei, pazar panorámát is nyújtó, jellemzően 5-6% meredek közúton. Parádsasvár felől (15 km) sajnos az átlagosan 5-6 % (az elágazás után 8 km-n át 2%-os) meredek emelkedő kevés kivételtől eltekintve zárt erdőben halad, az elágazást követően pedig sajnos kifejezeten rossz minőségű az aszfalt. Dél felől Mátraházán át érhetjük el Galyatetőt, ekkor egészen a településig ugyanarra hajtunk, mintha Kékestetőre mennénk. Végül észak, Szuha felől, a falu végétől hosszan aszfaltozott erdészeti úton élvezhetjük a természet adta nyugalmat. Utunk 764 m-en csatlakozik be a Parádsasvár és Galyatető közti közútba, ahonnan már csak néhány kilométer a csúcs.
Gyöngyös felől hajtva Mátrafüred mellől egy egykor aszfaltozott erdészeti út is vezet Galyatetőre, ám minősége mára nagyon leromlott, így itt nem annyira ajánlott az országúti bicó.
Kékestető (1014 m)
Egyfelől hazánk legmagasabb földrajzi pontja, egyúttal pedig a magyar bringások leginkább keresett hegye itthon. Évente már amatőröknek is rendeznek itt versenyt, amellett, hogy a Magyar Kerékpáros Körverseny királyszakasza is itt végződik. A tetőn TV torony áll, ahol egyedülálló körpanoráma tárul elénk, de a sípálya spitzéről is klassz kilátás nyílik. Igazán tiszta időben a Magas Tátra is feltűnik a távolban.
Kékestető aszfaltos dél (18 km + 841 m), illetve észak (17 km + 777 m) felől érhető el; mindkét út utolsó 3,5 km-e megegyezik. Észak felől Parád / Parádsasvár felől főként erdő által zárt úton kapaszkodhatunk fel, míg Gyöngyös felől érkezve Mátrafüreden át tekergünk fölfelé az 4-5%-os szerpentinúton, ami Mátraháza előtt 2 kilométerrel kienged 2-3%-ra. Utóbbi település turisták által látogatott környék, bőséges vendéglátóegységekkel és kalandparkkal.
Az emelkedőn 670 m magasan tárul elő közelebbről a csúcs. Mátraházán (715 m) a büfénél lehet energiát pótolni, illetve a kútnál vizet önteni. A hátra levő 3,5 km jellemzően 9-10% meredek; egy alkalommal Dél, az Alföld felé nyíló szép kilátás miatt érdemes rövid pihenőt tartani. Az aszfaltút végétől kb. 50 méter földút vezet a hegy legmagasabb pontjához, illetve a kilátást nyújtó sípálya tetejéhez.
A bemutatott három emelkedő több meredekség-diagramja ITT elérhető!
