Sokan sokféle csapatsportot, csapatjátékot ismernek, mégis a frizbifoci a legtöbbek számára újdonságként cseng. De legyen szó akár iskolai kirándulásról, családi kikapcsolódásról, akár munkahelyi csapatépítő programról, a frizbifoci minden bizonnyal megfelelő választás lesz.
A frizbifoci
Vagy eredeti nevén ultimate/ultimate frisbee amerikai eredetű csapatjáték. Első ránézésre talán nem sokban különbözik a rögbitől vagy az amerikai focitól, ám ha kicsit is jobban beleássa magát az ember, nagyon szembetűnő különbségekkel találkozhat. A legegyértelműbb és leglátványosabb sajátossága a sportnak, hogy (mint a nevéből is kiderül) egy frizbikoronggal játsszák. A korongnak meghatározott mérete, súlya van, és egészen máshogyan kell vele bánni, mint a többi labdasport eszközeivel. A másik, mondhatni megdöbbentő eltérés minden csapatsporthoz képest, hogy ennek a játéknak nincsen játékvezetője, azaz bírója. A szabályok követése a játékosok figyelmére van bízva. Mindenki mindenkinek a bírája, de leginkább önmagának.
Frizbifoci szabályok
- Maga a pálya körülbelül 40 m széles és nagyjából 100 m hosszú. Ez persze a hivatalos mérkőzésekhez kiszabott verzió, nincs kőbe vésve, bárki játszhatja ennél sokkal kisebb területen is, vagy ahol éppen sikerül.
- A pálya mindkét végén egy-egy célterület található, az úgynevezett zóna.
- A játékot 7-7 fős csapatok alkotják, de természetesen egy kötetlen játék esetében négy játékostól kezdve egészen akárhányig annyian játszhatják, ahányan elférnek a pályán.
- Mindkét csapat célja a frizbi eljuttatása az ellenfél zónájába. Fontos szabály, hogy koronggal a kézben nem lehet lépni, maximum az egyik lábat felemelve forogni (ezt „sarkazásnak” hívják).
- Passzolni bármilyen irányba szabad, a fizikai kontaktust viszont nem engedik meg.
- Pontot úgy lehet szerezni, ha a frizbit az ellenfél zónájában sikerül egy csapattársnak elkapnia.
A játék menete
A mérkőzés kezdetén a két csapat feláll egymással szemben a saját zónájában. Ilyenkor a védekező csapatnál van a korong. A játékosok kézfeltartással jelzik, hogy készen állnak, erre a védekező csapat játékosa elvégzi a pullt, azaz eljuttatja a frizbit a támadó csapatnak. (Ha azt a támadóknak nem sikerül elkapniuk, vagy a pályán kívül esik le, a frizbi vonalából indul a támadás.) A pullt követően minden marker, azaz védő felveszi a saját pozícióját. Stratégia kérdése, hogy emberfogással vagy zónavédekezéssel játszik egy csapat. Ha a korongot támadás közben elejtik, az ellenfél játékosa elkapja vagy lecsapja a földre, akkor megfordulnak a szerepek, védő csapatból támadó, támadóból védő lesz. Három különböző megnevezésű játékos tartózkodik a pályán. A három poszt közül talán a legmozgalmasabb a kutya, akinek az a feladata, hogy a repülő frizbit kergesse, elkapja vagy lecsapja, illetve a frizbis játékost zavarja. Egy másik poszt megnevezése a fal. Azok az emberek alkotják a falat, akik megpróbálják elzárni a zónához vezető utat az ellenfél játékosai elől. A harmadik pedig nem más, mint a hosszú ember, aki a hosszú passzokat hivatott kivédeni.
A játék 15 pontig vagy 100 percig tart. Vannak külön férfi-, női és vegyes felosztású csapatok is. A frizbifocit eredetileg füves szabadtéri pályán játsszák, de ugyanezt meg lehet tenni teremben vagy homokos területen is.
Ez a csapatsport alapvetően fizikailag és szellemileg is kimerítő stratégiai játék, ugyanakkor nagyon élvezetes szórakozás lehet, és remek lehetőség az aktív kikapcsolódásra. Nemcsak a motoros és koordinációs képességeket fejleszti, hanem elősegíti a csapatban gondolkodást, a közösségi szellemet, növeli az empátiát, a játékvezető hiánya pedig becsületességre és sportszerűségre készteti a játékosokat.
Írta: Várnagy Dorka
