A Kékszalag-felkészülés központi eleme a biztonságra való törekvés. A felkészülés hetekkel a verseny előtt kezdődik, hogy legyen idő javítani a hibákat.
Biztonság a felkészülésben
Nézzük át az összes kötelet, az állókötelet és a rudazatot. Próbáljunk ki minden kötelet, mozog-e elejétől a végéig, szabadon fut-e az árbóc belsejében is, nem rojtosodott-e ki a terhelt szakaszokon. A drótkötelek elpattant szálai nagyon kellemetlen sérüléseket tudnak okozni, és pont a legrosszabbkor fogják ezt tenni, mert máskor tudunk rájuk figyelni.
Nem lehet mindent a parton hagyni, hogy könnyebb legyen a hajó. A biztonsági felszerelések maradjanak a helyükön, aksiból, powerbankből inkább több, mint kevesebb legyen. Ellenőrizzük a horgonyt, a horgonykötelet, jelöljük az esetleges vontatási pontot, és mentés esetére legyen egy hosszú, erre dedikált, erős kötelünk. Ellenőrizzük a biztonsági felszereléseket, a mentőmellényeket, hevedereket, patkót, vízhatlan zseblámpát, rádiót, mobiltelefontokot stb. Ügyeljünk rá, hogy mindenkinek jusson a saját méretében mellény, hiszen ilyenkor jellemzően nem a családdal, hanem egy másik legénységgel megyünk.
Amikor már a vízen vagyunk
Kerüljük az ütközési helyzeteket. Ez különösen a rajtnál és a bójavételeknél követel extra figyelmet, szabályismeretet és a szabályok betartását. Ha előnyt kell megadnod, ne legyél zsugori vele, ne szabd szűken az előny megadását, ne feledd, a másik hajón is előfordulhat valamilyen havária. A kormányosok vegyék fel a szemkontaktot. Jelezzék intéssel, hogy látják egymást, az üvöltést pedig hagyjuk meg utolsó eszköznek, de akkor sem kell bunkónak lenni.
Nappal jól érzékelhető az ütközési helyzet, éjszaka azonban nehezebben. A legegyszerűbb szabály az, hogy ha az irányt tartva a másik hajót huzamosabb ideig ugyanolyan szög alatt látjuk, akkor pont egymás felé tartunk. Ilyenkor ütközés fenyeget, térjünk ki, világítsuk meg zseblámpával a vitorlánkat, hogy a másik hajó is lásson minket, és végezzük el a szabályok szerinti kitérési manővert.
Mikor vegyük fel a mellényt?
A mentőmellényt legkésőbb akkor vegyük fel, amikor a reffelésen kezdünk gondolkodni. Ilyenkor már elég nagy a szél, hamarosan felfejlődnek a hullámok, dől a hajó, ráadásul maga a reffelés sem megy mindig simán. Valakinek gyakran ki kell mennie az árbóchoz, tehát pont itt van az ideje a mellénynek. Ilyenkor már indokolt a heveder is. Ekkora szélben már vizes, tehát csúszik a fedélzet, vegyünk fel cipőt is, mert a bikák és egyéb veretek csúnya sérülést okozhatnak a kapkodásban.
Figyeljük az előrejelzéseket, a balatoni villogókat és a távolabb levő hajók viselkedését. Ahol mások dőlnek, fetrengenek, reffelnek vagy vitorlákat lobogtatnak, oda mi se érkezzünk teljes taklival. Mindig legyen elegendő delej az éjszakai fények bekapcsolásához és pirkadatig történő használatához. Éjszaka a hajófények szigorúan legyenek bekapcsolva. Ez alól nem jelent kibúvást sem a csillagos ég, sem a telihold, sem a versenytaktika. Mindig legyen legalább egy jól feltöltött telefon a kajütben, a lejárathoz közel a letöltött BalatonHelp alkalmazással.
Viharban
Ha beüt a nagy vihar, olyan, amelyben lehetetlen az ismert módon, minimálisra redukált fokkal-grósszal vitorlázni, akkor először mérjük fel, hogy merre lehet zsebkendőnyi fokkal vitorlázni. Ez a hátszéltől jobbra és balra 40-50 fokos szögtartományt jelent. Ha ebbe beleesik olyan iránylat, amelyen sokáig nem jön szembe a part (azaz praktikusan hosszában tudsz vitorlázni a tavon), akkor válaszd ezt az irányt, ne foglalkozz vele, hogy hova akartál menni. A veszett szelek a Balatonon sem térben, sem időben nem szoktak sokáig kitartani.
Ha nincs olyan tartható irány, amelynél fél órán belül partot ne fognál, akkor valamilyen módon le kell lassítanunk a part felé haladást. Ennek alapvetően két módja van. A hátszeles és a szembeszeles, mert a köztes tartományokban a hajó magatehetetlenül hánykolódik, emberek eshetnek a vízbe.
A vitorla nélküli hajó hátszélben tartásához hátulról be kell dobni valami vonszolandót a vízbe, amelynek az ellenállása megfogja a hajó farát. Adja magát a vödör egy kötélen, de rossz ötlet: nem is elég nagy, meg le is szakad az első rántásnál. Ehhez valójában célszerszám (vitorlahorgony) kell, de ezzel a balatoni hajók rendszerint nincsenek felszerelve.
A lassított hátszeles iránytartás komoly veszélye, hogy a kokpiten átcsapnak a hullámok, amelyek utolérik a hajót, ezért nem jó a farból dobott macska sem. Célszerűbb széllel szembefordulva az orrból hosszú kötélen horgonyt dobni. Fontos, hogy a horgonykötelet ne csak az orrbikára rögzítsük, hanem legalább még egy ponton, például az árbóctőre. Ha végeztünk, próbáljuk felmérni a csúszás sebességét: ha még így is aggasztó, kérjünk segítséget a BalatonHelpen.
A hajó elhagyása
Nem süllyedő, nem tartósan fekvő hajót nem hagyunk el. A hajó cudar állapotában is biztonságot jelent, amennyiben a fejed az ilyenkor szálló vízpermet felett tudod tartani, megakadályozva, hogy azt belélegezve víz kerüljön a tüdődbe. Ha mégis el kell hagyni a hajót, ne akarjunk úszni, ne használjuk az erőnket hiábavalóságokra, bízzuk magunkat a mellényre. Az erőnkre akkor lesz szükség, amikor megjön a segítség.
Szöveg: Máté Dániel Dugó
