A fiatalok érdeklődését egyre gyakrabban keltik fel az új, extrém sportágak. Kevésbé ismert, de már hazánkban is megtalálható a vízalatti hoki, amely legalább annyira izgalmas, mint amennyire bizarrnak hangzik.
A nyolckarú polip játéka
A sportágnak két eredettörténete is van: a Víz Alatti Tevékenységek Világszövetségének (CMAS) honlapja szerint a Brit Királyi Haditengerészetnél találták fel a víz alatti hokit, hogy a tengerészgyalogságot fitten tartsák ezzel a játékkal a téli időszakban is. E változat szerint többek között arra is használták, hogy a víz alatt könnyebben mozogjanak és hatékonyabban dolgozzanak a búvárok. A víz alatti hoki innen terjedt tovább Ausztráliába, majd a Brit Nemzetközösség többi országába, s azóta is dinamikusan fejlődik.
A brit szövetség korábbi elnöke, Ken Kirby is foglalkozott a témával, s némileg más hátteret tárt fel, amelyet a víz alatti hoki Wikipédia-oldala is irányadónak tekint. Az ő verziója alapján 1954-ben találta fel a sportágat Alan Blake, a Southsea British Sub Aqua Club főtitkára. A téli időszakban Nagy-Britanniában búvárkodni nem túl izgalmas tevékenység, és több könnyűbúvár is a helyi uszoda felé veszi az irányt a hidegebb hónapokban. Barátai konyhájában, egy forró tea mellett vázolta fel sporttársainak az alapötletet. Abban reménykedett: ez majd feldobja a szürke hétköznapokat, amíg ismét merülhetnek az óceánban.
Eredetileg két nyolcfős csapat játszott egymás ellen, innen jön az eredeti elnevezés: octopush – az „octo” (nyolc, latinul) és a push (tolni, lökni) szavakból –, amely egyben szójáték is, hiszen angolul az octopus szó annyit tesz: polip. A sportágért felelős szervezet az Egyesült Királyságban máig a British Octopush Association (Brit Octopush Szövetség) nevet viseli, s több klub logója, elnevezése is reflektál a frappáns névre.
Két verzió
Abban mindkét verzió egyezik, hogy a nemzetközösség országaiban terjedt el először a víz alatti hoki: míg szülőhazájában is különvált már a férfi- és női bajnokság, és hat divízióból áll a liga, addig Ausztráliában is szinte nemzeti sport már, Új-Zélandon pedig átfogó általános iskolai program keretei között évente több ezer gyermek ismerkedik meg az alapokkal. A húzónemzetek közé tartozik Dél-Afrika és Kolumbia, Európában pedig a britek mellett kiemelkedő a franciák teljesítménye is.
Délkelet-Ázsiában a Fülöp-szigetek nemzeti szövetségének diplomáciai tevékenysége révén a regionális miniolimpia, a Délkelet-ázsiai Játékok programjára is felkerült, míg a dél-afrikaiaknak 2019 májusában az Arnold Schwarzenegger nevével fémjelzett fitneszrendezvény, az extrém sportokat is felvonultató Arnold Classic johannesburgi állomásán sikerült népszerűsítő bemutató tornát szervezni, amelyen háromfős csapatok küzdöttek egymással.
A vízalatti hoki szabályai
A kezdetleges octopush óta persze rengeteget változtak a sportág szabályai. Az egyik legfontosabb, hogy mivel a 25 × 15 méteres medence túl zsúfolt volt a kétszer nyolc fővel, ezért már csak hatan lehetnek a medencében mindkét oldalon. Így egyszerre tizenketten vannak a minimum két, maximum négy méter mély játékterületen. Mindkét csapatnak tizenkét játékosa lehet. Ebből egy mérkőzésen tízen csobbanhatnak a vízbe, négyen az edzőkkel a vízben felállított cserepadon állva figyelik a víz alatt zajló csatát. Cserélni pedig a meccs közben bármikor lehet.
A csapatban vannak támadók, szélsők, egy center és egy „fullback”. Ez utóbbi annyiban különbözik a klasszikus hátvédtől, hogy általában a támadásokban is aktívan, húzóemberként vesz részt. Többnyire ő a leggyorsabb, legjobb állóképességgel és stratégiai érzékkel rendelkező játékos. Hiszen a mezőnyt megkerülve előre kell úsznia, segíteni a gólszerzést, majd a leggyorsabban hátra is kell érnie, mivel fix kapus nincs ebben a sportágban. Nem csoda, hogy a legtöbb esetben a kapitányi karszalag is nála landol, bár az sem ritka, hogy a center a csapat karmestere.
A vízalatti hoki eszközei
A másfél kilós, ólombetétes, műanyaggal bevont korongot a medence alján egy kampós végű, 35 cm hosszú műanyag ütővel mozgatják a hokisok, akik uszonnyal a lábukon, búvárszemüvegben és a vízilabdázókéval megegyező típusú úszósapkában merülnek a medencébe. Búvárpalackjuk nincs, csak sznorkelt, vagyis búvárpipát használnak, az ütőt fogó kézfejüket pedig latexkesztyűvel védik. Alapvetően no kontakt sport, ám a vízilabdához hasonlóan kemény ütközetek zajlanak a víz alatt, így nem éppen sérülésmentesek a jelentősebb tornák, a felszakadt, vérző szemöldök egészen kicsi és veszélytelen sebnek számít egy Európa- vagy világbajnokságon.
A korongot egyébként úgy is tudják pöccinteni a játékosok, hogy az elemelkedik a csempétől. Így például átemelhetik egy-egy ellenfél keze és ütője fölött. Gólt pedig úgy lehet szerezni, ha az ellenfél térfelén, a falnál található hosszúkás, rézsútos elejű fémdoboz – „kapu” – hátulján található ficakba kotorják azt. Érvényes a találat, ha a korong bármilyen módon teljes terjedelmével a ficakba kerül – akkor is, ha kipattan onnan.
A CMAS égisze alatt rendezett világversenyeken három bíró úszik együtt a játékosokkal. A döntnök a medence széléről figyeli az eseményeket. Kézjelekkel kommunikálnak egymással, és amikor a vízi bírók szabálytalanságot vagy gólt jeleznek, a döntnök hangos, víz alatt is hallható dudaszóval állítja meg a játékot.
A parton két időmérő is segíti a munkát, akik a kiállítások letöltését felügyelik. Két-három fő adminisztrációt végez, ők állítják meg az órát, és kezelik a gólszámlálót, jegyzik a faultokat. Egy mérkőzés kétszer tizenöt percből áll. A két félidő között pedig három perc szünet van. Bár kívülről leginkább úgy néz ki a játék, mint amikor a piranhák beetetéskor rávetik magukat a prédára. Ahol tömörülnek a játékosok, akik újra meg újra alámerülnek, hogy „lecsapjanak”, ott jár éppen a medence alján a korong. Néhány jó minőségű víz alatti kamerával izgalmas, dinamikus, háromdimenziós játék tárul az érdeklődők szeme elé.
A minyonoktól és görög istenektől a borosüvegekig
Nem csak maga a különleges, extrém képességeket igénylő és fejlesztő sportág lehet vonzó a víz alatti hoki esetében. Ugyanis egy rendkívül nyitott és elfogadó közösségről van szó, amely a fergeteges, jelmezes tornazáró bulikon túl a „te barátod az én barátom is” alapelvre épül. Minden nemzetközi verseny végén – legyen szó klub- vagy válogatott eseményről – beöltözős partyt rendeznek a szervezők. A csapatok egységes téma szerint választanak maguknak jelmezeket. S aki egyszer összebarátkozik néhány játékossal, azt utána a világ bármely pontján tárt karokkal fogadják. Sőt, még bármelyik közelebbi ismerősét is nyitott ajtók várják, ha utazni szeretne.
Hogy csatlakozhatsz ehhez a különleges közösséghez?
- Budapesten a Vízihoki és Tömegsport Egyesület keretein belül működő Egyszusz Vízihoki Klub (Duna Aréna)
- Szigetváron a Szigetvári Buborék Alapítvány égisze alatt a Kék Marlin Vízihoki Sport Club
- Pécsen pedig a Piranha Vízihoki SE (Hullámfürdő) várja az érdeklődőket.
Egyelőre főként szabadidősport-jelleggel működik hazánkban a sportág, amelyet az alapvetően kis tömegbázis miatt különösen megviselt Magyarországon a koronavírus. A pandémia előtt Szigetváron egy olyan U16-os csapat jött össze, amely gyakorlatilag fél Európát végigverte a klubtornákon.
