A fokozott maxerő gyakorlatok nem csak ATP hiányt okoznak, de károsítják a test fehérjéit is. Ez a behatás az izomrostok működésében, az enzimekben és hormonokban is megtörténik. A strukturális és funkcionális fehérjék is fontosak az izomösszehúzódáshoz. Nagy koncentrációjú nitrogenek választódnak ki a test által ilyen fehérjehasználat után. Ezek a fehérjék aztán újjáépülnek és szuperkompenzálódnak.
Mi az az ATP?
Az izomtömeg-növelés erőedzéssel az összehúzódó fehérjék szaporodását eredményezi. Azonban, amikor egy izom növekedik edzés általál, más alkotóelemek is növekednek. A testépítőknél egyéb szövetek megnövekedése is látható az izomban. A megnövekedett izmokban az ATP és kreatin-foszfát is megszaporodik. A több kötőszövet és több raktára az ATP és kreatin-foszfátnak szintén eredménye a megnövekedett izomnak. Továbbá, megfigyelték, hogy kulcs forrása az a ATP és kreatin-foszfát a tornászok teljesítményének. Szintén megfigyelték, hogy az ATP és kreatin-foszfát azért is fontos, mert a tornászok vérében kevés laktacid található a gyakorlatsoruk után közvetlenül. A két fő állóképességi probléma a tornában a talajon előforduló utolsó szaltókombináció és a férfiaknál lovon végzett gyakorlatsorok.
Ezek valószínűleg az ATP és kretain-foszfát raktárakra hagyatkoznak és az ezen rutinoknál leginkább igénybevett izmok méretére. Az ATP és kreatin-foszfát raktárak valószínűsíthetően leürülnek a gyakorlatsorok befejezése során. Emiatt tehát, ismét kijelenthető, hogy az izomméret fontos, ezúttal az állóképességhez. Léteznek az ATP-hiányon kívül más elméletek, amelyek próbálják magyarázni az izomnövekedést. Habár az alapállítás az, hogy a nagyobb izom erősebb, a tornaedzők sokszor azt tapasztalják, hogy a legjobb tornászok között a legizmosabb sokszor a leggyengébbek az erőelemekben. Sok tornász csinál kifejezetten nehéz erőelemeket anélkül, hogy nagy izmai lennének.
Hogy lehetséges ez az ellentmondásosnak tűnő helyzet?
A legfontosabb észrevétel a szertornászok számára, hogy az erő növelhető izomtömeg növelés nélkül. (Bührle és Werner 1984, Poliquin 1991, Verchoshanskij 1985). Ez egy nagyon fontos jelentőségű, de triviális állítás, hiszen a saját test mozgatásával végzet gyakorlatok során fontos, hogy a mozgatott súly, jelen esetben a test, minél kisebb legyen. Tehát a testsúly-erő arány a legfontosabb teljesítményt befolyásoló tényező. Nem használjuk az összes izomrostot egyszerre az izomban, van aki többet, van aki kevesebbet. Egy sportoló maximum ereje függ attól, hogy mennyi izomrostja van beidegezve az adott mozdulatra. Az izomkeresztmetszetből fagadó potenciális erőnek csupán 70-90 százaléka aktiválható akaratlagosan mozdulatoknál. Csupán 100 herzen (vagy afölötti frekvencián) történő elektromos ingerléssel lehetséges az összes izomrost aktiválása (Strojnik, 1995). A megfelelő asszisztálás mellett, az izom elektromos ingerlésével a teljes izomerő megmérhető. Ezt hívjuk abszolút erőnek. A saját akaratból elérhető legnagyobb erő pedig a maximum erő. Ez alapvetően alacsonyabb lesz, mint az abszolút erő. A kettő közötti különbséget erő deficitnek is nevezik. Ennek oka, hogy még a jól edzett sportolók sem képesek az összes izomrostjukat aktiválni egyszerre. A nagy izom nem feltétlenül erős, különösen, ha jelentős részét nem tudják akaratlagosan aktiválni.
Hogy milyen eredményre jutottak a különféle eredményekkel és milyen edzésterhelésben érdemes gondolkodni, kiderül a befejező, III. részből.
Forrás: Strength Training Fundamentals in Gymnastics Conditioning – James J. Major (Motor Behavior Laboratory, Dept. of Exercise and Sports Science, University of Utah, Salt Lake City, Utah)
Szerző: Szarka Ákos, a Tight Hold mozgásrendszer alapítója, személyi edző, oktató, világbajnoki bronzérmes, többszörös világkupa dobogós street workout versenyző, világszövetségi koordinátor
info@szarkaakos.hu, www.szarkaakos.hu, közösségi média: @szarkaakosworkout
