BMX – a bringák svájci bicskája

Ahogy a név sejteti, a kerékpár és a motor kombinálásáról van szó: Bike (bringa), Motocross (terepmotor), X mint Cross (keresztezés). Már egy 1957-es holland videófelvételen is látszik, ahogy motorozó felnőtteket kergetnek gyerekek, bringával – és röviden ez a lényeg. Sokan egyszerűen nem engedhettek meg maguknak egy rendes terepmotort, vagy épp a szüleik veszélyesnek tartották az eszközt, így maradt a bringázás. 

Filmes indítás és felfutás

Az 1971-es On Any Sunday című amerikai dokumentumfilmben több híres motoros mellett Steve McQueen is szerepelt. A film (amelyet Oscarra is jelöltek) BMX-es szempontból mérföldkövet jelentett: gyerekek bringáznak, ugratnak, egykerekeznek, kezdetleges trükköket mutatnak be.

Kultuszfilm lett, ami a BMX-es közösségre is hatással volt. A nyitójelenetben a gyerekek Schwinn StingRayeket hajtottak, amelyek bringás körökben népszerűek voltak, hiszen ezeket a gépeket radikálisan át lehetett alakítani. Noha a szubkultúra epicentruma Kalifornia volt, Georg Esser Floridában alapította meg a BMX National Bycicle League-et. 1981-ben a Nemzetközi BMX Szövetség is megalakult, egy évvel később kiosztották az első világbajnoki címet. 

A popkultúra része

1993-ban a versenyszerű kerékpározást szabályzó világszervezet, a UCI – Union Cycliste International – felvette repertoárjába a BMX-et, amely a 2008-as pekingi olimpián már a játékok közt szerepelt (BMX Cross). Filmek, videójátékok és jelentős rendezvények születtek, megjelentek a szponzorált sportolók, azaz a BMX a popkultúra része lett – igaz, a többségnek ez még mindig a kis kerekű bicikli (rosszabb esetben gyerekbicikli), pedig ahogy a sportág fejlődött, a szakágak szétváltak (Freestyle és BMX Cross), a bringák pedig specializálódtak. 

Mindegy, hogy az ember melyik szakágat választja, olyan képességek birtokába kerülhet, amelyek terep- és országúti bringázás közben is jól jönnek. A BMX bármely stílusával magas szinten elsajátítható a bringa kezelése: az ember szinte eggyé válik a géppel.

BMX CROSS

Ez a szakág a sebességről szól: a bringások egy földből vagy betonból épített pályán versenyeznek. 

► Az indítóállvány után többféle ugratót, hullámot és döntött kanyart kell teljesíteni. A sebesség nagyban függ attól, hogy a versenyző képes-e megőrizni a lendületet. Sokat kell például „pumpálnia”, vagyis a bringát belenyomni az ívbe, így növelve a tempót. 

► Ebben a szakágban 20 és 24 colos kerekű bringával egyaránt veretnek, ám a felépítésük eltér az utcán látott darabokétól. A váz jellemzően alumínium, esetleg szénszál. A geometriát úgy alakítják, hogy a lehető legagilisabb és leggyorsabb legyen a gép. Az áttétel hosszú, hogy minél nagyobb tempót tudjanak kitekerni a versenyzők. Minden esetben van fék.

► A 3-400 méter hosszú pályán test-test elleni küzdelem zajlik, hiszen a versenyzőknek nemcsak az ideális ívet kell kiválasztaniuk, de azt is számításba kell venniük, nehogy áthajtsanak valakin, vagy épp rajtuk menjenek át. A védőfelszerelés a veszélyekhez igazodik: a versenyzők a motorosokéhoz hasonló egész arcot védő (full face) sisakot és más protektorokat húznak. A pálya hullámos kialakítása miatt a teljes testet mozgatja, egyes elemeken a versenyző hosszú métereken át fekvőtámaszozik a bringával, de a testi erő mellett a technikai tudás is elengedhetetlen. 

FREESTYLE

► A Freestyle-szakágak egzakt módon nem mérhetőek, a gyakorlatok kivitelezését pontozzák. A Freestyle a trükkök miatt látványos, legyen szó méretes ugratókról vagy sima felületen bemutatott gyakorlatokról. 

► Ezekben a szakágakban a könnyűfémet az acél váltja, a 20 colos kerék szinte egyeduralkodó, az áttétel pedig rövidebb, hogy jobban gyorsítható legyen a bringa. Sokszor leszedik a féket (hátul is ritkán hagyják fent), amivel súlyt spórolnak, és a bovdenek sem zavarják a trükkök kivitelezését. A védőfelszerelés eltér a crosstól, főleg a nyitott sisak miatt, ez sokkal jobb látószöget biztosít, ami a levegőben különösen fontos.

► Szakágak

• Park

Betonból, fából és fémből épített elemeken lehet gyakorlatokat bemutatni az egyszerű ugrásoktól egészen a szaltókig. 

• Street 

Fokozott kreativitást kíván. Ez azoknak a sportja, akik nem jutnak el épített elemekből álló pályára, ezért lépcsőket, korlátokat, betonelválasztókat használnak. 

• Flatland

Akinek csak egy 5 × 5-ös betonplacc jut, az a „Flatland” felé fordul, ami tulajdonképpen tánc a bringán. Nem kellenek akadályok, sem elemek, a bringát valamelyik kerekén forgatva, átlépve kell mozgatni. Bár vannak alapgyakorlatok, a kreativitás, az új elemek kitalálása megkerülhetetlen. 

• Dirt

A levegőben töltött (minőségi) idő a fő szempont. Az indítórámpáról legurulva kell teljesíteni egy sor földből épített ugratót, de nem a sebesség, hanem a levegőben kivitelezett trükkök a fontosak. Az ugratók függőlegesen dobnak el, a tempótól és méretektől függően hosszú másodperceket lehet a levegőben tölteni, az igazán komoly atléták gyakorlatai tényleg kiröhögik a fizikát. 

• Halfpipe

A Dirt rokona, a fél cső két oldala között lendületet szerezve a levegőben bemutatott trükkök számítanak.

Szerző: Sturcz Antal