A belga Remco Evenepoel győzelmével szeptember 11-én vasárnap véget ért a 77. Vuelta Espana. A belga ezzel az első GT győzelmét szerezte és ezzel be is fejeződött a Grand Tour idény. A fiatal titán sikere és a rendkívül fiatal dobogósok mellett a nagy visszavonulók miatt is különleges volt a spanyol körverseny. Mind Alejandro Valverde, mind Vincenzo Nibali számára ez volt karrierjük utolsó háromhetese. Az utrechti nagy rajttól kezdve, egészen Madridig izgalommal teli versenynek lehettünk szemtanúi. Nézzük is meg miként alakult ez a 21 szakasz!
Holland nagy rajt
Egy bő 23 kilométeres, Utrecht körüli csapatidőfutammal kezdődött az idei Vuelta, aminek legnagyobb esélyese a háromszoros címvédő, Primoz Roglic vezette Jumbo-Visma alakulata volt. A holland sor utolsóként vághatott neki a pályának, végül magabiztosan, 13 másodperccel verték a második Ineos Grenadierst, a piros trikót pedig az a Robert Gesink vehette fel, aki egész pályafutását a Jumboban és annak jogelődjeiben töltötte, így méltó helyre került az összetett elsőségért járó mez. Az összetett tekintve Roglic került lépéselőnybe, a nap vesztese pedig a Bora-Hansgrohe, azon belül is a Giro győztes Jai Hindley volt, aki közel egy perces hátránnyal zárt.
A másik két holland etap egyaránt sprintbefutót ígért és azt is hozott, azonban az előzetes erőviszonyok nem ilyen végeredményeket prognosztizáltak. A szakértők elsősorban Tim Merliert és Mads Pedersent emelték ki, viszont Sam Benett mind Utrechtben, mind Bredában állva hagyta a riválisait, amivel a régi önmagát idézte. Az összetettben nem történtek lényeges változások: a tekintélyes előnynek köszönhetően a Jumbo-Visma kvázi körbeadta a trikót.
Először a holland Mike Teunissen tündökölhetett pirosban hazai utakon, majd az Olasz Edoardo Affini vezethette át a mezőnyt spanyol földre.
Az első hét
Hollandia után Baszkföld felé vette az irányt a peloton, ahol rögtön az első szakasz egy dombos véghajrát hozott, amit Primoz Roglic tudott megnyerni, átvéve ezzel az összetettbeli első helyet. A másnapi, Bilbaoban záródó etap a spanyol siker miatt marad emlékezetes, ugyanis két év után született ismét spanyol szakaszgyőzelem, valamelyik háromhetes egyikén. Ezúttal Marc Soler alkotott maradandót, meglepve ezzel a sprinter csapatokat. A piros trikó ismét gazdát cserélt, ezúttal a francia Rudy Molard ünnepelhetett a pódiumon.
A hatodik szakaszon aztán jöhetett az első hegyi befutó
A Pico Jano meredekével és hatalmas köddel várta a kerekeseket. Az etap vége fele közeledve borítékolható volt, hogy a szökevények közül kerül ki a győztes, az összetett esélyesek pedig egymás között meccselhettek a minél jobb pozícióért. Előbbiből az ausztrál, E-sport világbajnok Jay Vine került ki győztesen, utóbbiból pedig a mindössze 22 éves Remco Evenepoel. Remco minden riválisát leszakította, a piros trikós Primoz Roglicnak pedig közel egy percet adott. Ennek a teljesítménynek köszönhetően összetettben is átvette a vezetést, 28 másodperccel megelőzve a második helyen álló Enric Mast. A szakasz nagy vesztesei Richard Carapaz és Jai Hindley voltak, akik – gyakorlatilag – minden esélyüket elvesztették az összetettet tekintve.
A Pico Jano után Camargo és Cistierna között folytatódott a viadal, ami ismét szökevény sikert hozott. Itt Jesus Herrada bizonyult a leggyorsabbnak, ezzel újabb örömöt okozva a spanyol drukkereknek. Ezt követően jöhetett a két hétvégi szakasz Asztúria szívében, először a Colláu Fancuya, majd a Les Praeres befutóival. Előbbin ismét Jay Vine tudott diadalmaskodni, így átvette a vezetést a hegyi pontversenyben, utóbbin pedig Louis Meintjes haladt át elsőként a célvonalon. Az esélyesek küzdelmeit nézve Remco Evenepoel volt az abszolút nyertes, aki, ha szombaton nem is, vasárnap a Les Praeresen már jócskán erősebb volt mindenkinél és megnyugtató előnyből várhatta a pihenőnap utáni egyéni időfutamot.
Második hét
A második hétnek egy 31 kilométeres, szinte végig lejtő kronóval vágott neki a mezőny Elche és Alicante között. A nagy kérdés az volt, hogy vajon Primoz Roglic tud-e faragni a hátrányából és persze arra is sokan kíváncsiak voltak, hogy Remco Evenepoel miként szerepel ebben a műfajban. Az első komoly időt Evenepoel csapattársa, Remi Cavagna hozta, akit először Roglic előzött meg 12 másodperccel, majd jött Remco, aki végül 48 másodpercet vert a szlovénre. A fiatal belga végig nagyon meggyőzően mozgott, aminek köszönhetően már közel három perc előnnyel rendelkezett összetettben.
Az időfutam után jöhettek a sprinterek
Sam Benett nélkül folytatódott a Vuelta, ugyanis covid fertőzés miatt volt kénytelen feladni a versenyt. Benett távolléte viszont remek lehetőséget nyújtott a többieknek, így például Kaden Grovesnak, akinek ez volt az első Grand Tourja, amin rögtön szakaszsikernek örülhetett. Szeptemberre fordulva jöhetett egy újabb hegyi befutós etap, ahol megint a szökevények játszották a főszerepet. Több erős név is szerepelt az elmenésben, ahonnan az olimpiai bajnok Richard Carapaz indított három kilométerrel a cél előtt, ami sikeres támadásnak bizonyult. A favoritok nyugisabb napot zárhattak, Remco Evenepoel és csapata végig kontrollálta a történéseket.
A Sierra de La Pandera és a Sierra Nevada hegyi szakaszai előtt egy kvázi átvezető penzumot abszolvált a peloton, ahol a zöldtrikós Mads Pedersen diadalmaskodott. Ezután jöhetett a Vuelta két leginkább várt etapja. A Sierra de La Pandera 8 kilométer, 7.5%, míg a Sierra Nevada 23 kilométerrel és 6.6%-os átlaggal várta a kerekeseket. Utóbbi a 2500 méteres tengerszint feletti magasságával is kiemelkedett, így minden adott volt a komoly összecsapásokra.
Nézd meg az idei Giro nagy rajt videóinkat!
A szombati szakaszon tűnt először igazán sebezhetőnek az összetett éllovasa Remco Evenepoel, azonban nem sokkal a vége előtt összeszedte magát, ezzel minimalizálva valamelyest a veszteségét. A nap győztese egyértelműen Primoz Roglic volt, aki két percen belülre hozta magát belga riválisával szemben. A szlovén mellett Richard Carapaz lehetett a másik legboldogabb, hiszen második szakaszsikerét aratta itt.
A Királyszakasz
A második hét végén aztán elérkeztünk a verseny királyszakaszához, ami a holland Thymen Arensman diadalát hozta. A holland kiválóság egy 6.5 kilométeres szóló után emelhette magasba a kezét, karrierje legnagyobb győzelmét aratva ezzel. Az összetett esélyesek közül ezen a napon Enric Mas volt a legerősebb, őt követte Roglic, majd a piros trikós Evenepoel. Nagy különbségek nem alakultak ki, Remco elégedetten nyilatkozott az etap után, Roglic pedig további offenzívát ígért az utolsó hétre.
Az utolsó hét
Elérkezett tehát a Vuelta harmadik hete, ami ugyan tartogatott további hegyi szakaszokat, de koránt sem olyan nehezeket, mint a korábbiakban. A pihenőnap után a dugattyú lábúak csatázhattak egy utolsót Madrid előtt, majd jött egy szökevényeknek kedvező penzum. Előbbin Mads Pedersen behúzta a második sikerét, azonban nem erről, hanem Roglic merész támadásáról és a befutó előtti bukásáról marad emlékezetes ez a nap. A szlovén megkapta a győztes idejét, de első látásra is nagyon megütötte magát, így kérdésessé vált a folytatás számára. Másnap reggel jött is a hír, hogy nem tudja folytatni a versenyt, így Remco Evenepoel mögül kihullott az egyik legnagyobb kihívója. A másik „átmeneti” napon Rigoberto Urán gurult át elsőként a célvonalon, aki ezzel teljessé tette a háromheteseken szerzett sikereit.
A 18. szakasz jelentette az utolsó, igazán komoly hegyi etapot, mivel a 19. síkkal, a 20. pedig fennsíkkal zárult, így az üldözők számára ez volt az egyetlen, igazán komoly esély a piros trikós zavarba hozására. Ez végül nem jött össze, annak ellenére sem, hogy az UAE, a Movistar és az Astana is kőkeményen dolgozott. Egyszerűen nem lehetett fogást találni Evenepoelon, aki a kemény hajrájának hála a szakaszt is meg tudta nyerni.
Egy nappal később mindössze egy darab első kategóriás hegy nehezítette a versenyzők dolgát, az is a táv közepén. A napot végig a Trek sora vezette, akik Mads Pedersen harmadik elsőségért dolgoztak, a dán pedig gond nélkül be is fejezte a csapata munkáját.
Az utolsó komoly nap
Itt még egy utolsó nagy hegyi csata várt a pelotonra. A szakaszon két második és két első kategóriás hegyet kellett leküzdeni, viszont a finsih – ahogy azt már megírtuk – egy fennsíkon volt. A riválisok alakulatai mindent megtettek, hogy megnehezítsék a Quick-Step és Evenepoel dolgát, de a fiatal belga egytől-egyig állta a sarat és az esélyesekkel együtt érkezett meg, akik végül nem tudták utolérni a remek formában tekerő Richard Carapazt, így Pedersen mellett neki is összejött a tripla.
A 21. és egyben utolsó szakasz előtt a mezőny sorfalat állva tisztelgett a két nagy búcsúzó legenda, Alejandro Valverde és Vincenzo Nibali előtt. A spanyol és olasz ikon összesen öt nagy háromhetes, és hét monumentum diadalt tudhat magáénak, hatalmas űrt hagyva magukkal.
Pezsgőzés és fotózkodás
A már-már szokásosnak mondható pezsgőzés és fotózkodás után a mezőny Madrid városában, egy körpályán teljesített nyolc kört, ahol a sprinterek csapatai igyekeztek összehozni a mezőnyhajrát. Nem volt könnyű dolguk, hiszen a két szökevény az utolsó kilométerig kitartott, de aztán összejött a sprint. Mads Pedersen indított elsőként, majd jött az UAE vonata, Sebastian Molanoval és Pascal Ackermannal. Hatalmas meglepetésre Molanot sem a német, sem a dán versenyző nem tudta megkerülni, így a kolumbiai felvezető elsőségével zárult az idei esztendő utolsó háromhetese. A dobogósok gond nélkül megérkeztek, így 1978 után ismét belga sikert hozott egy Grand Tour. Emellett másodjára fordult elő a történelemben, hogy egy 20 évnél fiatalabb versenyző a dobogón végez. 1904 és Henri Cornet után Juan Ayuso az egyetlen, akinek összejött ez a nem mindennapi bravúr.
A zöldtrikót Mads Pedersen viheti haza, a hegyi pontversenyben a három szakaszgyőzelemig jutó Richard Carapaz nyerte, a fiatalok összevetésében pedig Remco Evenepoel zárt az élen.
Szerző: Fajcsák Balázs
Fotók: Unipublic – Charly López
