Pap Bianka paralimpikon, többszörös világ- és európa-bajnok úszónő nyerte az év sportolója címet a GLAMOUR Women of the Year 2023 gálán. Ez a sportolónő első olyan díja, amit nem a szakma, hanem a közönség ítélt neki.
A Glamour immár tizenötödik éve ünnepli a nőket, a női sikereket, és ezzel együtt hangsúlyozza az egyenlő bánásmód és fizetések, a női egzisztencia fontosságát. “Hiszünk abban, hogy egymás emelésével, a női sikerek ünneplésével láthatóvá válnak a női teljesítmények, legyen szó egy sikeres vállalkozásról, divatról, sportról”. Pap Bianka paralimpikonnal beszélgettünk.
Meglepett, hogy ennyire követik a pályádat és ennyire szeretnek az emberek?
P.B: Igen, ez számomra is újdonság volt. Eddig az eredményeim alapján ítéltek meg, amikor a hozzáértő emberek összehasonlították az eredményeimet egy másik sportolóéval. Azért is furcsa ez számomra, mert épphogy csak jelen vagyok a közösségi médiában, nem posztolok naponta az életemről. Amikor kimondták e nevemet azt hittem rosszul hallok, erre nem számítottam.
A díjátadón nem külön kategóriában díjazták a parasportolót vagy sportolót, ennek örültél?
P.B: A Glamour nagyon nyit felénk, minket parasportolókat nem kezel másként, mint a többi sportolót. Nekik mi is sportolónak számítunk megkülönböztetés nélkül.
Ki kísért el a gálára?
P.B: A párommal érkeztem, a szüleim otthonról drukkoltak. Apukám volt a leglelkesebb rajongóm.
Az úszódresszt ezen az estén egy gyönyörű, barack színű együttesre cserélted. Hogyan készültél az estére?
P.B: Fontosnak tartom, ha meghívnak egy eseményre megtiszteljem a szervezőket, hogy odaillő ruhában érkezem. A gála előtti 3 hetet edzőtáborban töltöttem, majd egy hetet versenyeztem. Az utolsó este még egy bevásárlóközpontban szaladgáltam, hogy beszerezzek valami megfelelő darabot. Végül egy pólót vettem, hozzá a szoknyát a szekrényemből húztam elő. Végül eleget tettem az eset mottójának, ami az Öko tudatosság volt. Nem egy teljesen új ruhában gáláztam, amit csak egyszer veszek fel az életben. Az új pólót bármikor tudom viselni.
Mindig ilyen tudatosan vásárolsz, vagy néha egy különleges alkalomra is veszel ruhát?
P.B: Az Év sportolója gálára olyan estélyit kellett felvennem, amit máshová nem tudok. A hétköznapokra nagyon keveset vásárolok, és évekig hordom a ruhákat, néha szakadásig.
Buliztál a díjátvétel után? Nagyon hamar eltűntél…
P.B: Úgy terveztem, hogy hamar hazamegyek, ugyanis reggel fél 7-kor keltem, 7-kor már az uszodában voltam, utána pedig iskolában koptattam a padot, majd egy második edzésre siettem. Fontos, hogy pihenjek is, ezért nem maradok ki sokáig. Nekünk, sportolóknak a hétköznapi események nem annyira praktikusak.
Következő megmérettetés mikor lesz és hol?
P.B: Kaposvárott a felnőtt országos úszóbajnokságra készülök, 3 hét múlva rendezik.
Milyen céljaid vannak?
P.B: Idén szinte mindent megnyertem, már csak a világbajnokság van hátra, ahol jól szeretnék úszni. Ez az év egy teszt is számomra. Az egyetemi vizsgaidőszak és a világbajnokság időszaka elég közel esik egymáshoz, kíváncsi vagyok, hogyan tudok mindkettőben tökéletesen helyt állni. A paralimpia idejében sem lesz másképp, talán addigra lesz már elég tapasztalatom, hogy mindkettőben a maximumot hozzam. Jogot tanulok, második féléves vagyok az Eltén.
A jogászkodás jelenti számodra a jövőt?
P.B: Igen, egy nap, ha abbahagyom a sportot, jogász szeretnék lenni. A paramozgalomban a kategorizálás jogi oldala érdekel. Hatalmas szükség lenne rá, egyelőre kevesen mozognak ezen a területen. Fontos lenne megfelelően megvizsgálni a parasportolók besorolását, ugyanis karrierek múlhatnak rajta. Külföldi sportolók gyakran jogászokkal érkeznek a versenyekre.
Te miért kerültél a parasportoló kategóriába?
P.B: Születési rendellenességem van, hiányzik a szárkapocs csontom. Rövidebb a bal lában, pedig már átestem egy lábszár hosszabbításom, hogy nagyjából egyformák legyenek. Ám így sem sem lett tökéletes, a bokám és a térdem is el van deformálódva. Sajnos volt egy síbalesetem is, ami után a lábhosszabbítás összes műtéte ellenére megint olyan a lábam, mint amikor megszülettem. Kicsit sántikálok.
Pap Bianka egy sí balesett következtében sérült meg, nem akart összeforrni a sípcsontja. Az orvosok javaslatára kezdett el úszni, ahol fény derült tehetségére. Rátermettségét alátámasztja, hogy már 16 évesen kijutott a Rio de Janeiroban megrendezésre kerülő paralimpiára, ráadásul 100 méter háton ezüst, 200 méter vegyes úszásban pedig bronzérmet nyert. Felkészülése azóta is töretlen, motiváltan hajt álmai felé, és a jelenlegi vírusnak köszönhető nehézségek se gátolják meg lendületét.
