Cheerleading

Bizalom és barátság – a cheerleading „spirit”

Tíz-tizenöt éve itthon még szinte csak néhány tinifilmből volt ismert az az amerikai sportág. Magyarországi úttörője, Kovácsik Rita Bán Tiborral közösen, a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club gondozásában egy éve jelentette meg az „Így lehetsz igazi cheerleader” című, hiánypótló könyvét. Ugyanis a tizenegy éve még alig kétcsapatnyi sportolói létszámot felvonultató sportág mára több száz fős közösségé nőtte ki magát. De mi is az a cheerleading – vagyis a szurkolás mint sportág?

„Szerencsés voltam, mert lehetőségem volt az Egyesült Államokba utazni tanulmányaim során. Itt láttam először a sportágat, amikor két amerikaifoci-meccsen is ott volt a szurkolócsapat. Az igazi szikra, a »spirit«, ahogy a közösség angolul hívja, a nemzetközi szövetség (UCA) egyik táborában ért el, azonnal beleszerettem” – kezdte Kovácsik Rita, ELTE-BEAC cheer szakosztályának vezetője.

„Ez egy életstílus: a cheerleaderek a világ minden táján összetartanak, a sportág összeköt minket. Együtt bandázunk a világversenyeken külföldön is. Ezt a felfogást próbáltam itthon is átadni. Pozitív volt a fogadtatás – jó volt együtt létrehozni valamit, a nulláról.”

Vagyis a cheerleading alapja a közösségépítő erő

A cheerleading szerelmesei szerint nem hasonlítható semmihez. Ebben azok is egyetértenek, akik más sportágakból érkeztek. Pedig a cheerleadinghez kötődő filmek épp ennek ellenkezőjét mutatják. A legnépszerűbb talán a 2000-es évek „Hajrá csajok!”-sorozata, amelynek
eredetileg öt része volt, majd 2017-ben és 2022-ben két spin-off is készült. A Netflix is gyártott néhány hasonló tematikájú sorozatot, amelyek sztereotípiák alapján a rivalizálásra épülnek, a népszerű pomponlányok kiközösítik a többieket. A végén persze győz a jó, és a valóban szórakoztató filmek betekintést nyújtanak a sportág látványos világába. Az ábrázolt mentalitás azonban egészen távol áll az egymás támogatására épülő cheerleading spirittől.

„Ez valójában pont arról szól, hogy nemtől és kortól, testalkattól függetlenül bárki megtalálhatja a helyét egy csapatban. Vannak koedukált együttesek és csak női csapatok is. Itt erősebb testalkatú lányokra is szükség van, akik tartani, dobni tudják a többieket” – magyarázta a ELTE-BEAC és a válogatott edzője, a Magyar Cheer Szövetség alelnöke, Nagy-Kismarci Bence.

Tabajdi Dénes tornaedzőként csatlakozott a klub tréneri stábjához, s Nagy-Kismarcihoz hasonlóan sérülés, betegség esetén időnként beáll a csapatba edzéseken – neki az volt feltűnő elsőre, milyen fontos a bizalom a csapat működése szempontjából.

„Muszáj, hogy a csapattagok bízzanak egymásban, senkinek nem szabad félnie, hogy a másik nem tartja meg, vagy nem kapja el időben. Aki talajon marad, támaszt, emel, dob és elkap, abszolút bizalmi pozíció” – emelte ki.

S hogy mi vonzó még a fiataloknak a sportágban?

A „menő” faktor, ahogy Kovácsik Rita megfogalmazta. Hiszen egész elképesztő elemeket hajtanak végre a talajon, a levegőben, az emelésekkel.

A cheerleading olyan, mint a foci

„Egy külföldi edzőképzésen hallottam ezt a Nemzetközi Cheer Szövetség elnökétől. A cheerleading olyan, mint a foci. Én csak fogtam a fejemet, hogy hú, ne, ez nagyon messze áll attól, micsoda hülyeség, de tulajdonképpen igaza van” – mesélte nevetve Kovácsik Rita.

„A labdarúgás azért népszerű, mert csak egy labda kell hozzá, és bárhol rúgják a bőrt – Afrikában, Ázsiában. A cheerleadinghez pedig még labda sem kell, csak az emberek. Tényleg bárhol, bárki számára elérhető, űzhető. Bármilyen emberekből lehet csapatot szervezni. Legyen szó általános iskoláról vagy gimnáziumról, egyetemről, egy kis községről. Mindenhol van olyan csapat, amelynek lehet szurkolni. Szülők is, gyerekek is tudják csinálni, nyilván a saját edzettségi szintjüknek megfelelően. Van táncos, akrobatikus változata is, valakit inkább az előbbi vonz.”

A BEAC-nál is egy felnőttcsapattal kezdődött a cheerleadingszakosztály története 2009-ben, mostanra kétszázan űzik ezt a sportágat a klub kötelékében, az utánpótlás korosztálytól az egyetemistákon át a szülőkig.

„Évente kétszer tartunk nyílt edzést, és senkit nem küldünk el, mindenkinek lesz helye nálunk. Aki szezon elején kerül a rendszerbe, van egy éve fejlődni, és a következő idényben meglátjuk, be tud-e kerülni a legalacsonyabb szintű versenycsapatba. A képességeket figyelembe véve állítjuk össze az emelőegységeket is, hogy ha valaki gyorsabban tud haladni, az olyanokkal kerüljön össze, de olyanok is vannak, akiknek több időre van szükségük” – magyarázta Nagy-Kismarci Bence.

„A nagymamám szerint még mindig csak táncolok”

Az edző-sportvezetőnek az sem okoz gondot, hogy férfiként űzi ezt a sportágat. Bár tíz évvel ezelőtt, amikor elkezdte a cheerleadinget, még nem nagyon tudta a környezete sem, hogy mi az.

„Most már a baráti körömben is menő dolognak számít, tudják, mennyi munkát fektetünk bele, és hogy komoly versenyekre járunk” – mesélte Nagy-Kismarci, aki 2018-ban az edzői csapat tagjaként Európa-bajnoki címig vezette a magyar válogatottat.

„Amikor valaki először hallja meg, mit csinálok, általában az a reakció, hogy ja, akkor te táncolsz! A nagymamám máig ezt is gondolja” – nevetett.

„Azokban a körökben, ahol mi mozgunk, már természetes, hogy vannak koedukált csapatok is. Egyre többen ismerik meg országszerte a sportágat, egyre több tagszervezete van a Magyar Cheer Szövetségnek, amelyet egyébként 2014-ben alapítottunk meg” – tette hozzá Kovácsik Rita, aki a szervezet bírói bizottságának vezetője.

„Csatlakozhattunk volna a tánc- vagy a tornaszövetséghez is, valahol logikus is lett volna. Azonban ragaszkodunk hozzá, és megküzdöttünk érte, hogy saját szervezetünk legyen. Így csak a mi vonalunkra tudunk koncentrálni, nem kell alkalmazkodnunk más sportágakhoz. Nagy falatnak tűnt, de mertünk belevágni, és sikerült is, pedig még sosem csináltunk ilyet korábban.”

Több, mint puszta „táncikálás”

Egy-egy edzés pedig valóban jóval több, mint puszta „táncikálás”. Nem igényel brutális precizitást, előírt dőlésszögeket, mint a torna különféle szerein bemutatott gyakorlatok. Nagyon komplex sportág, amelyhez erő, állóképesség, ritmusérzék, a csapatban, összehangoltan, koordináltan mozgás képessége és hajlékonyság szükséges. No és az, hogy a félelmet le tudja küzdeni az, aki a cheerleadinget választja.

„Amikor meglátnak minket a fellépés előtt pomponnal a kezünkben a nézők, van egy kedves mosoly az arcukon. Aztán jön az első ötméteres dobás, és leesik az álluk, különleges élmény a közönségnek is” – mondta Nagy-Kismarci Bence.

Kovácsik szerint a sportág egyszerű hobbinak kevésbé alkalmas, mert az a fő motiváció, hogy versenyekre, fellépésekre készülnek, azért küzdenek közösen egy-egy elemért, hogy be tudják majd mutatni. Arra is kitért, hogy az akrobatikus elemek ellenére nem tartja sérülésveszélyesebbnek a sportágat, mint bármelyik másikat, minden azon múlik, hogy a sportolók a saját szintjüknek megfelelően készüljenek. Az pedig végképp a cheerleading népszerűségét, komolyságát jelzi, hogy 2021-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által is elismert sportággá vált, és joggal bízhatnak abban: a 2028-as Los Angeles-i ötkarikás játékokon az amerikai lobbinak köszönhetően talán a programba is bekerülnek majd.

Források:

Csoportkép: www.eltecheer.hu – Simó Szabolcs

Flyer képek (Bottrop): Allstar New Media

Piramis kép: www.cheersport.hu – Simó Szabolcs