Ha munka előtt futsz, vagy ha edzés után rohansz haza (és nem fáradtál el igazán), könnyen előfordulhat, hogy a nyújtást elmismásolod. De miért baj ez? És egyáltalán tudod, hogy kell nyújtani?
Kell-e nyújtani?
Sokan úgy gondolják, hogy nyújtás nélkül is jó időket futnak, nem sérülékenyek, és ugyan nem túl lazák, de ez nem látszik meg a teljesítményükön. Ezt a gondolatmenetet könnyű megcáfolni, hiszen nem lehetnek önmaguk kontrollcsoportja, vagyis ki tudja, mire lennének képesek, ha rendszeresen nyújtanának.
Érdemes megnézni azokat, akik a sportból élnek: nemcsak dinamikusan és statikusan nyújtanak, hanem gyakran jógáznak, sőt sokan már az SMR-hengert is napi kelléknek tekintik. Persze a terhelésük is durvább, mint egy amatőr sportolóé, viszont jellemzően kevesebb időt töltenek a képernyő előtt görnyedve, ami önmagában több izom rövidülését is okozza.
Az izmok a használat, vagyis az ismételt összehúzódások során tónusosabbá válnak, ezáltal rövidülnek és sűrűsödnek is. A megrövidült izom csökkenti a lehetséges ízületi mozgástartományt, rontva a teljesítményt és fokozva a sérülékenységet. Sőt egy idő után maga körül is mindenféle bonyodalmat okoz, egy futó esetében például térd- vagy hátfájást.
A nyújtás célja, hogy az izom visszanyerje nyugalmi hosszát, esetleg még annál is hosszabb legyen, míg az SMR-henger az optimális nyújtást készíti elő.
Az alapfogalmak tisztázása után (lásd Nyújtás-abc-ét lent) már le tudunk fektetni egy ideális nyújtási sort.
Egy ideális nyújtási sor
- Bemelegítés: a legjobb bemelegítő mozgás maga a futás, ami ebben az esetben könnyű kocogás, de a séta is megfelel a célnak. Ezután végezhetünk dinamikus nyújtást, de egy szimpla futóedzés előtt erre nincs igazán nagy szükség. A szökdelések és a futóiskolai elemek azonban jelentősen növelik a teljesítményt!
- Futás közben ne nyújtsunk, mert az csökkenti az izomerőt, vagy épp ellazítja az izmokat, amikor azoknak még dolgozniuk kell!
- Futás után jöhetnek az aktív nyújtások, majd ezután a passzív és/vagy statikus nyújtósorok. Utóbbi gyakorlatokra szánjunk egyenként legalább 30 másodpercet, de számolhatunk akár 8 lassú ki- és belégzéssel is. Alapvetés, hogy a mentális ellazulás jelentősen segíti a nyújtást, és fordítva: egy kiadós aktív, majd statikus nyújtósor után ellazulva és nyugodtan folytatjuk a napot.
- Az ideális megoldás az lenne, ha futás után először az SMR-henger után nyúlnánk, hiszen az izompályák fellazítása növeli az izmok rugalmasságát, csökkenti az izomlázat, és segít kioldani a feszültséget pl. a csuklyás izmokban – ahová mindenki gyűjti. Ezzel felgyorsítjuk a regenerációt, és növeljük a teljesítményt – ráadásul hasznos, ha megismerjük a fájdalmas pontjainkat.
Mit ne csináljak?
- Passzív nyújtás „hidegen”, futás előtt – felkelés után, kiszállva az autóból, kilépve az öltözőből. Ilyenkor egyrészt csökkentjük az izomerőt, másrészt növeljük a sérülés kockázatát. Vagyis futás előtt ne húzzuk fel a sarkunkat a fenekünkhöz, és ne hajolgassunk nyújtott lábbal a lábujjainkhoz!
- Jóga után nem ideális és nem is túl hatékony kemény futóedzésre indulni, mert éppen szépen ellazultak az izmaink. A helyes sorrend: előbb a futás, aztán jóga.
- Ne rohanjunk! Nyújtsunk türelemmel, tudatosan! Ez nem a kapkodás helye. A feszültség feszültséget szül, a nyugalom pedig laza izmokat.
Nyújtás-abc
- Aktív nyújtás során az agonista (épp dolgozó) izmok megfeszítésével érjük el az antagonista izmok nyúlását, vagyis aktívan feszítjük valamelyik izmunkat, nem pedig kényelmesen ránehezedünk, és várjuk a csodát. Ez a feszítés véd a túlnyújtástól és a sérülésektől is, de nem különösebben pihentető. A jógapózokban számos ilyen típusú elem található.
- Passzív nyújtás során valamilyen eszközt használunk, ami lehet a kezünk, egy társ vagy a gravitáció is, a lényeg, hogy nem fejtünk ki közben aktív izommunkát. Ilyenkor nagyobb az esélye a sérülésnek, mert nem jön létre az agonista-antagonista izmok kölcsönös gátlóhatása.
- A dinamikus nyújtás azt jelenti, hogy mozgás közben nyújtjuk az izmokat, pl. láblendítéssel vagy törzsfordítással. Ennek az a veszélye, hogy a lendület túlvisz az egészséges mozgástartományon. A dinamikus nyújtás előtt egyrészt érdemes pl. futással bemelegíteni, másrészt határt szabni a mozdulatsornak. A dinamikus nyújtás nem azonos a „rugózással”, az utánmozgással, ami korábban a testnevelésórákon és edzéseken egyaránt divatos volt. Ma már tudjuk, hogy veszélyes és kontraproduktív: a hirtelen mozdulatok bekapcsolják a „nyújtóreflexet”, ami megfeszíti az izmot, és lehetetlenné teszi a nyúlást.
- A statikus nyújtás a dinamikus ellentéte: ilyenkor felveszünk egy nyújtópózt, és azt tartjuk bizonyos ideig, a kilégzéseknél olykor tovább mélyítve a pózt.
A nyújtás célja, hogy az izom visszanyerje nyugalmi hosszát, esetleg még annál is hosszabb legyen, míg az SMR-henger az optimális nyújtást készíti elő.
Szöveg: Baumann Viola
