A Kékszalag Európa legnagyobb tókerülő versenye, ami nem is annyira meglepő, hiszen a Balaton Közép-Európa legnagyobb tava. A táv 155 kilométer. Ehhez képest a második genfi-tavi Bol d’Or távja 123 kilométer, a Boden-tavi Rund um és a Garda-tavi Centomiglia egyaránt nagyjából 100 kilométeresek
A 155 kilométeres elméleti táv, illetve a sokszor ténylegesen megtett 180 kilométer már elég közel jár a 100 tengeri mérföldhöz, amelybe már simán belefér egy átkelés az Adrián a horvátországi Vis szigettől a legközelebbi olasz partokig. Más kérdés, hogy egy ilyen átkelésnek különös bukét ad, hogy az út egy részén alkalmasint nem látjuk egyik partot sem. Ne gondoljuk azonban, hogy a Kékszalag ettől biztonságosabb. A vitorlás ember számára ugyanis a nyílt víz nem kockázat, hanem maga a fő menekülési irány. A nagy viharban semmi nem jön olyan rosszul, mint egy szélirányba eső – tehát nehezen elkerülhető – partszakasz. Így a partok közelsége valójában a balatoni hajós legnagyobb ellensége.
A szakaszok
Balatonfüred
A verseny mindig Füredről indul, az első etap a kenesei bójáig tart, amelyet – Füredről nézve – valahol keleten, a kenesei löszfal alatt helyez el a rendezőség. A rajt után mindig sokan beragadnak, mert nem könnyű szabadulni az 500 hajó által zavart szélből. A szakasz örök kérdése, hogy a parthoz közeli, délelőtt lokális szelekkel kecsegtető utat vagy inkább a tó közepe felé tartó, egyenletesebb szelet ígérő irányt válasszuk. Előre gyártott válasz nincs, helyben kell döntést hozni.
Balatonkenese
A kenesei bója után a következő irány Siófok, azaz délnyugatnak hajózunk. Eddigre a mezőny szétszakadozott, mire mi ideérünk, az élboly már rég a nyugati medencében vágtat. Ha netán krajcolni kell, érdemes vigyázni, mert a déli part előtti marásokra (homokpad) felülni nem kellemes élmény. Nem árt figyelembe venni, hogy a vízmélységet jelző GPS-es alkalmazások jellemzően az átlagos mélységet jelölik. Az aktuális azonban eltérhet ettől, mert a Balaton vízszintje meglepően nagy változékonyságot mutat.
Siófok és a Cső
A siófoki bójától aztán irány a Szántód és Tihany közti szoros, az úgynevezett Cső, majd onnan tovább a tó nyugati csücske, azaz a Keszthelyi-öböl.
A Csőben a két bójasor közé sűrűsödik össze a mezőny. A bójasor által kijelölt útvonalból kilépni eleve tilos is, és ez a versenyszabályzatnak is hangsúlyos része. A Cső másik bája, hogy Szántód és Tihany között ilyenkor már gyakorlatilag folyamatosan közlekednek a kompok. Márpedig a kompnak a vitorlás hajóval szemben is előnye van, amit mindig meg kell adni, más kérdés, hogy totál lavórban (teljes szélcsend) ez lehetetlen, de ezt a komposok is tudják. Bonyolítja a helyzetet, hogy a tihanyi hegy mindig zavarja az északias szeleket, hirtelen változó szélirányokra és szélcsendes pászmákra kell számítani, ami roppant bosszantó tud lenni. Tihany és a Cső viszonylag gyakran szélválasztónak is bizonyul, nem ritka, hogy a túloldalán más szél vár, mint azon, ahol belementünk.
“Mit húztál?”
Ha a Kékszalag után a kikötőben azt a kérdést halljuk, hogy „Mit húztál?”, az mindig a Cső utáni nagy döntésre vonatkozik, azaz hogy a tó közepén nyílegyenesen tartunk-e Badacsony felé, esetleg kitérünk az északi vagy a déli part irányába. Ez a választás gyakran sorsdöntő a versenyben, de sokak szerint „mindig a másik sáv halad jobban”. Van azért egy alapszabály, amelyre érdemes figyelni: ha nem szereted a meglepetéseket, kerüld az északi parti vizeket, mert a nagy hegyek és a köztük levő szélfolyosók (györöki öböl) tudnak ilyenekkel szolgálni, főleg, ha sötétben tartasz Keszthely felé vagy onnan vissza.
Keszthely
A keszthelyi bója mélyen bent van az öbölben, amelyben gyakran sokkal kisebb a szél, mint akár néhány száz méterrel előtte. Az öböl viszonylag szűk, és sokan már sötétben érnek ide, így gyakran alakulnak ki tömegjelenetek. A hajósok jelentős része eleve bosszús a lassúság miatt. Errre rájátszik a sötétség, a többi hajó közelsége és az előnyös szituációk figyelése. (Az utóbbi években általánossá vált reflektorerősségű fejlámpákkal érdemes vigyázni, ezekkel 20-30 méterről is úgy el lehet vakítani a szomszéd hajó kormányosát, hogy percekig ne lásson az idegtől. Alighanem az egész hajóstársadalom szerencséje, hogy a keszthelyi bója nem adja élőben az itt elhangzottakat.
KÉKSZALAG TUDÁSTÁR >>> https://kekszalag.krajc.hu/
Itt mindent megtalálsz a vitorláshajókról és a vitorlázásról, hogy felkészülten követhesd nyomon a Kékszalagot!
Keszthely után
Keszthely után a régi döntéseket – északi vagy déli – kell újból meghozni. Aztán irány a Cső, onnan pedig rá lehet fordulni a célegyenesre, ami viszont rettenetesen görbe bír lenni. A Füredi-öböl is a zavart szeleiről híres. Nem egy Kékszalag-befutó hozott itt már érdekes változásokat a versenyben. A Cső után közvetlenül általában jó döntésnek tűnik, hogy minél hamarabb kerüljünk ki Tihany takarásából. Azaz húzzunk egy keletiesebb takkot. Bőven van példa ugyanakkor arra is, hogy – főként nyugatias szelekben – a parthoz közelebbi nyomvonalon elszenvedett veszteségért később bőven kárpótolja az ezt választókat a hegy mögötti lapályról kizúduló szél. Ami a parthoz közelebb erősebb, aztán fokozatosan szétterül a vízen.
Fotók: Magyar Vitorlás Szövetség