Rakonczay Gábor beszámolója szerint fájt is. Már sok őrültséget véghez vitt, sok minden kibírt, ám neki is akadtak nehézségei az idei Ultrabalaton alatt
Teljesítőképesség
Vannak sportteljesítmények és vannak erőpróbák, ahol a sportoló elmegy a teljesítőképessége határáig, Ez mindenkinél más, nagyban függ edzettségén, testi és lelki felkészültségén, így a határok nagy szórással alakulhatnak. Még a legjobban felépített edzéstervet és felkészülést is keresztülhúzhatja egy sérülés, egy gyomorrontás vagy a bal lábal indult nap.
Rakonczay Gábor többek között ultrafutónak is vallja magát, sok tízezer, talán százezer kilométer is van már a lábaiban, így rutinosnak és kitartónak is nevezhetjük. Többször átevezte az Atlanti óceánt, keresztülgyalogolta Grönladot és az Antarktiszt, első magyarként elérve gyalogosan a Déli Sarkot a partról indulva.
Az idei Ultrabalatonra hónapok óta készült, bár elmondása szerint nem volt tökéletes állapotban.
“Ultrabalaton! 223 km futás, az eddigi legtempósabb vállalással, a legjobb időmmel és talán az eddigi legnagyobb megborulásommal:A futás előtt az eddigi edzésnek megfelelően, volt egy reális terv, de pár nappal előtte átgondoltam, hogy mivel nem ez az idei fő futó cél, inkább nem precízekedek, hanem lapot húzok a 19-re és megnézem, milyen teljesen kicsontozni magamat…”
Mennyi a sok?
220 km még autóval és kerékpárral is sok, futva pedig embertelen. Nem tudhatod mikor jön a fal, jön-e egyáltalán.
“Kívülről persze ez úgy nézett ki, hogy 3 óra jórészt azzal telt (futás helyett) hogy fekszem az út szélén és remegek a sötétben. A lábam az út széli bozótban, a fejem az aszfalt szélén. Miközben a többiek a hideg miatt mindenféle ruhákba tekertek és várták hogy magamhoz térjek…”
Végül szerencsére Gábor magához tért, ahogy fogalmazott rebootolta a szervezetét. Ez nemcsak egy a fiziológiai folyamat, hanem egy nagyon komoly mentális erőt igényló újratervezés. Hihetetlen, hogy képesek lehetünk az agyunk védekező impulzusait felülírni és tartalékainkat mozgósítani – jelen esetben a továbbfutás érdekében. Fejben dől el minden, így tartja a mondás.
“Aztán persze ha feszegetjük a fizikális határokat, találkozzunk is velük. A test kénytelen túlélő funkcióba kapcsolni és amíg újra inditja magát, van esély önmagadal lenni. Ritka értékes pillanatok ezek, mindenféle salangoktól mentesen. A szervezet menti magát, te meg “találkozol” önmagaddal.”
A teljes beszámoló itt olvasható: https://www.facebook.com/rakonczayexpediciok
Fotó: https://www.facebook.com/rakonczayexpediciok
